Szlovák ellenzéki politikusok nemrég új törvényjavaslatot nyújtottak be, amely szlovák állami ünneppé emelné október 28-át, az első Csehszlovák Köztársaság megalakulásának napját (amely korábban állami ünnep volt Csehszlovákiában, Csehországban pedig ma is az). A Szabadság és Szolidaritás Pártja és a Polgári Konzervatív Párt, valamint két független képviselő által támogatott javaslat szerint Csehszlovákia létrejötte a modern kori szlovák történelem egyik legjelentősebb eseménye, hiszen ekkor vált először „államalkotó nemzetté” a szlovákság, elsőként jelölték ki Szlovákia területének határait, s a csehszlovák állam a modern Szlovákia gazdasági, társadalmi és kulturális alapjainak letételét is biztosította. Ezenkívül Csehszlovákia demokratikus és humanista hagyományát hozták fel érvként, amely szerintük a nemzeti büszkeség és polgári öntudat forrása lehet a Szlovák Köztársaság polgárai számára is. A törvényjavaslat egyúttal emléknappá „minősítené le” szeptember 1-jét, a Szlovák Köztársaság Alkotmányának napját, a jelenlegi állami ünnepet.
A kérdés nem először merül fel a szlovák politikai-közéleti vitákban, már 2012-ben és 2014-ben is nyújtottak be hasonló parlamenti javaslatot. Az október 28-a mellett érvelő szlovák értelmiségieknek azóta saját facebook-oldaluk is van (https://www.facebook.com/28.oktober.1918/). Leírása tömören összefoglalja, hogy miért tartják fontosnak egyesek e dátumot: „Miért nem emlékezünk meg egy olyan eseményről, amely nélkül ma Szlovákia feltehetően nem is létezne?” Csehszlovákia megalakulásának jövőre esedékes 100. évfordulója mindenesetre újra nyílt vita tárgyává teheti a Szlovákiában 1999 óta „emléknapként” számon tartott esemény helyét a szlovák kollektív emlékezetben.
Cirillbetűs vagonkórház
A jubileumra való készülődés mindenesetre Szlovákiában is megkezdődött, és az augusztus végén Kassára érkező, „Légióvonat” nevű vándorkiállítás jól jelzi, hogy a Nagy Háború és Csehszlovákia megalakulásának emlékezete még mindig igencsak legionárius-centrikus.
falábbal...
...és Masaryk-portréval.
Légióvonat – avagy ki a vagonlakó csehszlovák kontextusban?
A kiállítás a csehszlovák legionáriusok háborús mindennapjait kívánja bemutatni 13 első világháborús vonatvagon rekonstrukcióján keresztül. A csehszlovák légiók önkéntes alapon szerveződtek az első világháború ideje alatt az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének olyan cseh és szlovák nemzetiségű katonáiból – elsősorban hadifoglyokból –, akik a központi hatalmak ellen kívántak harcolni. A légiók főként Franciaország, Olaszország és Oroszország területén jöttek létre.
Csehszlovák történelem - szlovák és cseh nyelven
Korabeli egyenruhák
A Kijevtől keletre működő légiósok a bahmacsi vasúti csomópontot tartották ellenőrzésük alatt, a spontán összecsatolt vagonok lehetővé tették a gyors visszavonulást, és megkönnyítették az utánpótlást. Az eleinte átmenetinek szánt lakhely egészen 1920-ig szolgált a katonák otthonául. 1918 végén már szervezett formában egészítették ki őket, többek közt posta-, egészségügyi-, szabászati-, konyha- és mozivagonokkal, miközben a parancsnoknak elegánsan berendezett saját vagon járt.
Tábori postavagon...
és tábori kényelem.
A csehszlovák hadsereg Oroszországban több mint 10 ezer ilyen vagonnal rendelkezett, vagyis a 71 ezer legionárius nagy része ilyen körülmények között várta ki a háborút végét és a béke megkötését. Ez azonban nem csak passzív várakozást jelentett: miután összekülönböztek a bolsevik vezetéssel, a legionáriusok a fehérek oldalán bekapcsolódtak az oroszországi polgárháborúba, és egy adott időszakban az ellenőrzésük alatt tartották a Transzszibériai vasútvonal jó részét is.
Vagyis cseh és szlovák kontextusban a „vagonlakó” a hazájáért harcoló, a csehszlovák eszméért akár az életét is feláldozó cseh és szlovák katonát takarja. Így lehet „vagonlakó” egyszerre a győztesből és a vesztesből is.
Források:
http://oks.sk/oks-blizi-sa-100-vyrocie-vzniku-ceskoslovenska-28-oktober-by-mal-byt-statnym-sviatkom/