A megszünt blokád.
Budapest, márc. 8.
Ma jött az első pozitiv, a mellett nagyjelentőségü és örvendetes hir hozzánk Párisból. A békekonferencia, az angol államférfiakkal az élén, kimondta Magyarországnak és Ausztria volt tartományainak a blokád alól való fölszabaditását. A németek elzárása a világforgalom elől még pár napig el fog tartani, mert az öreg Clémenceau nem tud egyszerre nekik is megkegyelmezni. Föl lehet tenni, hogy csakugyan csupán napok kérdése, mert a blokád föntartása most már embertelen, céltalan, sőt veszedelmes is volna.
Éhinséggel küzködő államokban nem lehet a rendet föntartani. Semmi a világon jobban nem sülyeszti le az embert az állati állapotba, mint az éhség. A história följegyezte az irtózatosságokat, a melyekre emberek vetemedtek egy-egy ostromlott városban, teszem, mikor a római hadak körülzárták Jeruzsálemet. Hasonlóknak kitenni nagy országokat, népek millióit most, mikor a háboru voltaképpen már megszünt és nagy, müvelt nemzetek kimerülten a földön bevernek, hadat viselni képtelenek s legfölebb egymás ellen tudnak zendülni s csak pusztitó polgárháboru telhetik alélt erejükből: oly irtóztató kipellengérezése volna a huszadik század hirhedt civilizációjának, kérkedő emberszeretének, a minek barbár korszakok tülekedéseiben sem lehet mását találni.
Ez tehát az első reális és ha nem is kecsegtető, de legalább biztató lépés a békeszerzés tövises utján. Ezzel természetesen párhuzamosan jár az, hogy a távoli termelő világrészekből, a melyek meg voltak kimélve a háboru megpróbáltatásaitól, vagy csak részben viselték áldozatait, most azonnal ideirányitják készleteik fölöslegét, hogy Közép-Európa inségén enyhitsenek, a végső katasztrófa pusztitását megelőzni próbálják.
A segitség e müvének a nehézségeit is a háboru készitette elő, mely milliárdnyi értékü hajót fektetett a tenger fenekére s a nemzetek nem rendelkeznek ma annyi hajótérrel, a mennyi szükséges volna arra, hogy a segitséget gyorsan is és elégségesen is intézni lehessen.
Nincsen kétségünk abban, hogy a békekonferencia tagjainak ezt a gyors elhatározását nemcsak emberséges érzületük sugalta. A mikor ők határozatukkal elüzték Európa nagyobb keleti országaiból az éhinség fekete rémét, ottjárt az eszük egy másik rémen is, a mely ijesztette őket, mellyel szembe kivántak szállani: az Oroszországból nyugat felé kisértő vörös rémen. Ezen a veszedelmen pedig ugy fognak csak győzedelmeskedni, ha gyorsan hozott határozatukat gyors tett is követi. A harapós ebet, ha morog, meglehet láncolni. Az éhes embert, ha a nyomra korog, nem lehet lánccal féken tartani.
Ma még persze csak a dolognak a hire röppent el hozzánk. A blokád feloldódott, az élelmiszerszállitás megindult. Hogy mily árt fizetünk érte és miből, azt még nem tudjuk. De hangoztatnunk kell, hogy az ára annak, ha a keleti országok elkerülik az éhinséget és veszedelmeit, nem játszhatik szerepet. Bizonyos, hogy olyan árt senki sem fog tőlünk követelni, a melyet megfizetni nem vagyunk képesek. Hiszen, hogy forgalmunk a világgal megindulhasson, hogy a világ rakományai kiköthessenek nálunk, az az élet föltétele. Ha pedig élünk, s a mig élünk, lehet velünk beszélni. Hogy azonban igazi értéke legyen a világforgalom fölszabadulásának ránk nézve, ahhoz két föltételt kell magunknak teljesitenünk.
Az első feltétel az, hogy itthon magunk biztositsuk az elgondolható legnagyobb mértékben a termelést. Mert a pénzünk nem sokat ér ma, ellenben a termelésünk elsőrendü érték. Ebből javitjuk meg a pénzünket, ebből fizetjük meg a világ segitségét és ennek fogjuk köszönni, ha egy nappal se leszünk a kénytelenségnél tovább volt ellenségeink kitartott koldusai. Sokszor hallottam napjainkban a jelszót, hogy azé legyen a munka jutalma, a ki dolgozik. Nos, legyen így. De tudjuk meg, hogy a haza jutalma pedig az, ha minden fia dolgozik. A ki ma munkabeli kötelességét cserbenhagyja, az embernek hitvány, hazafinak bélpoklos áruló.
