Hosszú idő óta először érkeztek jó hírek a frontokról. Miután a Vörös Hadsereg május 20-án visszafoglalta Miskolcot, a Népszava június 7-i számának címlapján már az állt, hogy „Kassa, Selmecbánya, Korpona és Nagysurány a mienk”, másnap pedig hogy „A forradalom erős ökle lesujtott és kemény csapást mért a nemzetközi kapitalizmusra. (…) Kassán, Korponán és Selmecbányán ujra munkások kormányoznak. A cseh kapitalizmus kizsákmányolásának területe megszükült. A forradalom, a szocializmus hatalmas és értékes területet nyert…” 

A Népszava június 11-i száma beszámolt a hadisikerekről, és részletes riportot is közölt a Tanácsköztársaság vezetőinek kassai látogatásáról:

A proletárhadsereg diadalutja.

Zólyom, Eperjes, Torna, Pelsőc és Bártfa.

A külföldi lapjelentések a csehek szomoru pünkösdjéről irnak. Azon a hazugságtömegen keresztül, amelyen ellenségeink leplezni igyekeztek a Vörös Hadsereg eredményeit, keresztültör a valóság és az immár letagadhatatlan tények teljes mivoltában mutatják be azt a sulyos vereséget, amely a cseh imperializmust katonai és politikai téren érte Felsőmagyarországon.

Zólyom, Eperjes, Abos, Torna és Pelsőchöz kedden hozzájárul Bártfa, amelynek elérését Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok elvtárs a fölszabaditott Kassa ünnepén jelentette be. A vörös katonák immár a régi országhatár felé közelednek.

De még a területi veszteségeknél is sulyosabb az a vereség, amely a cseh imperialistákat politikájukban érte. Az a tény, hogy a szlovák nép, amelynek fölszabaditása ürügye alatt törtek be a csehek a Magyarországi Tanácsköztársaság területére, most fegyvert ragad a csehek ellen, lemoshatatlanul rásüti a bélyeget a cseh urak hazugságaira, amellyel politikájukat irányitották és arra az elvetemült rablógazdálkodásra és kegyetlen elnyomásra, amellyel a megszállott vidékek népére ránehezedtek.

A cseh burzsoázia még bizik az ántánt fegyveres segitségében és abban reménykedik, hogy az megmenti számára a zsákmányt. Ebben a reményében is csalódni fog. De hol az a segitség, amellyel jóvá teheti azt a vereséget, amelyet saját maga mért magára, amely letörölheti azoknak a véres kegyetlenkedéseknek, irgalmatlan fosztogatásoknak és népnyuzásnak emlékeit, amelyek rövid, de borzalmas uralmához hozzáfüződnek Hol van az a hatalom, amely például a pozsonyiakkal el tudja felejtetni, amit a pusztuló cseh uralom most véghezvisz velük?

A Vörös Hadseregnek diadalmas előrenyomulását a csehek Nyitra és Aranyosmarót felöl inditott támadásokkal igyekeznek megállitani. A Vörös Hadsereg katonáinak hősiessége és vezéreinek tudása reményt nyujtanak arra, hogy ez a cseh próbálkozás is egy uj cseh vereség bevezetése lesz.

A Vörös Hadsereg harcairól szólnak a következő jelentések:

I.

A „Magyar Távirati Iroda” jelenti junius 8-án:

Az egész arcvonalon derék csapataink üldözik a visszavonuló ellenséget. Felvidéki 16. gyalogezredünk tegnap este bevonult Zólyomba. Kassától északra Abost értük el.

Munkás- és vörös-zászlóaljak Sátoraljaujhelyen tul a visszavonuló ellenség sarkában vannak.

A többi hadszintéren a helyzet változatlan.

Hadseregfőparancsnokság.

II.

A „Magyar Távirati Iroda” jelenti junius 9-én:

Az ellenség visszavonulását fedezni szándékozó ellenállását a Sajó és Rima völgyében megtörtük.

Kassától északra egy cseh támadást vertünk vissza.

A többi hadszintéren nincsen ujság.

Hadseregfőparancsnokság.

III.

A „Magyar Távirati Iroda” jelenti junius 10-én:

A Tiszától északra előnyomuló csapataink a Topoly–Ondava-vonalat az ellenség visszavetése által elérték.

Kassától északra előnyomuló csapataink előtt az ellenség Eperjest kiüritette. Eperjest birtokunkba vettük.

A Bodvától keletre előnyomuló csapataink ellenséges utóvédek ellenállását mindenütt megtörve, a következő vonalon állanak: Torna, Pelsőctől északra, Csetnek, Jolsva és Tiszolctól délre.

Zólyom környékéről az üldözés tovább folyik.

Léva környékén a Nyitra és Aranyosmarót irányából előnyomuló csehek ellen erős harcok vannak folyamatban.

