1918. NOVEMBER 5.

„A Székesfőváros városparancsnoka a helyőrséget a mai napon a megalakult nemzeti tanácsnak átadta. Katonaság nagyobb számban hagyva el a helyőrséget lakóhelyeire önként távozik. Felhívom az összes alosztályait lehetőleg mielőbb a rendelkezésre álló úton értesítse, hogy a hazaköltöző katonai egyénekkel szemben semmiféle megtorló intézkedést folyamatba ne tegyen. A Nemzeti Tanács rendeletére a csendőrtisztek, a csendőr és népfelkelő legénység a sapkarózsákat és kardbojtokat távolítsa el. Ezen súlyos és válságos időben számítok a csendőrség kipróbált, hazafias érzéstől áthatott szolgálatára.”

(HL Polgári demokratikus forradalom iratai.)

1918. NOVEMBER 6.

1918. november 6-án a Hadügyminisztériumba érkező fontosabb táviratokból készítettek egy összefoglaló jelentést, amely pontos képet ad a magyarországi helyzetről:

„A városokban a rend általában könnyebben volt helyreállítható, a fosztogatás főleg élelmiszerekre és italokra terjedt ki. Több községben a normális viszonyok helyreállítását a visszaözönlő fegyveres katonák ismételten megakadályozták. A már szervezett polgár- és nemzetőrséget szétugrasztották. Igen sok helyen a fosztogatásban jómódú gazdák is részt vesznek. Nemzetiségi vidéken a nemzetőrség megalakítása nehezebben megy. Az ország egyes helyein fosztogató bandák alakultak, ezeknek a leküzdése a nemzetőrség /polgárőrség/ által nem minden esetben sikerült. A statáriumot a hatóságok /parancsnokságok/ nem merik engedély nélkül kihirdetni. Felhatalmazást kell kiadni. A román lakta vidéken a magyarság helyzete egyes községekben veszélyes. Az északnyugati megyékben, hol a cseh rendes csapatok az ország területére léptek, eddig panaszok nem merültek fel. A nemzetőrség megalakítására vonatkozó sok kérdezősködést a már kiadott rendeletek nagyobbrészt tisztázzák. […] Több helyen a vasúti munkások, a katonai intézetekben alkalmazottak a magasabb illeték miatt ott hagyják helyüket és nemzetőrnek állnak be.”

(HL Polgári demokratikus forradalom iratai.)

1918. NOVEMBER 7.

1918 elején az erdélyi katonai kerületi parancsnokságtól különösen sok jelentés érkezett a különböző rendbontásokról. Erről árulkodik az 1918. november 7-én Kolozsvárra küldött, majd onnan továbbított távirat:

„Batrinán közbiztonság nagymérvben meg van zavarva, mert sok felfegyverzett egyén van. Ezek megfékezésére nagyobb katonai erő kirendelése válnék szükségessé. Nagyalmási csendőr laktanyát november 7-én délután hat órakor 4/500 főnyi tömeg megtámadta. Fegyverek kiadását követelte, 2 fegyvert magukkal vittek, 2 népfelkelő algyógyi őrsre menekült. November 7-én éjjel Tischler Károly nagybarcsai udvarát lakosság megtámadta, kukoricás kast feltörte, tartalmát elvitte. Támadók ellen nagybarcsai különítmény legénysége eredménytelen lőfegyvert használt. Dévai géppuskás tanfolyamtól egy géppuska kirendeltetett. November 8-án Marosvécsi és dédai őrsök legénysége a felsőrépai őrs megerősítésére ment. A laktanya udvarról fegyveres lázadók a járőrre több lövést tettek. Járőr a lázadókra 25-30 lövést adott le, mire azok elszaladtak. Halott nincs, csendőr egyén nem sebesült meg. Támadók sérülése ismeretlen. Izgalom és román eszme nagy, a község csak karhatalommal közelíthető meg. […] Beosztott népfelkelők kevés kivétellel önkényüleg mind eltávoztak. Fosztogatások napirenden vannak. Mezőbándon a nemzetőrség fosztogatókkal szemben fegyvert használt. Nyolc haláleset és több sérülés történt. […] Rend helyreállítása és tettesek kézre kerítése katonai karhatalommal együttesen történik.” 

(MNL MOL Karhatalmi szervek táviratai.)