A másik föltétele annak, hogy a blokád megszüntetése foganatos és gyümölcsös legyen, az, hogy viszont mi is itthon a magunk külön blokádját minden erőnkkel megszüntetni iparkodjunk. Magyarország a most tőle elokkupálva tartott részek nélkül életképtelen. Egy és tökéletes ideális egész területi épségében, béna koldus a megszállt részek nélkül. Égető és izgalmas kérdése ez nemcsak a jövendőnknek, de fönnmaradásunknak is. Ma már erről se a pártokban, sem politikusaink közt nincsen kétféle fölfogás. És pártokra s politikusokra nézve egyaránt kecsegtető dolog, hogy éppen ma jelent meg az a kiáltvány, a mellyel a cseh zsarnokság elrendelte a hadi állapotot az egész általa megszállt területre.
Nem bir a magyarokkal, nem bir a tót néppel, minden tele van izgalommal, vágyával, égő szenvedelmével annak, hogy lerázza a zsebrák-uralom gyülöletes igáját a magyar alkotmányos szellemben s hagyományban megnőtt önérzetéről.
(Budapesti Hirlap 1919. március 9. 1-2. o.)
Tótország autonomiája.
Megalakitották a külügyi tanácsot. A ma esti miniszteri tanácskozás.
Budapest, márc. 8.
Ma délután öt urakor miniszteri tanácskozás kezdődött és éjszaka tizenegy óráig tartott. A tanácskozáson folyó ügyeken kivül két fontos tárgy is szerepelt: Tótország autonómiája és a külügyi tanács megalakitása.
A minisztertanács már korábban elhatározta, hogy Ruszka-Krajna és a német autonómia mintájára megalkotja a tót és a román vidékek autonómiáját. A tót autonómiáról szóló néptörvény elkészült s ma tárgyalta le és el is fogadta a minisztertanács. Az erről szóló félhivatalos jelentés a következőket mondja:
A ma esti minisztertanács letárgyalta és elfogadta a tótországi autonómiáról szóló néptörvényt, a mely kimondja, hogy Magyarország felvidékéből, mint külön elhatárolt területből, az önrendelkezési jog alapján Slovenska Krajina néven önkormányzati jogterületet alakit. Ennek a területnek a pontos határai a nemzetközi békeértekezlet után fognak megállapittatni.
A külügyi tanács megalakitásáról félhivatalosan a következőket jelentik:
A minisztertanács elhatározta, hogy külügyi tanács cimen a külügyminisztériumban kiváló szakemberek, tudósok, publicisták bevonásával egy előkészitő és tanácsadó organumot szervez, a melynek föladata lesz a külügyi politikának esetről-esetre fölmerülő elvi jelentőségü kérdéseiben a kormánynak szakvéleményeket adni. Ez idő szerint e tanácsnak legfontosabb és legsürgősebb teendője a béketárgyalások egész anyagának előkészitésében közremüködni s a megoldandó problémák tekintetében a kormánynak javaslatokat tenni. A minisztertanács a külügyi tanács elnökévé Jászi Oszkárt nevezte ki, tagjaivá pedig a következőket: Balkányi Kálmánt, Baracs Károlyt, Biró Lajost, Bonkáló Sándort, Braun Róbertet, Buchinger Manót, Diener-Dénes Józsefet, Farkas Geyzát, Fellner Frigyest, Fenyő Miksát, Fraknói Vilmost, Giesswein Sándort, Glücklich Vilmát, Herzog Ottót, Hock Jánost, Jászai Samut, Kandó Kálmánt, Kovács J. Istvánt, Krausz Simont, Kreutzer Lipótot, Lányi Mórt, Lengyel Gézát, Lóczy Lajost, Neubauer Józsefet, Pfeiffer Ignácot, Reiss Jenőt, Rubinek Gyulát, Soltész Adolfot, Teleki Pált, Ugron Gábort, Varga Jenőt, Vágó Józsefet, Vámbéry Rusztemet, Végh Károlyt, Vincze Sándort, Walder Gyulát.