Érsekujvár és Komárom felé előretolt hirszerző osztagaink föladataiknak megfelelően végzik a hadmüveleteket.

Csapataink kiváló üldözőkedvének és fáradhatatlanságának következményeként számos fogoly, géppuska és egyéb hadizsákmány jut kezünkre.

Hadseregfőparancsnokság.

 

A csehek rémuralma Pozsonyban. (Bécs, junius 8.)

A „Wiener Morgenzeitung”  irja: „Statárium Pozsonyban, tuszok letartóztatása” cimü cikkében: Egy utas, aki tegnap este érkezett ide Pozsonyból, a következőket közli velünk a pozsonyi állapotokról: A cseh hatóságok a legutóbbi órákban elszállitottak a városból minden közpénztárat. A vasutat értesitették, hogy a katonai hatóságok hozzájárulása nélkül egyetlen vasuti kocsit sem indithatnak el a városból. Azt a mozgalmat, amely a cseh kormánnyal szemben a Tanácsköztársaság kikiáltását tervezte, csirájában elfojtották. Tegnap megkezdték a tuszok letartóztatását. A letartóztatottak a következők: Neumann igazgató (Leszámitoló Bank), Trebitsch igazgató (Magyar Altalános Hitelbank), Steiner igazgató (Általános Takarékpénztár), egy katolikus püspök, egy evangélikus lelkész és Schreiber főrabbi, akit azonban hajlott korára való tekintettel szabadonbocsátottak. Kivülük letartóztattak 852 magyar vasutast akiket Theresienstadtba vittek. Plakátokat ragasztottak ki, amelyeken közlik a szigoritott ostromállapot elrendelését. Más plakátokon figyelmezetik a közönséget, hogy a lakásokban nem szabad világitani és hogy este 8 óra után polgári személynek nem szabad az utcán tartózkodni. Ha éjszaka riadót fujnak, azonnal lámpát kell állitani minden ablakba. A tegnapelőtt kibocsátott általános utazási tilalmat tegnap reggel visszavonták. Polgári személyek elutazhatnak Pozsonyból, a hivatalok azonban csak a hatóságok engedelmével hagyhatják el a várost.

Szerdán reggel plakátokon szólitották föl a volt osztrák-magyar hadsereg valamennyi volt tartalékos tisztjét, hogy jelentkezzenek. Körülbelül 1600-an jelentkeztek, sokan polgári ruhában. Ezeket a tiszteket azonnal elszállitották anélkül, hogy családjuktól elbucsuzhattak volna. Mi történt velük, még nem lehet tudni. A tisztek elszállitása közben izgalmas jelenetek voltak.

A tótok egyre ellenségesebb indulattal fordulnak a csehek ellen, akik azonban remélik, hogy a francia gyarmati csapatok segitségével megtartják a frontot. A rendőrséget tegnap bevonták és cseh csendőrökkel helyettesitik.

Egy cáfolat, amely sokat sejttet. (Bécs, junius 8.)

A cseh-szlovák hadseregben beállott züllésbe némi bepillantást nyujt a csehek sajtóirodájának következő cáfolata, amely nyilván igen széles körökben elterjedt hireket igyekszik megerőtleniteni: „A cseh-szlovák sajtóiroda teljesen alaptalannak jelenti ki azokat a Prágában elterjedt hireket, amelyek szerint nagyszámu cseh-szlovák tisztet vittek haza a tót frontról Prágába vagy Theresienstadtba és hogy néhányat közülök kivégeztek.” Mindenesetre kérdéses, hogy a cáfolat vagy az elterjedt hir érdemel-e nagyobb hitelt.

A csehek sulyos veszteségei. (Bécs, junius 8.)

A „Neue Freie Presse” irja: A 28. számú cseh gyalogezred nagy veszteséget szenvedett. A „Deutsche Nachrichten” a következő részletet közli a cseh hadvezetőség egyik titkos parancsából: A Miskolc körül folyt harcokban a 28. gyalogezred teljesen fölmorzsolódott és 2000-nél több halottat vesztett főképen azért, mivel a kremsierí 3. gyalogezred nem tudott helytállani a magyarok támadásával szemben és időnek előtte föladta állását. Az ezt követő harcokban a 30. gyalogezred is óriási veszteséget szenvedett. Hat hadosztály dragonyos, akiket Csehországból Tótföldre akartak küldeni, utközben elhagyta zászlaját és elszéledt. Ezek a hadosztályok most Brünnben vannak, de létszámuknak csak a fele van meg. Tótföldön egészen a csehek ellen fordult a nép. A tótok fegyverrel támadták meg a hátráló cseheket.

(Népszava 1919. június 11. 3. o.)

Vörös katonák harc közben. Az egyik csapat előőrse Losonc felé vonulóban, amint az ellenséget figyelve tör előre. Vitéz Vörös katonáink tudvalevően bevették az ellenségtől megszállt Losonczot, rendkivül heves harc után nagy diadallal vonulva be a városba. (Harsányi Gyula felvétele.)

