Kutatócsoportunk legfrissebb kiadványa, a „Románia és az erdélyi kérdés 1918–1920-ban” már kapható (vagy jelenleg inkább rendelhető). A kötet csaknem száz dokumentumát L. Balogh Béni, a magyar–román kapcsolatok tapasztalt kutatója válogatta és látta el egy közel 60 oldalas, a történeti kontextust bemutató tanulmánnyal.

„Annak ellenére, hogy a Tanácskormány a fegyverszüneti szerződést teljes mértékben magáévá tette és az antanttal tárgyalásokat folytat, a románok a fegyverszüneti szerződés ujólagos flagráns megsértésével megtámadták az erdélyi határon álló csapatainkat. A támadást április 16-án kezdték és a mai napon folytatják” – írta a Népszava 1919. április 18-án. Másnap már nagyobb terjedelemben számolt be a román támadásról, amely a korábbi hónapok kisebb összecsapásaitól eltérően valódi offenzívának bizonyult – április 19-ére a román csapatok már el is foglalták Husztot, Szatmárnémetit, Nagykárolyt és Margittát, és Nagyvárad felé törtek előre.

A forradalmak, rendszer- és impériumváltások egyik jellegzetes kísérőjelensége a szimbolikus térfoglalás. Ide tartozik a közterek és intézmények átnevezése is, ami révén az új elit látható és a mindennapokban is érzékelhető módon tudatja – és tudatosítja – a dolgok új rendjét.

A hosszúra nyúlt nyári szünet után ismét jelentkezik a Krónika, és a budapesti napilapokból szemezgetve villantja fel, hogyan látták és láttatták a fővárosból az ország és a nagyvilág helyzetét. A Budapesti Hírlap 1918. szeptember 25-i lapszáma – a külpolitikai és hadihelyzetet ismertető hírek után – az 5-6. oldalon mutatta be Tisza István tárgyalásait a délszláv vezetőkkel, valamint a magyar és osztrák reakciókat.

„Itt egyébként általános a fölfogás, hogy a szövetség uj megkötése történelmi jelentőségü tény s bizonyos tekintetben a háboru fordulását jelenti. Az antant ugyanis most egy egyöntetüen megszervezett politikai és katonai hatalmi egységgel áll szemközt, a melyet sem fegyverrel, sem intrikával legyőzni nem lehet.” A Budapesti Hírlap 1918. május 15-i cikkei a spai egyezménnyel és más nemzetközi ügyekkel kapcsolatban szolgálnak újabb hírekkel.

A Budapesti Hírlap 1918. május 8-i lapszáma fontos eseményről adott hírt. Bár az első oldalakat a belpolitikai fejlemények – Wekerle Sándor harmadik kormányának átalakítása – töltötték meg, a 4–5. oldalon a lap részletesen beszámolt a bukaresti békéről. A központi hatalmak és Románia között május 7-én megkötött békeszerződés gyakorlatilag lezárta a keleti fronton vívott háborút.

A Román Nemzeti Bank négy új emlékérmét bocsátott ki a Nagy Egyesülés centenáriumának alkalmából.

„Besszarábia sorsa” – Romániával való egyesülése – szinte azonnal nemzetközi üggyé vált. Az etnikai elv alapján ugyanis Ukrajna is igényt tartott a térség egyes részeire, sőt még Bulgária is megnyilvánult a kérdésben. A Krónika legújabb része a Budapesti Hírlap 1918. április 13. és 14-i számaiból válogatott.

Mai összeállításunk a besszarábiai fejleményekről szóló újabb tudósítások mellett - többek közt - egy másik fontos, az Osztrák-Magyar Monarchia sorsára kiható eseményt is felidéz: a Monarchia "elnyomott népeinek" római kongresszusát, amelyről egyaránt beszámolt Az Est és a Világ 1918. április 12-i száma.

A Budapesti Hírlap 1918. április 11-i számának 4. oldalán ez a néhány sor adta hírül Besszarábia és Románia egyesülését:

1918 tavaszán a magyar sajtóban kezdtek megszaporodni az oroszországi zűrzavar egyik mozgalmas színterével, Besszarábiával kapcsolatos hírek. A besszarábiai román nacionalista vezetés és a központi hatalmakkal a békefeltételekről tárgyaló román kormányzat ugyanis kihasználták a kínálkozó alkalmat, hogy helyreállítsák az 1812-ben kettévágott Moldva egységét. A Krónika következő részei ezt a folyamatot kísérik figyelemmel.

A Krónika legújabb része azt mutatja be, hogyan ismertette a Budapesti Hírlap 1918. márciusi 5-i száma a breszt-litovszki béke megkötését, valamint a Romániával folyó tárgyalásokat.

A Krónika aktuális része elsősorban Románia helyzetével foglalkozik, amely Oroszországnak a háborúból való fokozatos kiválásával vált tarthatatlanná. Az 1916 végén a moldvai Iaşi-ba menekülő román kormányzatnak ugyan orosz és francia segítséggel sikerült stabilizálnia a frontot és 1917 folyamán visszavernie a német–osztrák-magyar támadásokat, ám az oroszországi fordulat következtében zsákutcába került. 1918 elején békét kellett kérnie a keleten győzedelmeskedő központi hatalmaktól, erről számolt be a Budapesti Hírlap 1918. február 20-i száma, amely vezércikkét is Romániának szentelte.

A Krónika legújabb részében azt mutatjuk be, hogyan ismertette Woodrow Wilson amerikai elnöknek az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminiszteréhez, Ottokar Czernin grófhoz intézett válaszát a Budapesti Hírlap 1918. február 13-i száma, mindez pedig milyen események kontextusába illeszkedett a keleti fronttól a Monarchia hátországáig.

Néhány nap múlva átlépünk a 2018-as évbe, amely egyúttal az első világháborút lezáró sorsfordító eseménysor századik évfordulója is. A közelgő „centenárium” – vagyis Erdély 1918-as Romániához csatolásának/csatlakozásának és Nagy-Románia létrejöttének évfordulója – pedig már jó ideje tematizálja a romániai közbeszédet.

Marosvásárhelyi Rádió

Meglepte, hogy 2017-ben felmerülhetnek ilyen abszurd vádak – nyilatkozta a Főtérnek Ablonczy Balázs, az MTA Trianon 100 kutatócsoportjának vezetője, aki leszögezi: ez egy tudományos projekt, politikai hátsó szándékok nélkül.

A román képviselőház 2017. február 17-én végleg elvetette azt a még 2015-ben benyújtott törvényjavaslatot, amely „Trianon és a magyar elnyomás elleni harc napjává” nyilvánította volna június 4-ét.