Zahorán Csaba írása a Studia Historica Brunensia 2021/2. számában jelent meg, amely egy 2019-es konferencia anyagát adta közre. A cseh nyelvű tanulmány az "Élő évfordulók – 1918–2018 és 1920–2020. A vég és a kezdet felidézése Romániában és Magyarországon" címet viseli, és a gyulafehérvári nagy nemzetgyűlés (1918. december 1.) és a trianoni békeszerződés aláírásának (1920. június 4.) századik évfordulóját veti össze. 

Gyulafehérvár, 2018. december 1.

Bár a két esemény szorosan kapcsolódott egymáshoz – mindkettő az erdélyi magyar politikai szupremácia végét jelezte –, a róluk való megemlékezések hagyományosan különböznek egymástól, méghozzá kezdettől fogva, a két világháború közötti időktől napjainkig. Ennek oka egyrészt az első világháború eredménye, másrészt a két esemény instrumentalizálása, de legfőképp az, hogy a szóban forgó történeti fejlemények milyen szerephez jutottak a román vagy a magyar nemzeti identitásban. A századik évfordulók – a román 2018-as és a magyar 2020-as – összehasonlítása hozzájárulhat a két országban létező nacionalizmus és a nemzetépítő törekvések aktuális állapotának jobb megértéséhez. Sok hasonlóság figyelhető meg közöttük: etnocentrizmus, politikai instrumentalizáció, a kommunizmus alatti megemlékezések korlátozása, majd 1989 utáni reneszánszuk. Románia esetében végül az évforduló (1990-ben) hivatalos nemzeti ünnep lett, Magyarországon pedig (2010 óta) a „Nemzeti Összetartozás Napja”. Ugyanakkor fontos különbségek is vannak: egymástól függetlenül emlékeznek meg róluk, és míg a román évfordulók keretét egy erőteljesen nacionalista történeti narratíva által meghatározott triumfalista diskurzus alkotja, a magyar kontextust inkább a sérelmi diskurzus jellemzi, igaz, kiegyensúlyozottabb történeti szemlélettel. A centenáriumi megemlékezések arra is rávilágítanak, hogy mindkét évforduló alapvető referenciaponttá vált a két nép modern nemzeti identitásában – Románia esetében pozitív, míg Magyarországéban negatív előjellel.

Budapest, 2020. augusztus 20.

(a szerző felvételei)