Március végén határozzák meg Magyarországgal szemben a békefeltételeket.
Bécs, márc. 8.
Kerülő uton jelentik Párisból, hogy jól értesült körök értesülése szerint az előzetes béketárgyalásokat 16-ika és 25-ike közt befejezik és 25-én tartják meg a teljes ülést. Wilson azután Belgiumba fog ellátogatni. Március végén Német-Ausztriával, Magyarországgal, Bulgáriával és Törökországgal szemben is meghatározzák a békeföltételeket.
(2. o.)
A budapesti román követ visszahivása.
A nagyszebeni román kormányzótanács nincs megelégedve a magyar kormánnyal s ez okon visszahivta meghatalmazottját. Ezt Maniu Gyula dr. jegyzékben közölte a magyar népköztársasági kormány elnökével. Maniu dr. szemére veti a kormánynak, hogy a megállapodások ellenére (?) a meg nem szállott területen a románokat bevonultatja, letéteti velük a magyar hüségesküt, a román nemzeti gárdát feloszlatja és a román tisztviselőket eltávolitja s hogy a román kormányzótanács panaszait nem vette figyelembe. Azt is irja a jegyzék, hogy a románoktól megszállt területen eddig egyetlen magyar ember élete és vagyona nem volt bántalmazásnak kitéve (!) – Mindez, a tényeknek ily vakmerő meghamisitása netovábbja a felháboritó arcátlanságnak. Azt akarják, hogy a magyar kormány a meg nem szállott területeken is az ő hatalmukat szolgálja, s minthogy a magyar kormány erre nem hajlandó, visszahivják budapesti követüket. Hisszük és reméljük, hogy elkövetkezik még az az idő, a mikor ezeket az elbizakodott oláh urakat ki fogjuk józanitani hatalmi mámorukból. Egyelőre türelemmel bevárjuk a párisi konferencia döntését és addig valahogy csak elviseljük azt is, hogy Erdélyi János dr. nem székel többet a fővárosban.
A felvidéki hadiállapot. Brousson ezredes vizsgálata Debrecenben. Gondoskodás a zilahi menekültekről.
Budapest, márc. 8.
Lapunk mai számában már megirtuk, hogy Srobár miniszter a prágai kormány nevében Tótország területére elrendelte a hadiállapotot. Ujabb jelentéseik megerősitik azt a régen tudott igazságot, hogy a csehek a felvidéken a lakossággal szemben olyan magatartást tanusitottak, melynek nyomában fakadt elkeseredés és felháborodás lehetetlenné tette helyzetüket. Nyilvánvaló, hogy a csehek a hadiállapot kihirdetésére csak végső szükségükben határozták el magukat, mert hisz ez a lépés minden szónál érthetőbben bizonyitja, hogy a csehek félrevezették a világot, mikor azt hangoztatták, hogy a felvidék megszállása az ottani lakosság szive vágyára történik. A csehek most önmagukat álcázták le.
Vavro Šrobár
Srobár miniszter a hadiállapotot elrendelő hirdetésben hangoztatja, hogy az utóbbi időben Tótország területén olyan események játszódtak le, a melyek lehetetlenné teszik a cseh-szlovák köztársaság fejlődését, korlátozzák a nyugodt szervezkedést és egymást, valamint az állam ellen izgatják a különböző osztályokat. A miniszter a magyar propaganda bizottság munkájára hivatkozik, és azt hangoztatja, hogy az egész keleti és déli demarkációs vonal mentén ellenséges magyar katonaság van hadikészültségben. Végül elrendeli, hogy politikai jellegü gyülést vagy tüntetést csak akkor szabad megtartani, ha egy héttel előbb bejelentik az illetékes zsupánnak.
A csehek egyébként folytatják az eddig üzött hatalmaskodást a magyarokkal. Kassán valamennyi magyar vasutast és postást bizonytalan időre szabadságoltak és helyüket csehekkel töltötték be. Ujabban nem hüségesküt követelnek a tisztviselőktől, hanem irásbeli nyilatkozatot, a melyben azt a kivánságot is ki kell fejezni, hogy az illető magyar tisztviselő cseh-szlovák állampolgár kiván lenni. A cseh-szlovák polgármester Kassán a város elcsehesitésére nemrég cseh-szlovák társaskört alapitott.
