Az ego-dokumentumok történeti relevanciája abban rejlik, hogy megismerhetjük a szubjektív múltat is – vagyis a történelem fontos szereplőinek, alakítóinak vagy akár a társadalom széles rétegeinek gondolatait, cselekedeteinek mozgatórugóit, következtetéseit stb. Mohr Szilárd írása azt mutatja be, hogy Fodor Ferenc geográfus, aki személy szerint több szempontból is érintett volt az ország szétesésében, illetve részt vett a magyar békedelegáció felkészülésében, hogyan élte meg a háborús vereség és a békeszerződés megkötése közti időszakot.

A bukaresti Monitorul Oficial (a román Hivatalos Közlöny) kiadója reprezentatív albumot jelentetett meg 2019-ben, az első világháború végén lezajlott magyar–román konfrontáció századik évfordulója alkalmából. Kutatócsoportunk tagja, Zahorán Csaba ezt a kiadványt mutatja be 103 évvel a román hadsereg 1919. augusztus 4-i bevonulása után.

A román történeti tudatban sajátos kép él az 1919-es magyar–román háborúról. Munkatársunk ezt vizsgálta meg a Historia Special történeti folyóirat – a századik évforduló alkalmából megjelent – tematikus lapszáma alapján.

A Tolnai Világlapja száz éve megjelent számai a román megszállás egy-egy momentumáról is tudósítottak - már amennyire azt a román cenzúra engedte.

A kolozsvári csendőrkerület parancsnoksága 1918. november 5-én az alábbi táviratban értesítette a petrozsényi csendőrszárnyat a Budapesten kitört forradalomról, a bekövetkezett politikai változásokról és a visszatérő katonákkal kapcsolatos teendőikről:

Szeptember 7-én egy nemzetközi workshopra került sor a Történettudományi Intézetben a Trianon 100 Kutatócsoport szervezésében. A Trianon and its Consequences elnevezésű (zártkörű) rendezvényen a meghívott román, szerb és szlovák történészeken, valamint a kutatócsoport tagjain kívül az intézet néhány, a trianoni kérdéskörrel is foglalkozó munkatársa vett részt.

A Trianon 100 kutatócsoport májusban több konferencián is bemutatta kutatási eredményeit.

1919 őszén-telén, az ország nagy részének román megszállása idején Budapest gabonaellátása alig volt biztosított. A Gabonagyűjtés Országos Kormánybiztossága nagy küzdelem árán tudta csak napról napra biztosítani a Budapest kenyérellátásához szükséges gabonát. A kormánynak nem volt ereje, lehetősége, hogy rekvirálja az élelmiszert, mint a háború éveiben. A kétségbeejtő helyzetben az egyházak segítségét is igénybe kívánták venni, ahogy arról a kormány és az egyházi vezetők közötti 1919. novemberi levélváltás is tanúskodik. (A leveleket Bódy Zsombor bocsátotta a Trianon100 rendelkezésére.)

A mellékelt képeslapon két olyan szobrot látunk, amelyek régen nincsenek már meg. A huszadik századi Közép–Európa történetét talán a szobrok jövése – menése írja le legjobban. Budapesten Szoborparkot hoztak létre a kommunizmust soha meg nem tapasztalt nyugati turisták számára, Pótó János pedig kiváló könyvében (Az emlékeztetés helyei, 2003) írta le a rendkívül „sportos” (értsd: emlékmű létére szokatlanul mozgékony) Bandholtz-szobor történetét. De ez nem csak nálunk van így.