(Forrás: Tolnai Világlapja XIX. évf. 24. 1919. június 14. 9. o.)

 

Felsőmagyarország örömünnepe.

Proletárdiktatura Kassán.

A Kormányzótanács, a népbiztosságok, a szakszervezetek, a munkástanácsok és a pártszervezetek küldöttségének látogatása a fölszabadult Kassán. Proletárszeretettel, virágesővel fogadták a budapesti elvtársakat.

Kassa, junius 10. (A Népszava kiküldött tudósitójától.)

A szakszervezetek, a Kormányzótanács, a budapesti munkás- és katonatanácsok, a budapesti kerületi pártszervezetek, a népbiztosságok és a pártlapok kiküldöttjeinek hatalmas deputációja járt kedden a cseh imperialista uralomtól most visszahóditott Kassán, Északmagyarország legszebb, legnagyobb, legszocialistább városában, hogy a hónapok óta idegen, komisz, hatalmaskodó seregektől sanyargatott város proletariátusának elvigye a forradalmi Budapest és a forradalmi Magyarország meleg, bajtársias üdvözletét. Megható, örökre felejthetetlen lesz az a kép, ami azok elé tárult, akik ennek az üdvözletátadásnak tanui lehettek. A minap még vad-idegen jármot nyögő város szinte pillanatok alatt lerázta minden-minden nyomoruságát – és a természet minden gyönyörü zöldjét és virágát, a forradalom, a forradalmi láz minden gyönyörü pirosságát öltötte magára.

Miskolctól kezdve már valóságos diadalut volt a budapesti elvtársak vonatjának az utja. Ahol a vonat elhaladt – még inkább: ahol a vonat megállt –, mindenhol ujjongó, lelkes tömegek köszöntötték. És ahogy közeledtünk Kassához, egyre jobban éreztük: tudja a Felvidék népe, hogy a vonatnak az utasai uj világot visznek e hónapok óta idegen igában nyögő területre. És ahogyan begördült a vonat Kassára, a külváros proletárházainak asszonyai, gyerekei – a férfiak, lányok mind az ünnepélyes fölvonulás résztvevői voltak – kendőlobogtatással, tapssal, csókhintéssel, könnyező szemmel, mosolygó arccal köszöntötték a budapesti szocialistákat. Az állomás épületére hatalmas betükkel ráfestették már a város magyar nevét és az egész állomás zöld lombok és piros zászlók hatalmas erdőjében uszott. Fölzugnak az Internacionále hatalmas akkordjai. Beszéd kevés. Ami elhangzik: üdvözlés és biztatás. A kassaiak tudják, hogy a vörös katonák és a budapesti küldöttek a proletáruralmat, a Tanácsköztársaságot hozzák; tudják, hogy a meg nem szállott Magyarország proletariátusa hősies küzdelmének mit köszönhetnek; tudják, mi a kötelességük; igérik, hogy a kötelességüknek megfelelnek. A Kormányzótanács és a budapesti elvtársak szószólója is röviden beszélt; elhozták Kassára a Tanácsköztársaságot és tudják, hogy Kassának és a Felvidéknek a proletariátusa hüséges serege lesz a proletárdiktaturának és a Tanácsköztársaságnak. Megint forradalmi dal, – küldöttek és fogadók könnyezve énekelünk. Kassától északra szólanak a magyarországi vörös hadsereg ágyui, – ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát!...

És megkezdődött a bevonulás, – nem volt még ilyen Kassán. Autók, kocsik hosszu során a budapesti küldöttek, a hosszu-hosszu utvonalon, a pályaudvartól a Schalk-házig, véges-végig két oldalon, jelzőtáblák alatt, csoportosan, Kassa proletárjai, – egész Kassa, az egész virágos Kassa. Virágos Kassa! Ami virágot termettek a város ligetei és kertjei, a környék rétje, mezői és erdei, mind előkerült az a fölvonulás utvonalára és virágeső hullt hosszu félórákon át a budapesti elvtársak utjára. Egész Kassa ott volt, – nem láttuk: ki a proletár, ki a burzsoá –, meghatott, lelkes, könnyező, odaadó, forradalmi volt az egész város. Az a meggyőződésünk, hogy a Magyarországi Tanácsköztársaság hatalmas várral bővült Kassával és nagyszerü katonákkal erősödött Kassa és a Felvidék embereivel.

A budapesti elvtársak kiküldöttjeinek utja nagy öröm volt Kassa proletárjainak. Örömöt vitt az elnyomás alatt szenvedett város kis proletárjainak is. A Kormányzótanács képviselői ugy intézkedtek, hogy a budapesti elvtársak vonata vigyen magával Kassa proletárgyerekeinek egy métermázsa cukorkát, egy métermázsa kekszet és egy métermázsa piskótát. Kassa kis proletárjai boldog meghatottsággal köszönték meg a népbiztosok adományait, amikről megmagyarázták nekik, hogy azt a tanácsköztársasági Budapest gyermekei küldötték nekik.  

