Román, szerb, cseh támadások
A Vörös Hadsereg harcai.
Együtt vannak tehát: a magyar burzsoáziával már régen egyesült román burzsoáziához most mind nyiltabban hozzájuk csatlakoznak a szerb és cseh burzsoáziák is. A különböző országok tőkés osztályai sietve igyekeznek eltanulni a kommunisták kiáltványának utolsó konkluzióját. „Világ proletárjai egyesüljetek!” mondja a kommunisták kiáltványa. „Világ kizsákmányolói egyesüljetek!" mondja a nemzetközi burzsoázia és a magyar, román, szerb, cseh, francia és egyéb nációbeli kizsákmányoló mohó dühvel veti magát az ifjú Magyar Tanácsköztársaságra, amely példájával megmutatta a munkásság fölszabadulásának utját s ezzel veszélyezteti a zsákmányukat.
A Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében a veszedelem nagysága fölébreszti az energiákat. Csapataink ellentállása megszilárdul és legutóbb Nyiregyháza mellett győzelmes ellentámadásra serkentette őket. A proletariátus harcainak hőseiképen jegyzi meg azoknak a neveit, akik tetteikkel és önföláldozásukkal megmutatták, hogy mire képes a proletárérzés és öntudat.
Nem fejezhetünk be tudósitást, amely ne számolna be a magyar burzsoáziának ujabb és ujabb árulásáról. Legutóbb Kratochwill volt ezredes gaz árulásáról hullott le a lepel. Ez az ur a magyar föld védelmére harcvonalban álló székelyek fölött parancsnokolt És olyképen teljesitette kötelességét, amelyet bizonyára hazafias kötelességnek nevezett, hogy nemcsak ő maga követett el árulást, hanem az általa vezetett katonákat is arra igyekezett rábírni, hogy kövessók a példáját. A székely proletárok nem követték a vezért a becstelenségbe, azonban az árulás közvetlen következményét, Nyiregyháza elestét már nem birták elháritani.
Ahogy megjegyezzük magunknak a hősöket, ugy megjegyezzük az árulókat is. Mindörökre riasztó példái lesznek ők annak az erkölcsi lealjasodásnak, amelyet a korhadt, oszlásnak indult kapitalizmus produkált.
A harcterekről érkezett jelentések a kővetkezők:
Hivatalos jelentések a frontokról.
I. Hivatalosan jelentik április 27-én:
A román előcsapatok e hónap 28-án Békéscsabát érték el és Püspökladányt megközelitették. Nyiregyházánál vitézül harcoló csapataink a románok visszaverése után az általános helyzetre való tekintettel visszavonattak. A csapi Tisza-hidak ellen délről intézett támadást visszavertük. A felvidéki arcvonalon Bánrévétől északra kisebb cseh erők csatározása. A többi arcvonalról nincs jelenteni való.
II. A „Magyar Távirati Iroda” jelenti április 28-án:
E hónap 27-én a szerbek Makót és Nagylakot megszállották. A románok Orosháza, Szarvas és Gyoma irányában előrenyomultak, Kabát, Balmazujvárost, Hajdúnánást és Nyiregyházát megszállották. A csapi Tisza-hidat a románok fölrobbantották. Utóvéd csapataink 27-én csak ellenséges lovasjárőrökkel jutottak érintkezésbe. A cseheknek 26-án Bánrévétől északra végrehajtott részlettámadását csapataink ellentámadással visszavetették. A többi arcvonalrészről lényegesebb jelentés nem érkezett be.
I. Ferdinánd király szemlét tart a román csapatok fölött Békéscsabán.
Böhm Vilmos elvtárs hadseregparancsa a nyiregyházai hősökről.
A csepeli, nyiregyházai munkások, Pogány, Sipos és Szabó-Pap elvtársak dicsérete. Böhm Vilmos, a keleti hadsereg parancsnoka a következő hadseregparancsot adta ki:
Szolnok, 1919 április hó 26-án.
E hó 26-án Nyiregyházánál egy egész napon át vivott nehéz harcban az 1. hadosztály részei a tulerővel támadó ellenséget nemcsak hogy megállásra kényszeritették, hanem ellentámadásba átmenve, rája érzékeny veszteséget mértek. Tőle lövegeket, géppuskákat zsákmányoltak és nagyszámú foglyot ejtettek.
Igaz örömmel közlöm a Tanácsköztársaság fiatal hadseregének ezen első jelentős sikerét a hadsereg minden részével és követendő mintaképül állitom minden csapatrész elé az I. hadosztály ezen magatartását.
Dicséretemet és elismerésemet fejezem ki a Tanácskormány nevében a nagyszerü csepeli munkászászlóaljnak, a II/32. zászlóaljnak és a fölfegyverzett nyiregyházai munkásoknak, akik ezen magatartásukkal megmutatták azt, hogy forradalmi vasfegyelemmel és erős akarattal győzni lehet az imperialista tulerővel szemben is. Elismerésemet fejezem ki a hadosztály parancsnokának és vezérkari főnökének, Sipos és Szabó-Pap elvtársaknak, akik szakavatott vezetésükkel és ügybuzgalmukkal jelentősen hozzájárultak a nap sikeréhez.
