Kutatócsoportunk tagja, Szeghy-Gayer Veronika a Kassai Történelmi Társaság jubileumi konferenciáján adott elő.

Kutatócsoportunk munkatársa, Simon Attila szerkesztésében és bevezető tanulmányával jelent meg a Trianon 100 MTA-Lendület Kutatócsoport legújabb kötete: „Csehszlovák iratok a magyar–szlovák államhatár kijelöléséhez (1918–1920)” címmel.

Az első világháború során az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolását szorgalmazó szeparatista politikusok számos, mai szemmel nézve is abszurd követelést fogalmaztak meg. Az Inquiry névre keresztelt amerikai békeelőkészítő bizottság ezek közül kiemelten foglalkozott a „csehszlovák–jugoszláv korridor” kérdésével. A bizottság osztrák-magyar szekciójának vezetője, Charles Seymour egyik első jelentésében statisztikai alapon vizsgálta a felvetést. Az Inquiry könyvtárában 517. számmal katalogizált memorandumának címe „Szláv törekvések Ausztria-Magyarországon belül: a korridor. Statisztikai elemzés” volt, forrásai pedig a hivatalos, nyomtatásban is megjelent magyar statisztikai adatok. Glant Tibor most ezt a jelentést ismerteti.

Az alábbi részlet – amely a Trianon 100 Kutatócsoport készülő forrásgyűjteményében fog megjelenni („Csehszlovák diplomáciai iratok a magyar–szlovák államhatár kijelöléséhez 1918–1920”, szerk. Simon Attila) – egy vezető csehszlovák politikus leveléből származik, és jelzi, hogy a békekonferencia által pár nappal korábban véglegesített csehszlovák–magyar államhatár vonala a csehszlovák politikai és katonai körökben nem aratott osztatlan tetszést.

Kollégánk, Simon Attila szerkesztésében és bevezető tanulmányával hamarosan megjelenik a Trianon 100 Kutatócsoport újabb kötete, a „Csehszlovák diplomáciai iratok a magyar–szlovák államhatár kijelöléséhez (1918–1920)” című forrásgyűjtemény. A dokumentumok között számos fontos levél is szerepel, amelyek segítenek megvilágítani az új határtervek mögötti motivációkat is.

A lőcsei Honvéd-emlékművet 1919 augusztusában szokolisták (a Sokol nevű cseh hazafias tornaegyesület tagjai) törték darabokra, és távolították el a város főteréről, ahol 1876 óta állt. Többek közt a szobor fejrésze is megtekinthető a lőcsei Szepesi Múzeumban, a régi városháza épületében rendezett kiállításon, amely az 1918-1919-es helyi impériumváltást mutatja be. A „Löcse [?] 1918 – Levoča 1919” címet viselő tárlatról munkatársunk, Szeghy-Gayer Veronika készített rövid összefoglalót.

Kollégánk, Szeghy-Gayer Veronika is részt vett a Szlovák Belügyminisztérium Levéltári és Iratkezelési Szakosztálya, a Kassai Állami Levéltár és Kassa Város Levéltára által szervezett három napos konferencián, amelyet Csehszlovákia megalakulásának 100. évfordulója alkalmából rendeztek 2018. szeptember 18. és 20. között.

„Csehszlovákia kezdetben valószerűtlen projektje hogyan vált olyan valósággá, amely kihatott az új országban élő milliók életére.”

A virtuális valóságot nem sűrűn emlegetik együtt a történelemmel, inkább a sci-fivel vagy a szórakoztatóiparral, filmekkel és játékokkal összefüggésben kerül szóba. Ám a futurisztikus technológiák is kiválóan alkalmasak a múlt bemutatására, ahogy azt egy új cseh projekt is bizonyítja.

Ha azt halljuk, hogy „vagonlakó”, akkor általában azok a képek ugranak be, amelyek a történelmi Magyarország felbomlása miatt elmenekült, és kényszerűségből jó ideig budapesti pályaudvarokon, átalakított vagonokban élő családokat ábrázolják. Voltak azonban más „vagonlakók” is, munkatársunk, Szeghy-Gayer Veronika egy róluk szóló kiállítást tekintett meg Kassán.

Ez a rövid, de sokszereplős történet tömören összefoglalja, hogy az első világháború emlékezete mennyire megosztotta az egyes nemzetiségi csoportokat, s adott esetben micsoda konfliktusokat gerjesztett a kis közösségeken belül. De talán még többet mond el zsidók és nem zsidók, zsidók és magyarok viszonyáról.

Bár (még?) nem olyan látványosan, mint Romániában, de Szlovákiában és Csehországban is készülnek az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, vagyis a független Csehszlovákia létrejötte századik évfordulójának a felidézésére. A szlovák „Nemzeti Kincstár” (a Magyar Éremkibocsátó Intézet Kft. testvérvállalata) a Szlovák Nemzeti Múzeummal – Történeti Múzeummal együttműködve új emlékérmét bocsát ki 2017-ben Cseh-Szlovákia (sic!) megalakulásának századik évfordulója, „újkori történelmünk legjelentősebb mérföldköve” alkalmából – áll a Nemzeti Kincstár (Národná Pokladnica) honlapján.

Kutatócsoportunk tagja, Gaucsík István gondozásában nemrég jelentek meg Tarján Ödön válogatott kisebbség- és gazdaságpolitikai beszédei és írásai.

A kötet a csehszlovákiai magyar értelmiségi lét lokális és regionális dimenzióit tárja elénk két életrajz, az elhivatott evangélikus történelem tanár, Gömöry János és az írói babérokra törő, nemzeti konzervatív Sziklay Ferenc Trianon utáni életpályájának egymás mellé állítása révén. Elképzeléseik, közösségről való gondolkodásuk feltárása során nemcsak az eperjesi és a kassai polgárság politikával, kultúrával, irodalommal és szimbolikus gesztusokkal átitatott mindennapjai tárulnak elénk, hanem országos magyar irodalmi viták, így például a Szentiváni Kúriák gyújtópontjába is kerülünk.

Szent-Ivány József a két világháború közötti felvidéki magyar politika és közélet legfontosabb szereplője. 1918 őszén az őszirózsás forradalom gömöri vezéralakja, a régió csehszlovák megszállása után pedig a felvidéki magyar közélet: pártok, sajtó, művelődés egyik megszervezője. Életpályája egyben a felvidéki magyarság Trianon utáni újjászervezésének krónikája is.