A fölszabadulás adta örömbe, a Tanácsköztársaság növekedésén érzett boldogságba nagy keserüség is vegyült. A találkozás gyönyörü óráiban nem lehettünk együtt régi, kipróbált, szeretett elvtársainkkal, Surányi Lajossal, Molnárnéval, Drab Sándorral és a többi elvtársainkkal, akiket a csehek még most is fogva tartanak, akik évtizedek óta terjesztették a Felvidék népei között a szocializmus eszméit és akik a megszálltság rettenetes óráiban erőskezü és erősagyu irányitói voltak az egész Északmagyarország proletariátusának. Meleg megemlékezésünk, szeretetünk, bizakodásunk szállt feléjük…

A budapesti különvonat

hétfőn este 9 órakor indult el a keleti pályaudvarról. A különvonat fülkéiben az országos szakszervezetek, a munkástanácsok, a kerületi pártszervezetek, a népbiztosságok képviselői, a pártlapok szerkesztőségei, a propaganda-szervek két-három küldötte, külföldi hirlapirók, továbbá Kassáról, illetőleg Északmagyarországról való olyan elvtársak foglaltak helyet, akik eddig Budapesten tartózkodtak. A népbiztosok közül a különvonattal mentek Garbai Sándor, Kun Béla, Nyisztor György, Szántó Béla és Varga Jenő elvtársak. Fél 10 még nem volt, amikor a vonat Gödöllőre érkezett. Katonazenekar az Internationále-val fogadta a különvonatot, amelynek az utasait a gödöllői állomásparancsnokság feketekávéval vendégelte meg. Nagy ovációval fogadták itt Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok elvtársat, aki mindjárt a külföldi hirlapirók csoportjával kezdett beszélgetést. Vagy husz percig állt itt a vonat, amely azután a Marseillaise hangjai mellett hagyta el Gödöllőt.

Miskolc volt a következő stáció. Hajnali 3 órakor érkezett ide a vonat. Nagyobb pihenő következett. Erősen reggel volt, fél 6 óra, amikor – a minap erősen haditerület volt még – a Miskolctól északra eső területen haladt már a vonat.

Forróencsen reggel fél 7 órakor kedves találkozójuk volt a vonat utasainak. A vonat utolérte a Vörös Hadsereg egyik vonatát. Mindakét vonat megállt. A másikban pesti elvtársak voltak, sütőmunkások, akik rögtön keresték a küldöttek között a sütőmunkások embereit Mindjárt meg is találták. Valamennyien ismerték, valamennyien melegen köszöntötték őket.

– Szervusz Kálmán!

– Jó napot, Kardics elvtárs!

…A Vörös Hadsereg nagy erejét ekkor látták meg először azok, akik a mi hadseregünk embereinek közvetetlen közelében nem voltak eddig. Csupa szervezett munkás ez, csupa régi szocialista, egymásnak személyes jóismerőse, némelyikük nekünk is ismerősünk, akik nem szakmabeliek vagyunk. Ezek a régi szocialisták tudják, miért visz a vonatjuk Kassa felé.

Hernádszurdok vidékén, Alsókékesd előtt szovjetcsillagos szép, nagy röpülőgép tünik elő és száll majd közvetlenül a vonat fölött, majd párhuzamosan a vonat mellett. Leereszkedik egészen alacsonyra, – a pilótaelvtárs üdvözletet küld velünk Kassa, Felsőmagyarország felé.

Kassa előtt a csehek fölrobbantották a hidat. Vonatunk már az uj hidon robogott át…

Megérkezés Kassára.

Reggel 1/29 órára jelezték a vonat beérkezését Kassára. Messze a város előtt a kültelki proletárházak lakossága már a kora reggeli órákban nagy lelkesedéssel várta a budapesti elvtársakat hozó vonatot. A vasuti sinek mentén proletárházak százai vörös zászlókkal és kendőkkel föllobogózva és földiszitve üdvözölték az elrobogó különvonatot.

A vörös lobogódiszbe öltözött hatalmas kassai pályaudvar gyönyörü látvány volt: széles vörös drapériákkal és girlandokkal volt földiszitve a tér, ahol Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok elvtárs, Molnár Miklós, a kassai proletariátus kiküldötte és Hirossik János elvtárs, Kassa ujonnan kinevezett kormányzótanácsi megbizottja várták lelkes, ünneplő elvtársak beláthatatlan tömegétől körülvéve a Kormányzótanács, a szakszervezetek, a munkástanácsok, a pártszervezetek, a pártlapok kiküldöttjeit. Kivezényelték a pályaudvarra a Vörös Hadsereg egy diszszázadát is a budapesti vendégek fogadására. A különvonat berobogásakor kassai zenekarok az Internacionálet játszották. A lelkesedés és éljenzés lecsillapultával Garbai Sándor és Kun Béla elvtársak elléptek a Vörös diszszázad előtt.

