Nagy-Románia létrejöttének századik évfordulója alkalmából nemcsak a „Nagy Egyesülést”, vagyis a román nemzeti egységet megvalósító román politikusokról, értelmiségiekről és katonákról emlékeztek meg Románia-szerte, hanem azokról a külföldi személyiségekről is, akik szintén szerepet játszottak ebben az eseménysorban.

A brünni Masaryk Egyetem folyóiratában megjelent munkatársunk, Zahorán Csaba tanulmánya a 2018-2020 közötti román és magyar évfordulós megemlékezésekről.

2020-ban vaskos tanulmánykötet jelent meg Kolozsváron „Trianon, Trianon! A revizionista politikai mitológia egy évszázada” címmel. A neves román kutatók – történészek, szociológusok, jogászok – által írt könyv a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulójára készült, azzal a céllal, hogy a történelmi esemény körülményeinek bemutatásán túl „Trianon” hosszú távú hatásait is elemezze. A vállalkozás ígéretes, az eredmény azonban már kevésbé tűnik annak. A Trianon 100 Kutatócsoport tagja, Zahorán Csaba írása a kötetről.

A Central European Horizons folyóirat 2021/1. számában Zahorán Csaba Trianon helyét vizsgálja a román emlékezetpolitikában.

Kutatócsoportunk tagja, Zahorán Csaba a Tilos Rádió Hajnali Hasadás műsorában beszélgetett a szomszédos országok Trianon-értelmezéséről.

A Trianon 100 Kutatócsoport munkatársa, L. Balogh Béni írása az erdélyi impériumváltásról az Erdélyi Krónikában.

Számos Trianon-értelmezés él a magyar társadalomban, és ezek nagyrészt jól megférnek, sokszor nem kizárják, hanem inkább kiegészítik egymást. Cseri Péter interjúja a Trianon 100 Kutatócsoport munkatársával, Zahorán Csabával a 24.hu-n.

A trianoni békével kapcsolatos számtalan folklorisztikus történet közül az utóbbi időben kapott lábra az, amely arról szól, hogy a Balkánról és Romániából visszavonuló német, úgynevezett Mackensen-hadsereg felajánlotta, hogy megvédi Erdélyt a betörő román csapatoktól (akár a Székely Hadosztállyal közösen), ám a Károlyi-kormány ezt az ajánlatot elutasította, Mackensent pedig letartóztatta. Ablonczy Balázs írása a kérdés hátteréről.

1918. december 1-jén a gyulafehérvári nagygyűlésen kihirdették Erdély Romániával való egyesülését. Az egyesülési határozatot Ion I. C. Brătianu miniszterelnök jelenlétében Bukarestben, december 14-én adták át I. Ferdinánd román királynak. Tíz nappal később a bukaresti kormány által elfogadott rendelettörvény kimondta Erdély Romániával való „örök” egyesülését. L. Balogh Béni írása „Gyulafehérvár” magyar visszhangjának egyik példáját mutatja be.

Hamarosan megjelenik kollégánk, L. Balogh Béni (a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársa) kötete az erdélyi impériumváltásról 1918–1919 fordulóján.

Kutatócsoportunk legfrissebb kiadványa, a „Románia és az erdélyi kérdés 1918–1920-ban” már kapható (vagy jelenleg inkább rendelhető). A kötet csaknem száz dokumentumát L. Balogh Béni, a magyar–román kapcsolatok tapasztalt kutatója válogatta és látta el egy közel 60 oldalas, a történeti kontextust bemutató tanulmánnyal.

„Annak ellenére, hogy a Tanácskormány a fegyverszüneti szerződést teljes mértékben magáévá tette és az antanttal tárgyalásokat folytat, a románok a fegyverszüneti szerződés ujólagos flagráns megsértésével megtámadták az erdélyi határon álló csapatainkat. A támadást április 16-án kezdték és a mai napon folytatják” – írta a Népszava 1919. április 18-án. Másnap már nagyobb terjedelemben számolt be a román támadásról, amely a korábbi hónapok kisebb összecsapásaitól eltérően valódi offenzívának bizonyult – április 19-ére a román csapatok már el is foglalták Husztot, Szatmárnémetit, Nagykárolyt és Margittát, és Nagyvárad felé törtek előre.

A forradalmak, rendszer- és impériumváltások egyik jellegzetes kísérőjelensége a szimbolikus térfoglalás. Ide tartozik a közterek és intézmények átnevezése is, ami révén az új elit látható és a mindennapokban is érzékelhető módon tudatja – és tudatosítja – a dolgok új rendjét.

A hosszúra nyúlt nyári szünet után ismét jelentkezik a Krónika, és a budapesti napilapokból szemezgetve villantja fel, hogyan látták és láttatták a fővárosból az ország és a nagyvilág helyzetét. A Budapesti Hírlap 1918. szeptember 25-i lapszáma – a külpolitikai és hadihelyzetet ismertető hírek után – az 5-6. oldalon mutatta be Tisza István tárgyalásait a délszláv vezetőkkel, valamint a magyar és osztrák reakciókat.

„Itt egyébként általános a fölfogás, hogy a szövetség uj megkötése történelmi jelentőségü tény s bizonyos tekintetben a háboru fordulását jelenti. Az antant ugyanis most egy egyöntetüen megszervezett politikai és katonai hatalmi egységgel áll szemközt, a melyet sem fegyverrel, sem intrikával legyőzni nem lehet.” A Budapesti Hírlap 1918. május 15-i cikkei a spai egyezménnyel és más nemzetközi ügyekkel kapcsolatban szolgálnak újabb hírekkel.

A Budapesti Hírlap 1918. május 8-i lapszáma fontos eseményről adott hírt. Bár az első oldalakat a belpolitikai fejlemények – Wekerle Sándor harmadik kormányának átalakítása – töltötték meg, a 4–5. oldalon a lap részletesen beszámolt a bukaresti békéről. A központi hatalmak és Románia között május 7-én megkötött békeszerződés gyakorlatilag lezárta a keleti fronton vívott háborút.

A Román Nemzeti Bank négy új emlékérmét bocsátott ki a Nagy Egyesülés centenáriumának alkalmából.

„Besszarábia sorsa” – Romániával való egyesülése – szinte azonnal nemzetközi üggyé vált. Az etnikai elv alapján ugyanis Ukrajna is igényt tartott a térség egyes részeire, sőt még Bulgária is megnyilvánult a kérdésben. A Krónika legújabb része a Budapesti Hírlap 1918. április 13. és 14-i számaiból válogatott.