Ipolyságon a csehek tegnap erőszakkal akarták kényszeriteni a magyar tisztviselőket, hogy vegyenek részt a bankjegy lebélyegzésének munkájában. A mikor a tisztviselők az erőszak ellenére is megtagadták e kivánság teljesitését, a csehek mindannyit letartóztatták és Csehországba akarták internálni. A mikor a demarkációs vonalon ezt a magyar parancsnok megtudta, ultimátumot küldött a csehekhez, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon a tisztviselőket, különben megtámadja a várost. A csehek az energikus fölszólitásnak nyomban eleget tettek. Győrbe ma angol misszió érkezett és gépkocsin a cseh demarkációs vonalra utazik, hogy ellenőrizze a fegyverszüneti szerződés megtartását.
Franchet d'Esperey tábornok vezérkari főnöke, Brousson francia ezredes, tegnap Debrecenben fölkereste Handler Gyula kormánybiztos főispánt, a kitől megkérdezte, milyen intézkedést tart szükségesnek, hogy a románokkal való további összeütközés elkerültessék. A kormánybiztos hangoztatta, hogy véleménye szerint az antantnak vissza kell rendelnie a románokat a demarkációs vonalra, a zsilvölgyi és petrozsényi bányákat pedig meg kell nyittatnia a magyar nép számára, mert a szénhiány a legborzalmasabb nélkülözést idézi elő. Az ezredes megigérte, hogy pontos és lelkiismeretes jelentést fog tenni tapasztalatairól és az elhangzott véleményekről.
A Zilahról elmenekült lakosok száma több ezer. A menekülteket Debrecenben, Szilágysomlyón és Nagykárolyban helyezik el. Ezeket a városokat most sorra járja Saly Árpád miniszteri osztálytanácsos, a kit a belügyminiszter a menekültek sorsának intézésével a minap megbizott. Most derült ki, hogy Wesselényi Zsigmond és Wesselényi István bárót oláh katonák közvetetlenül a zilahi bombázás előtt görcsöni kastélyukban majdnem kivégezték. Életüket a görcsöni oláh pópa mentette meg, mire még aznap elhagyták családjukkal a megszállott területet.
A pécsi hadapródiskola növendékeit és tanárait a szerbek kényszeritették, hogy hagyják el a várost. Jelenleg Nagykanizsán tartózkodnak. A sztrájk Pécsett még mindig tart. Petrás Miklós alezredest, a ki a minap családjával sétált az utcán, szerb katonák minden ok nélkül véresre kardlapozták.
(4. o.)
A pincér-sztrájk tovább tart.
A főváros kávéházai ma is zárva voltak a pincér-sztrájk miatt. Tegnap a kávésipartestület közgyülése után a harcban álló felek megbizottai még az éjszakai órákban ujra tárgyalásra ültek össze, de az értekezlet nem tudott megegyezni. Ma este féltiz órakor a pincérek küldöttsége fölkereste Peidl Gyula munkaügyi és népjóléti minisztert, a kit informáltak a mozgalmukról. A miniszter megbizta Rónai Zoltán államtitkárt, hogy ő vezesse az egyezkedő tárgyalást. A kávésok és pincérek megbizottai Rónai államtitkár elnöklésével nyomban összeültek tanácskozásra. A tárgyaláson, a mely éjfélutánig tartott, a kávésok elfogadták a pincérek összes követeléseit, nevezetesen a 100 koronás hetibért, a 15 százalékos részesedést és a revierrendszert. A megállapodást ilyen értelemben megkötötték és éjfél után egy órakor olvasták föl a pincérek előtt a megbizottaik. A pincérek első kérdése az volt, hogy ki fizeti a 15 százalékos részesedést, a kávésok-e vagy a közönség. A válasz az volt, hogy a kávéházat látogató közönségnek fogják fölszámitani. A pincérek ez ellen tiltakoztak és kijelentették, hogy tovább is sztrájkban maradnak. A mennyiben pedig ügyük 48 órán belül az ő javukra nem dülne el, csatlakoznak hozzájuk az éttermi alkalmazottak is. Holnap, vasárnap, az éttermek nyitva lesznek.
(6. o.)