A katonai szemle után elsőnek Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok elvtárs üdvözölte a népbiztosokat és a szakszervezetek kiküldöttjeit.

– A vörös katonák – mondotta a többi között –, itt a diadal földjén megfogadják, hogy sziklaszilárdan mindvégig ki fognak tartani abban a harcban, amelynek a szocialista állam megteremtése és a proletariátus diktaturájának föntartása a célja. Harcolni fogunk a végsőkig a nemzetközi imperializmus és kapitalizmus ellen. A vörös katonák megérdemlik, hogy az elvtársak levegyék előttük kalapjaikat, mert önföláldozó hősiességgel küzdötték ki most a proletárállamnak Kassát és a jövőben is mindenkor minden erejükkel, egész proletár öntudatukkal azon lesznek, hogy diadalra vigyék a szocialista állam és a proletariátus igaz ügyét.

Utána Molnár Miklós elvtárs a kassai polgárság üdvözletét tolmácsolta.

– Amily nehéz és forró vágyódással gondoltunk a sulyos napokban a proletárállamra – mondotta a többi között –, oly szeretettel kérjük, hogy fogadjanak bennünket ennek a proletárállamnak kötelékébe. A kassal munkások nem voltak méltatlanok a multban sem proletártestvéreik önföláldozó szeretetére és a jövőben is minden erejükkel és proletárlelkesedésükkel azon lesznek, hogy a proletárállam öntudatos, komoly harcosai legyenek!

A kassai munkásság üdvözletére Garbai Sándor, a Kormányzótanács elnöke válaszolta:

– Elsősorban – mondotta – a Vörös Hadsereg katonáinak kell köszönetet mondanunk. Elismerésünk és hálánk az övék, mert ők lángoló szeretettel küzdenek, hogy az ország területét az imperialista csapatok járma alól fölszabaditsák. Érezzük, hogy a régi kizsákmányoló kapitalizmus helyén csak egy társadalom épülhet föl: a munka és igazság uj világa. Nem a versaillesi tanácskozások hozzák a világnak a békét, hanem a mi lelkesedésünktől és öntudatunktól, a szocializmustól várják azt.

– Minden szeretetünket átadjuk Böhm Vilmos elvtárs hadseregfőparancsnok kezéhez: adja át üdvözletünket és szeretetünket a vörös katonáknak, parancsnokoknak éppen ugy, mint közlegényeknek és közölje velük annak a szeretetnek kifejezését is, amelyben Kassa város lakossága is kell, hogy osztozzék. És Kassa város lakosságának lelkesedése legyen méltó azon multbeli acélos kitartáshoz, amelyet a nehéz megpróbáltatások idejében a szociális ügy mellett tanusitott és bocsássák erejüket, értelmüket és munkájukat a szociális tanitás szolgálatába, mert ezzel Kassa város proletariátusa egy épitőkövet ad a proletárforradalom sikeréhez.

Garbai elvtárs beszédének elhangzása után a népbiztos elvtársak a pályaudvar előtt álló, vörös girlandokkal, virágokkal gyönyörüen diszitett autóba szálltak. A pályaudvar előtti téren sok ezer főnyi tömeg jelent meg és mintegy 150 tagu cigányzenekar, amely itt és az egész utvonalon az Internacionálet, Marseillaiset és más forradalmi dalokat játszott. Az egybegyült tömeg harsány éljenzéssel fogadta az érkező elvtársakat. A bevonulás igazi diadalut volt. A menet élén katonazenekar haladt, utána a diszszázad lépkedett, ezt követték a népbiztos elvtársak és a kiküldöttek gépkocsijai. A menet a pályaudvartól a Baross Gábor-köruton, a Dobositzky-köruton haladt keresztül a Főutcára a Schalk-házhoz. Leirhatatlan lelkesedéssel, kitörő örömmel üdvözölték az uton végig sorfalat álló proletárok a menetet. A szakszervezetek jelzőtábláikkal – régi, megőrzött és most előkerült jelzőtábláikkal – vonultak ki. A sorfalat álló embersokaság egész virágerdőt zuditott a népbiztosoknak és a szakszervezetek kiküldötteinek a kocsijaira.

A Schalk-házban reggeli várta a vendégeket. A reggelin kivül kis meglepetés is. Böhm hadseregfőparancsnok elvtárs jelentéseket hallgatott meg, majd fölállott és a következőket mondotta:

– A M. É. M. O. Sz-zászlóalj az éjszaka elfoglalta Bártfát.