Nem mulaszthatom el végül, hogy Pogány József népbiztos elvtárs müködéséről és magatartásáról a legnagyobb elismeréssel meg ne emlékezzem. Önföláldozó magatartásával ragyogó példáját mutatta a meggyőződéséért a végletekig harcoló elvtársnak. Lelket öntött a csüggedőkbe és élén haladt az előnyomulóknak.
Az ő példájukat tartsa szem előtt a hadsereg minden tagja és akkor siker fogja koronázni igazságos törekvésünket Ezen parancsom a legszélesebb körben kihirdetendő és beható magyarázat tárgyává teendő.
Böhm Vilmos s. k.
Véres utcai harcok folytak Hajduszoboszlóért.
Miután csapataink a románokat Hajduszoboszlóból kiverték, ezek uj erősitésekkel meggyarapodva e hó 25-éről 26-ára virradó éjjel ujból megkezdték a támadást Hajduszoboszló ellen. A város birtokáért véres utcai harcok folytak. Részünkről a bihari gárda és a 44-es vörös ezred védte Hajduszoboszlót, a bihari gárda azonban tévesen értelmezett parancs folytán állásából visszavonult, mire a románok benyomultak az üresen hagyott állásokba és a 44-eseket oldalba támadták. A heves és tulerőben levő támadás elől a 44-esek kénytelenek voltak visszavonulni. A város mögött csapataink ujból rendbe szedelőzködtek és rendszeres támadást intéztek a városban levő románok ellen. Órákig tartó véres utcai harc kezdődött, amelybe a román tüzérség is beavatkozott. A 44-esek hősies erőfeszitéssel védekeztek, de az ujabb segitséggel megerősödött románok elől a délutáni órákban visszavonultak és Kabától keletre ujból állást foglaltak.
Vörös hősök harcai Nyiregyháza körül.
A Nyiregyháza mellett lefolyt harcokról a következőket jelentik:
Az elmult két napon a románok szakadatlanul támadták állásainkat Szakadó esőben, hideg, kegyetlenül rossz időben elcsigázva állottak a csapatok és állották a románok folytonos támadását. E napokig tartó, fölőrlő harcok áldozatai között van Guttmann Ferenc vasmunkás, az egyik 32. zászlóalj politikai megbizottja, aki a munkásmozgalmak régi harcosa. Mint politikai megbizott, zászlóalját lovon vezette ki a rajvonalba, hogy bátoritsa és lelkesitse őket és eközben érte őt a golyó. Bevitték Nyiregyházára, ahol rögtön megoperálták, de még az operációs asztalon meghalt. Szombaton délután temették el nagy tisztességgel.
Szombaton délelőtt a románok ujra nagyon erősen támadtak egész vonalunkon. A csapatok a hideg esőben, a napok óta tartó harcokban kifáradva, a tulerő elől már visszahuzódtak, amikor a délután első óráiban kiment a terepre Pogány József népbiztos. Végigjárta a csapatokat, beszélt hozzájuk, majd egész kiséretével a rajvonal élére állva, támadásra rántotta magával a csapatokat Nagykálló felé, ahol a románok már befészkelték magukat. Egetverő éljenzéssel, a románok záporszerü gyalogsági tüzében és gránáttüzben példátlan gyorsasággal ment előre a támadás. A románok rögtön engedtek. Az előnyomulás folyt. A csapatok élén az egész támadásnak gerincét hordva, a csepeli vörös gárda rohant előre.
Ezenkivül kitüntették magukat a 32-esek és ott voltak az első rajvonalban a nyiregyházai munkások is, akik civilben, de fölfegyverkezve résztvettek a harcokban és kitartottak, noha a románok jól irányzott tüzérségi tüze éppen az ő rajvonalukat verte leginkább.
Nyiregyháza azonban a harctéri események folytán majdnem védtelen volt. A hadosztályparancsnokság sürgős parancsára a támadást meg kellett állitani. Közben azonban nagyon sok foglyot, több gépfegyvert, közöttük francia golyószórókat és egy ágyut is zsákmányoltunk.
Az történt ugyanis közben, hogy a hadosztályparancsnokság irásbeli meggyőződést szerzett arról, hogy a székely hadosztályparancsnokság, amely a nyiregyházai állások jobbszárnya mellett tartotta a vonalat, összeköttetésbe lépett a románokkal és letette a fegyvert.
Az 1. vörös hadosztályparancsnokság kezébe jutott ugyanis a székely hadosztályparancsnokságnak, Kratochwill volt ezredesnek egy irásbeli parancsa, amely fölhatalmazta az alosztályparancsnokokat hogy tudassák a legénységükkel, hogy az ántánt fölszólitotta őket a fegyver letételére és mondják meg embereiknek, hogy ha akarják, tegyék le a fegyvert és menjenek haza.
