A Világ című polgári radikális napilap 1918. december 3-i száma részletes tudósítást közölt a két nappal korábban, december elsején lezajlott gyulafehérvári román népgyűlésről, amelyen a magyarországi románok képviselői kimondták az elszakadást Magyarországtól és az egyesülést Romániával.

1918. december 1-jén a gyulafehérvári nagygyűlésen kihirdették Erdély Romániával való egyesülését. Az egyesülési határozatot Ion I. C. Brătianu miniszterelnök jelenlétében Bukarestben, december 14-én adták át I. Ferdinánd román királynak. Tíz nappal később a bukaresti kormány által elfogadott rendelettörvény kimondta Erdély Romániával való „örök” egyesülését. L. Balogh Béni írása „Gyulafehérvár” magyar visszhangjának egyik példáját mutatja be.

1918 őszén, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának heteiben a megreformált, föderalizált birodalom vagy a Bécstől függő, de autonóm Erdély alternatívájával szemben az erdélyi románok elképzelései között egyre határozottabban körvonalazódott a Romániával való egyesülés lehetősége. Ez már nem a homályos, távoli és bizonytalan jövő részét képezte, hanem egyre többen gondolták úgy, hogy ez a lehetőség karnyújtásnyira került. Kollégánk, L. Balogh Béni hamarosan megjelenő forráskiadványában ("Románia és az erdélyi kérdés 1918–1920-ban. Dokumentumok") kapott helyet Nicolae Bălan nagyszebeni ortodox teológiai tanár Vasile Goldişnak írt levele, amelyben iași-i útjáról számolt be az erdélyi politikusnak.

Sokat írtak már az 1918. december elsejei gyulafehérvári román népgyűlésről, amelyen a magyarországi románok képviselői kimondták elszakadásukat a történelmi Magyarországtól és csatlakozásukat Romániához. Mégis viszonylag keveset tudunk arról, hogy tulajdonképpen hogyan is zajlott le az impériumváltás, és miképp élték meg ezeket a napokat a helyi – magyar, román, német és egyéb anyanyelvű – lakosok.

A Trianon 100 Kutatócsoport történészei július első napjaiban Torockón adtak elő.

A forradalmak, rendszer- és impériumváltások egyik jellegzetes kísérőjelensége a szimbolikus térfoglalás. Ide tartozik a közterek és intézmények átnevezése is, ami révén az új elit látható és a mindennapokban is érzékelhető módon tudatja – és tudatosítja – a dolgok új rendjét.

1918 őszén drámai módon ért véget az Osztrák-Magyar Monarchia és benne a történelmi Magyarország története. A döntő mozzanatot az jelentette, hogy a háború utolsó szakaszában az antant magáévá tette a nemzeti önrendelkezés wilsoni elvét, és felkarolta a dualista berendezkedéssel elégedetlen nemzeti mozgalmakat. A katonai vereség így végül a Monarchia felbomlásához vezetett. Az „új Európa” alapjává a nemzeti elv vált, alkalmazása azonban meglehetősen szelektív módon, szinte mindenhol a vesztesnek kikiáltott nemzetek rovására történt.

Az 1918. december elsején Gyulafehérváron – vagy százezer fő részvételével – megtartott román népgyűlésen az Erdélyben és Kelet-Magyarországon élő románok képviselői kimondták az elszakadást a Magyar Királyságtól és a Romániához való csatlakozást, mintegy lezárva a magyarországi románság hosszú történetét.

A nagynak ígérkező történelmi pillanatokat logisztikai szempontból is meg kellett szervezni. Az erdélyi románságot képviselő 1228 (más adatok szerint 1450) küldöttön kívül végül százezres tömeget megmozgató, Gyulafehérvárra összehívott román gyűlés szervezőinek fel kellett készülniük az esemény lebonyolításával kapcsolatos banális kérdésekre is, mint amilyen a résztvevők étkezése és elszállásolása.

Néhány nap múlva átlépünk a 2018-as évbe, amely egyúttal az első világháborút lezáró sorsfordító eseménysor századik évfordulója is. A közelgő „centenárium” – vagyis Erdély 1918-as Romániához csatolásának/csatlakozásának és Nagy-Románia létrejöttének évfordulója – pedig már jó ideje tematizálja a romániai közbeszédet.

Háromszék, 2017. augusztus 26., szombat

Kutatócsoportunk tagját, Zahorán Csabát, az erdélyi Gyulafehérvárra (Alba Iulia) vitte kutatási témája, ahol a Nagy Egyesülés Múzeumának megtekintése mellett bejárta a dél-erdélyi várost is. Fényképes összeállításunk azt szeretné érzékeltetni, miképp jelenik meg Gyulafehérvár gazdag, sokszínű múltja a mai a városképben, annak külső és belső terein.

A 2017-es év beköszöntével még közelebb kerültünk a román centenáriumhoz, vagyis az 1918-as „Nagy Egyesülés” századik évfordulójához.

Kollégánk, Zahorán Csaba november végét és december elejét Erdélyben töltötte, ahol – kutatási témájából kifolyólag – közvetlen közelből láthatta a december 1-i ünnepségeket.