Zajos taps és éljenzés fogadta ezt a bejelentést. De Böhm elvtárs folytatta:

– Ez a teljesitmény, hogy a zászlóalj Bártfát elfoglalta, stratégiai szempontból talán nem sokat jelent. Ellenben el akarok mondani valamit, amit most a hadosztályparancsnok jelent. Tegnap, amikor bevonultuk Eperjesre és szükség volt rá: – Vági István elvtárs harc közben nagyszerü politikai beszédet tartott. A M. É. M. O. Sz.-zászlóalj katonái éljeneztek és azonnal tovább indultak a harcra és győztek!

A bejelentést és Vági elvtársat harsány éljenzés köszöntötte.

Kassa diadalünnepe. A Vörös Hadsereg diadalmas előnyomulásának egyik fényes állomása, Kassának a felvidék történelmi nevezetességü városának visszavétele. A kassai diadalünnepen a kormányzótanács, a népbiztosságok, szakszervezetek, munkástanácsok és pártszervezetek kiküldöttei is jelen voltak s részt vettek a proletariátus örömünnepségein. Képünk a budapesti küldöttségek bevonulását mutatja, midőn kassai testvéreink virággal fogadják a megjelent népbiztosokat (Jelfy gyula felvétele.). 

Forrás: Tolnai Világlapja XIX. évf. 26. sz. 1919. június 28. 10. o. 

 

Az ünnepi népgyülés.

Az a hatalmas tömeg, amely a budapesti küldöttséget a vasuttól a Schalk-házig kisérte, nem oszlott széjjel, hanem fölállott a Városház-téren, ahol 11 órakor megkezdődött az ünnepi népgyülés.

A gyülést a szinház énekkara nyitotta meg az Internacionále forradalmi hangjaival. Azután Molnár Miklós elvtárs, a kassai szocialista párt nevében üdvözölte a budapesti küldöttséget és Morgari olasz elvtársat. Az első szónok Garbai Sándor elvtárs, a Forradalmi Kormányzótanács elnöke volt, aki a következőket mondotta:

– A Forradalmi Kormányzótanács üdvözletét és köszönetét hoztam el azért a lelkes fogadtatásért, amellyel a szocializmus igazságait köszöntötte Kassa proletársága. A kassai proletariátus évtizedek óta lelkébe zárta a szocializmus igazságait és most ez a kassai proletariátus tanusága annak, hogy ezek az igazságok valóra váltak, ma, amikor diadalmas Vörös Hadseregünk csapatai kikergették ebből a városból a cseh imperialisták seregeit.

Nem lehet a világnak más berendezése, mint a szocializmus. A kapitalista államrendnek ma vége van, azért, hogy egy kisebb csoport jóléte fölött milliók jóléte épüljön föl. Ez az akarat a nemzetközi proletariátus akarata, amely nálunk és Oroszországban előbb lobbant lángra, mint máshol, de a forradalom lángja gyujtó láng gyanánt viszi előre a nemzetközi forradalom ügyét. Amikor észrevették a külföld kapitalistái, hogy mi a betolakodó cseheket kiverjük, („Le velük!) akkor a versaillesi kongresszus táviratot küldött a magyar Tanácskormánynak, ez a távirat már nem azon a hangon beszél, mint ezelőtt két héttel. Ez a bizonysága annak, hogy a proletariátusnak csak erejét és akaratát kell megmutatni.

Ha a háboru alatt és háboru előtt a burzsoázia diktaturát alkalmazott a tömegek fölött, akkor mi sem természetesebb, hogy most, amikor a proletariátus megdöntötte az ő diktaturájukat, helyébe a maga diktaturáját alkalmazza. Most demokráciával szeretnének jönni, de ma már lekésett a demokrácia.

A világtörténelem sokkal rohamosabban halad előre, semhogy szavakkal lehetne megváltoztatni a világ rendjét. Cselekednünk kell, hogy a régi kapitalista államformát megdönthessük, hogy minden dolgozót kielégitő szocialista államot épithessünk. Kassa város proletariátusának ugyanazt kell tennie, amit a budapesti proletariátus tett május 2-án, amikor az idegen rablók megrohanták az országot. Hogy ilyen hadsereg áll ma rendelkezésünkre, azt csak abból magyarázhatjuk, hogy ez csak szocialista öntudatban és fegyelemben kovácsoIódhatott össze egy hónap alatt és egy ujabb hónap múlva Európa legerősebb hadserege fog szembeállni a román és cseh imperialistákkal. Érzik Csehországban és érzik Ausztriában, hogy közeledik az ő órájuk, hiába mentek megalázkodva Versaillesbe. Meggyőződhettek arról, hogy Versaillesben csak a halál békéjét kaphatják, ott megölik a dolgozók millióit.