A székelyek nagyrésze nem tette le a fegyvert, azonban mégis kénytelen volt a frontot elhagyni és az 1. vörös hadosztályparancsnokság körletére vonulni, ahol jelentkezett szolgálattételre. Azonban a frontnak ez a része védtelen maradt és a székelyek egy része a hütelen és áruló parancsnoknak közbelépése folytán mégis letette a fegyvert. A kitartó és a proletárdiktaturához hü székelyek közül egyik csapattest zászlóaljparancsnokát, egy Görgey nevü őrnagyot le is tartóztatta és beszolgáltatta az 1. vörös hadosztályparancsnokságához, ahol kihallgatták és rögtön őrizetbe vették, hogy a forradalmi törvényszék itéljen fölötte. Ez események folytán, azonkivül a püspökladányi hadosztály körletében történt események folytán, a nyiregyházai állások mindkét oldalon teljesen védtelenek maradtak és ellenére a fényes győzelemnek, amelyet a proletárkatonák először vivtak az ellenség fölött, a nyiregyházai frontot vissza kellett vonni és Nyiregyházát ki kellett üriteni.
A nyiregyházi állások két oldalán lejátszódott harctéri események folytán Nyiregyháza e fényes győzelem ellenére tovább tarthatatlanná vált. Nyiregyházát föl kellett adni. A támadás után megálló csapatok tehát a hadosztályparancsnokság intézkedésére lassan megkezdték a visszavonulást. Még a visszavonulás közben is azonban egyre nőtt a fogolyszám és különösen a municióban való óriási zsákmány.
A Nyiregyháza körül harcolt csapatok a visszavonulás után előre elkészitett megerősitett állásokban helyezkedtek el. Pihenő közben Pogány József népbiztos elvtárs a csepeli vasasok győzelmes zászlóaljához a következő beszédet intézte: – Csepeliek! Vasas katonák! A Forradalmi Kormányzótanács és az egész proletárság háláját és köszönetét hozom el nektek. Gyönyörü győzelmetekkel megmentettétek az egész Vörös Hadsereg becsületét. Ott voltam Csepellel a vasasok diadalmas rajvonalában és láttam, mennyi elszántság, mennyi proletárerő és milyen lendület vezetett benneteket. A vasasok megint megmutatták, hogy mindenben ők a szine-java a magyar proletárságnak. Csepelhez méltóan harcoltak a budapesti 32-esek, a nyiregyházi munkások, a budapesti tüzérek és a székely tüzérek is. Megmutattuk, hogy a forradalmi fegyelem tud győzni, ha valóban áthatja a csapatokat.
A nagykállói csata jelentős történelmi esemény a magyarországi Vörös Hadsereg életében: az első győzelem, amit a magyarországi Tanácsköztársaság csapatai kivivtak a román bojárok rabszolgacsapatain. A proletárdiktatura elsősorban a gyárak szervezett tömegeinek diktaturája. Budapest proletárjainak tizezrei már fegyverben állanak és rendületlenül kell biznunk abban, hogy amely pillanatban a mai hadseregünkhöz odasorakoznak dübörgő léptekkel a munkászászlóaljak végeláthatatlan sorai, ellenállhatatlan erővel visszük majd előre a Tanács vörös zászlaját. Csepel példát adott!
A vasasokat követni fogja az ország proletársága és a proletárság megmozdulását követni fogja a teljes győzelem. Győznünk kell! Minden talpalatnyi föld, amelyet elveszitünk, nem csupán területet jelent, de a kommunizmus letünését, a magántulajdon visszaállitását, a proletárdiktatura bukását, a burzsoáuralom föltámadását.
E pillanatban a Vörös Hadsereg szuronyaitól függ, hogy a szocializmus vagy kapitalizmus lesz-e urrá ebben az országban? Ha megvernek bennünket, ez jelenti a gyárosok uralmát az üzemekben, a nagybirtokosok uralmát a földeken, a szolgabirák uralmát a közigazgatásban, az élelmiszeruzsorások diadalát a piócázásban. Győzelmünktől függ, vajjon éhhalálba kergetheti-e az ántánt egyesült burzsoája a magyar munkásságot, vajjon éhen kell-e pusztulnia családunknak, asszonyok és gyermekek tizezreinek?
Csepeliek! Elvtársak! Ha valaha, hát most kell harci rivalgásként fölhangzania a régi jelszónak: Vasas, ne hagyd magad! Kitartani a végsőkig! Aki most elhagyja csapatát, az hitvány árulója a proletárszolidaritásnak, az gonoszabb ellenségünk a sztrájktörőnél. Mindenkinek föl kell emelkednie a nagy eseményekig. Most minden proletárnak katonává kell lennie és minden katonának hőssé válnia. Éljen a nemzetközi forradalom! Éljen a magyarországi Tanácsköztársaság! Éljen a proletárhadsereg!
A „Pátria" cimü nagyszebeni lap jelenti Debrecenből: A románok által kinevezett városi magisztrátus ellen összeesküvésnek jöttek nyomára. Az összeesküvésben román katonai egyenruhába öltözött magyarok vettek részt, akiknek vezérét, Kertész Dezsőt, a román parancsnokság kivégeztette. Debrecenben kihirdették az ostromállapotot.
(Népszava, 1919. április 29. 2-4. o. Kép forrása: wikipedia)
