A trianoni békeszerződés megszületése és korabeli szövegközlései
Ablonczy Balázs – Zeidler Miklós
(kép forrása: wikipedia)
Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés a magyarság 20. századi történetének egyik sorsdöntő eseménye. Ez rendelkezett Magyarország lényegében ma is fennálló határairól, ez rendelte idegen állami fennhatóság területének kétharmadát, állampolgárainak mintegy 60%-át, magyar anyanyelvű lakosainak 30%-át. Ennek révén süllyedt Magyarország kisállami státuszba s vált lefegyverzett, ásványkincsekben szegény, külpolitikailag ideiglenesen elszigetelt kisállammá. Bár az 1920-as évek politikai és gazdasági stabilizációja, intenzív diplomáciai tevékenysége révén sikerült konszolidálni Magyarország helyzetét – s ezzel bebizonyosodott, hogy (sokak félelme ellenére) az ország az adott határai között sem életképtelen –, a háborús vereség, a feldarabolás, az elszigeteltség és a megbélyegzettség tudata és érzete továbbra is jelen volt a közhangulatban. Az elmúlt száz évben Magyarország visszanyerte, majd újból elveszítette elcsatolt területeinek egy részét, sokféle külpolitikai orientációval kísérletezett (antant, bolsevik, angolszász, német, szovjet, nyugat-európai, türk), államrendszerére gyakran változó politikai ideológiák voltak hatással (demokrata, kommunista, konzervatív, nemzetiszocialista, „népi demokratikus”, ismét kommunista, reformszocialista, konzervatív, liberális, illiberális), a trianoni béke emlékezetében mindvégig megmaradt – olykor csak búvópatakként – az egykori traumatikus mozzanat.
Kutatócsoportunk azt a célt tűzte ki maga elé, hogy minden eddiginél alaposabban mutassa be a békeszerződés megszületését, szakszerű jogi és történeti kommentárral lássa el annak rendelkezéseit, s világos magyarázatokkal tegye érthetővé a ma már helyenként nehezen értelmezhető szöveget. Célunk az is, hogy ismertessük a békeszerződés tényleges végrehajtását: a végleges határmegállapítás folyamatát, a magyar kisebbségek védelmének érvényesülését (s ennek korlátait), a béke rendelkezéseinek a magyarországi belső jogba való átültetését stb. Munkánk során felhívjuk a figyelmet az 1919–1923 között a vesztes országokkal aláírt többi békeszerződéssel való párhuzamosságokra, hiszen közismert, hogy a német, az osztrák, a bolgár és a török békeszerződések is hasonló felépítésűek és tartalmúak voltak.
A lausanne-i béke a kortárs török történelemkutatásban
Egeresi Zoltán
(kép forrása: wikipedia)
Bevezetés
A lausanne-i béke (1923. július 24.) a mai Törökország határainak döntő részét rendező, az I. világháború és az 1919-től 1923-ig tartó ún. felszabadító háború (kurtuluş savaşı) lezárása, egyúttal a Török Köztársaság kikiáltásához vezető út utolsó előtti jelentős állomása. A lausanne-i béke jelentőségét nem lehet eléggé túlbecsülni a jelenlegi Törökország szempontjából: általa sikerült az 1920. augusztus 4-án aláírt sèvres-i felülírva jelentős területeket visszaszerezni és lényegesen jobb feltételeket kiharcolni az ország számára az I. világháború után formálódó új világrendben.
Ebből kifolyólag az elmúlt száz év folyamán számos történelmi munka született meg a békeszerződés kapcsán; a szövegét több alkalommal is publikálták. Az aláírásának százéves évfordulója alkalmából az emlékezetpolitika és a történészi szakma is igyekezett méltó módon megünnepelni és emléket állítani a jeles eseménynek. Számos konferenciát rendeztek az ország határokon belül és kívül, illetve új kiadványok jelentek meg, amelyek igyekeztek a legkülönfélébb aspektusból körüljárni a lausanne-i békéhez vezető utat, annak aláírásának körülményeit és hatásait.
Jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy megvizsgálja, hogy a kortárs török történelemírás hogyan közelít a békeszerződéshez, különösen a századik évfordulója alkalmából, milyen módon, milyen eszközökkel igyekezett feldolgozni azt, melyek azok a témák, amelyek különösen nagy figyelmet kapnak, ezekkel szoros összhangban pedig mely tévhitek terjednek a török társadalomban a szerződés kapcsán. Ebből kifolyólag a lausanne-i béke történelmi háttere csak átfogóan, mondhatni bevezető jelleggel jelenik meg a tanulmányban, s jóval nagyobb hangsúlyt kap a jelenlegi politikai folyamatok értelmezése, az emlékezetpolitika, ezzel együtt pedig a történelemkutatás legújabb eredményeinek áttekintése.
(Megjegyzés: A török határok a 20. század folyamán többször módosultak. Ilyen volt például az 1930-as években Iránnal kötött területcsere, illetve 1938-1939 folyamán sikeresen visszaszerezte Szíriától a mai Hatay tartományt Antakya (Antiochia) központtal. Jelenleg pedig török csapatok állomásoznak Cipruson, Észak-Szíriában és Észak-Irakban is.)
Ritka kodifikációs hiba a trianoni szerződésben, avagy milyen nemzetközi jogi következményei lehettek egy elírásnak?
Tóth Norbert
(kép forrása: „Foto: C.Stadler/Bwag“ wikipedia)
- A probléma
Érdekes nemzetközi jogi, szerződésértelmezési problémát rejt a trianoni békeszerződés (kihirdette: 1921. évi 33. tc.), amelynek ma már azonban nincs gyakorlati jelentősége, ugyanakkor tanulságul szolgálhat napjaink szerződéselőkészítői és jogalkalmazói számára is.
Módszertani megjegyzések a trianoni szerződés nagykommentárjának előkészítéséhez
Vizi Balázs
(kép forrása: wikipedia)
Az I. világháborút lezáró békeszerződések radikális változásokat hoztak a nemzetközi kapcsolatokban, sőt bizonyos értelemben a nemzetközi kapcsolatok elméletének, mint új tudományágnak a megszületését is a békerendszerre adott reflexiókhoz kapcsolhatjuk. Ennek a kialakuló új világrendnek a részeként született meg a Magyarország számára sorsfordító jelentőségű trianoni békeszerződés is. Mindennek fényében érdekes, hogy a Párizs-környéki békerendszer meghatározó történelmi szerepe ellenére maguknak a békeszerződéseknek a jogi-jogtörténeti elemzése alig kapott figyelmet a szakirodalomban. A trianoni szerződés jogi-történeti nagykommentárjának elkészítése ebben jelentene előrelépést nemcsak a hazai szakirodalomban, hanem általában a békeszerződések tanulmányozásában is, hiszen eddig csak a Saint-Germain-en-Laye-i békeszerződés, valamint a Neuilly-i békeszerződés korszerű nagykommentárjai jelentek meg Ausztriában, illetve Bulgáriában.
Az alábbiakban röviden bemutatjuk, hogy a nemzetközi jogban a békeszerződések – különösen az 1919-1920-as szerződések – milyen elméleti kérdéseket vetnek fel, majd a trianoni szerződés rövid ismertetését követően a technikai-módszertani kihívásokra térünk ki.
(Megjegyzés: Vö.: Carr, E. H.: The Twenty Years' Crisis, 1919–1939: an Introduction to the Study of International Relations. London, Macmillan, 1939.)