És mi hisszük, hogy a dolgozók milliói nem hagyják magukat halálra itélni. Ez az öntudat oltja a lelkünkbe azt, hogy örökre megdőlt a kapitalizmus. Valóban most „ez a harc lesz a végső”, ha ezt a harcot megvivjuk, nem lesz többé háboru. A tömegek majd dolgozni akarnak és kulturát és boldog életet. Nekünk nincs kifogásunk sem a tót, sem a román nép kulturája és boldogulása ellen, mert a népeket egymással szembeállitani csak az elnyomók érdeke. Aki ebben az államban dolgozni fog, annak nem kell félnie. Ebben az országban az meg fogja találni boldogulását. Ebben a gondolatmenetben indul meg a harc és ebben a harcban nemcsak szimpátiájukkal, hanem tetteikkel is álljanak mellénk!

Garbai beszédét az óriási tömeg szünni nem akaró éljenzéssel és tapssal fogadta.

A következő szónok Kun Béla elvtárs volt, aki a következő beszédet mondta:

Tisztelt elvtársaim! Ugy-e, elvtársak, jó ez a proletárdiktatura. Bár még bele sem kóstoltatok, de meg fogjátok látni, milyen szép, milyen jó és milyen érthető ez a proletárdiktatura a dolgozók szempontjából. Aki proletár, aki dolgozó, aki elnyomott volt, az meg sem értheti, hogyan is lehet mást akarni, mint ezt a proletárdiktaturát. (Éljenzés.) Ez egyszerü valami. Ezelőtt elnyomtak minket a dolgozókat, hogy jólétben éljen a kisebbség és örökre biztositsa az elnyomást, a kizsákmányolást. Most mi, a dolgozók, elnyomjuk ezt a kisebbséget, elnyomjuk őket nem azért, hogy örökre föntartsuk az elnyomatást, hanem azért, hogy megsemmisitsük az elnyomatást, a kizsákmányolást. Mi fölszabaditottunk benneteket, kassai proletárok! (Lelkes éljenzés.) Fölszabaditott benneteket a vörös proletárhadsereg, megmutatva azt, hogy él a proletárszolidaritás. Nem azért jött ide a vörös proletárhadsereg, hogy uj elnyomatást teremtsen, mint ahogy azt teremtett a cseh imperialisták hadserege, hanem azért jött ide, hogy fölszabaditsa a dolgozókat, tekintet nélkül arra, milyen nyelven beszélnek. Nekünk mindegy, hogy a dolgozó proletártestvérünk milyen nyelven beszél, nekünk csak egy ellenségünk van: a burzsoázia, akármilyen nyelven beszél is. („Ugy van!”) Mi csak kétféle emberfajt ismerünk, proletárt és burzsoát, elnyomót és elnyomottat, kizsákmányolót és kizsákmányoltat. A most fölszabaditott tót proletároknak is mi vagyunk a fölszabaditói.

Rátok, kassai proletárok oly föladatok várnak, amiket könnyebben fogtok keresztülvinni, mint ahogy mi vittük keresztül az idegen imperialista hadseregek által nem járt területeken. Mi már tanultunk az oroszországi proletárforradalom példájából, ti tanultatok a mi eddigi küzdelmeinkből. Egyet tanuljatok meg azonban mindenekelőtt: a proletárdiktatura nem egyének diktaturája, hanem a munkásosztály diktaturája. Nem sokáig leszünk egyedül! A nemzetközi proletárforradalom uj és uj osztagai sietnek segitségünkre. Azok a proletárok, akiket a cseh imperializmus fegyverrel kényszeritett arra, hogy fegyverrel jöjjenek ellenünk, öntudatra fognak ébredni és a fegyvert igazi ellenségeik: saját elnyomóik, a cseh burzsoázia ellen fogják forditani. És akkor együtt azokkal, akik még ma ellenségekként állnak velünk szemben, fogjuk előrevinni a nemzetközi proletárforradalmat, hogy megteremtsük a tanácsok nemzetközi köztársaságát. (Viharos taps.) Ez a nemzetközi Tanácsköztársaság, ez az uj Internacionále a mi célunk, ezt éljenezzük forradalmi lelkesedéssel.

Kun Béla szavait viharos, percekig tartó taps és éljenzés követte. Ezután Jászai Samu elvtárs a magyarországi Szakszervezeti Tanács megbizásából szólott a népgyüléshez.

– Ugy vonultunk ide be – ugymond –, mintha a saját otthonunkba jöttünk volna. Kassa szervezetei Budapest után ebben az országban a legjobbak voltak. A cseh szociáldemokratáknak nem volt kifogásuk az ellen, hogy a cseh megszállás alatt Kassán a munkabéreket leszállitsák. Még pár nappal ezelőtt is, 3-4 koronás munkabérek voltak Kassán, ugyanakkor, amikor Budapesten 40-50 korona munkabérekkel dolgoztak. Nincs más mód, mint küzdeni és harcolni a Tanácsköztársaságért. A szakszervezetekben mindig hirdettük, hogy a végcél, amelyért küzdünk, a szocialista társadalom fölépitése.

A további folszólalások.

Szántó Béla, hadügyi népbiztos elvtárs beszédében többek között a következőket mondotta:

Az az ut, amelyre léptünk, a proletariátus diktaturájának utja, amely elvezet bennünket a kapitalizmusból a szocializmusba. Ez az ut nagyon tövises út, nagyon sokat kell még küzdeni, harcolni. Ne gondolja senki, hogy a proletárdiktatura mindenki számára jólétet, boldogságot hoz. A diktatura ideje alatt nagyon sokszor szenvedéseket, nélkülözéseket kell majd kiállni. Ez a fegyveres osztályharc, amelyet mi most folytatunk, megköveteli, hogy ennek az országnak minden proletárja fegyvert fogjon. Elvárjuk Kassa város proletárságától is, hogy követni fogja Budapest proletárságának példáját és minden 18-45. év közötti proletárkatonának jelentkezik. Be a Vörös Hadseregbe, amely ma a nemzetközi forradalom élén vezeti a magyar forradalmat, amely viszi nyugatra a forradalom lángját!

A felvidéki tót szocialisták névében Mokrányi elvtárs üdvözölte a népgyülést.

Ezután a földmunkás-szövetség nevében Nyisztor György népbiztos elvtárs beszélt.

– Ez az ország – mondotta – a jövőben a dolgozó proletároké. Ezt azonban akarnunk is kell, ami csak ugy lehetséges, ha minden áldozatra készek leszünk azért, hogy ez az ország soha többé ne legyen az uraké. Ha ma ünnepelünk is, holnap már résen kell lennünk, mert azok, akik a hatalmukat elvesztették, hatalmukról nem mondtak le. A proletár akkor érdemli meg a szabadságot, ha arra az életét is ráteszi és azt mondja, hogy meghal az utca kövezetén, de a szabadságot nem adja oda. A piros zászló ki van bontva. Most dől el, hogy a jövő ezer évben az unokáink nyomorult rabszolgák legyenek-e, vagy szabad emberek. Ti, földmivesek és napszámosok, ti kaptatok a legtöbbet a proletárdiktaturától és ti lesztek a legnyomorultabb rabszolgák, ha elvesztitek ezt a csatát. Együtt kell tehát harcolni a földmivesmunkásságnak az ipari munkássággal a kapitalizmus letörése érdekében.

A tomboló lelkesedéssel és tapssal fogadott beszéd után Gárdos Mariska elvtárs a nőmunkások nevében szólott.

Beszédében hangsulyozta azt, hogy a proletárdiktatura legelsősorban a proletárasszonyoknak hozott szabadságot és egyenjogusitást. A kapitalizmus járma alatt legjobban a munkásasszony szenvedett, épp ezért a munkásnőnek van legtöbb oka arra, hogy örömmel, lelkesedéssel, minden elszántságával és minden áldozatkészségével odaálljon a proletárdiktatura mellé. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a proletárdiktatura időlegesen nem az igéret földjét mutatja a proletárságnak, hanem ellenkezően: nagy önföláldozást és elszántságot követel tőle. Azonban, munkásasszonyok, ha szenvedtetek, éhbérekért, hosszu munkaidő mellett, ha nélkülöztetek az imperializmus ötesztendős háboruja alatt, ha 78 fillér hadisegélyből tudtatok élni, akkor tudjatok most a saját ügyetekért, az egész világ proletárságának fölszabadulásáért nélkülözni.

Stern Lipót elvtárs, a magyarországi munkásmozgalom nesztora szólalt föl ezután. Vázolta, hogy a munkásmozgalomnak kezdetben milyen óriási üldözésekkel kellett megküzdenie. Ország Andor elvtárs, a németajku elvtársak, Matuzovics elvtárs a jugoszláv elvtársak üdvözletét tolmácsolják.

Molnár Miklós inditványára a népgyülés kimondta, hogy távirattal üdvözli a Forradalmi Kormányzótanácsot, a budapesti munkás- és katonatanácsokat, a párt- és szakszervezeteket, a küzdő Vörös Hadsereget, a cseh fogságban sinylődő kassai elvtársakat, továbbá Lenin elvtársat és az orosz proletariátust. Molnár elvtárs buzditó szavai után a gyülés lelkes hangulatban ért véget.

Kassa munkássága ebéddel is megvendégelte a budapesti küldötteket. Délután az összes szakmák és az ifjumunkások külön-külön tartottak látogatott és lelkes hangu gyüléseket. Valamennyi mozgószinházban ingyenes  előadásokat rendeztek a proletariátus számára. Este pedig a Városi Szinházban tartottak ünnepi előadást, szintén dijtalanul.

A fővárosi küldöttség délután 4 órakor a kassai proletárság lélekemelő ünneplése közben külön vonaton utazott vissza Budapestre.

(7–8. o.)