Proletárdiktatura
Lemondott a kormány és a köztársasági elnök / Ma éjjel megalakult a magyar népbiztosok tanácsa / A kommunisták és a szociáldemokraták egyesültek – Kun Béla népbiztos – Szövetséget ajánlunk az orosz szovjetnek / A vörös gárda előnyomulása a magyar határ felé / Statárium Budapesten / A békekonferencia Magyarország megsemmisitését határozta el – A demarkációs vonalat végleges politikai határnak akarták elfogadtatni – A kormány visszautasitotta az entente parancsát
A magyar forradalom uj korszaka nyilott meg ma: az entente rabló imperializmusa, szük látókörü, kielégithetetlenül éhes politikája olyan válságba sodorta a fiatal magyar népköztársaságot, amely csak egy uj forradalmi tényben találhatott megoldást. Vix alezredes, a Magyarországra küldött francia csapatok parancsnokának de Lobit tábornoknak utasitására tegnap délben kézbesitette a kormánynak azt a jegyzéket, amely az entente párisi konferenciájának legutolsó határozatát közli. A párisi békekonferencia azt határozta el, hogy a Magyarországot megszállva tartó idegen csapatok eddigi demarkációs vonalait ezentul végleges politikai határoknak tekinti és ezenkivül széles semleges zónát állapit meg, amelybe beleesnek a következő magyar városok is: Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Szeged, Nagykanizsa. A cseheknek jogot ad a jegyzék arra, hogy a Dunán átlépjenek és a Dunán innen is megszálljanak jelentékeny területeket.
Fernand Vix alezredes, az antant budapesti missziójának vezetője (középen)
Ha a békekonferencia gonosz és embertelen határozata valósággá válhatott volna, akkor Magyarország megsemmisült, Budapest pedig megfulladt volna. A megszálló hadseregek uj határai és Budapest között mintegy negyven kilométer körzet maradt volna szabadon és erről a kis darab földről lehetetlenség lenne élelmezni a kétmillió lakosu fővárost. Az entente rendelete szerint a semleges zónát tiz napon belül kellett volna kiüritenünk a felhalmozott hadianyag hátrahagyásával és azt is követelte, hogy a jegyzék tudomásulvételéről péntek estére választ adjunk. A kormány nem vette tudomásul az entente jegyzékét és azonnal levonta határozatának legvégső konzekvenciáit: teljes egészében lemondott. Ugyancsak lemondott gróf Károlyi Mihály elnök is, aki a következő proklamációt adta ki ma este;
Magyarország népéhez!
A kormány lemondott. Azok, akik eddig is a nép akaratából és a magyar proletárság támogatásával kormányoztak, belátták, hogy a viszonyok kényszerítő ereje uj irányt parancsol.
A termelés rendjét csak ugy lehet biztositani, ha a hatalmat a proletáriátus veszi kezébe.
A fenyegető termelési anarkia mellett a külpolitikai helyzet is válságos. A párisi békekonferencia titokban ugy döntött, hogy Magyarországnak csaknem egész területét katonailag megszállja. Az entente-misszió kijelentette, hogy a demarkációs vonalat ezentul politikai határnak tekintik.
Az ország további megszállásának nyilvánvaló célja az, hogy Magyarországot felvonulási és hadmüveleti területté tegyék a román határon harcoló orosz szovjethadsereg ellen. A mitőlünk elrablott terület pedig zsoldja lenne azoknak a román és cseh csapatoknak, amelyekkel az orosz szovjetsereget akarják leverni.
Én, mint a magyar népköztársaság ideiglenes elnöke, a párisi konferenciának ezzel a határozatával szemben a világ proletáriátusához fordulok igazságért és segitségért, lemondok és átadom a hatalmat Magyarország népei proletáriátusának.
KÁROLYI MIHÁLY.
A volt elnök kiáltványa világosan kimondja, hogy a proletáriátus kezében van az ország jövője, a kormányt a proletárok diktaturája váltja fel. A kormány és az elnök világtörténelmi elhatározásának óriási fontosságu megállapodások adnak megfelelő támasztékot. A magyar proletáriátus két küzdő tábora, a kommunisták magyarországi pártja és a magyarországi szociáldemokrata párt ma délben egyesült és ezentul a „magyarországi szocialista párt” néven együtt müködik. A megállapodás következtében Kun Béla és a kommunista párt többi letartóztatott tagjai ma délután elhagyták a gyüjtőfogházat és azonnal pártvezetőségi ülésre ültek egybe. Este tartott ülést a Munkástanács és a Katonatanács, amelyek egyhangu örömmel üdvözölték a proletáriátus két táborának egyesülését és elhatározták, hogy az ország fölött való hatalmat átveszik. A pártválasztmány a késő éjjeli órákban még ülésezett és reggelre már megalakult a magyar népbiztosok első tanácsa.
Az uj magyar proletár államnak első ténykedése az, hogy az orosz tanács köztársasággal keres „fegyveres és szellemi” szövetséget. Az orosz vörösgárda elérte a csernovitz–chotini vonalat. Minden kilátás megvan arra, hogy az orosz proletár testvérek seregeivel együtt tudunk müködni a rabló imperializmus végleges letiprásán.
A második magyar forradalom első napja éppen olyan csendesen, vér nélkül mult el, mint október harmincegyedike, a magyar polgári forradalom napja. A magyar föld, a proletáriátus földje még egyszer megmozdult és ledobja hatalmas hátáról azokat a rablókat és kalmárokat, akik a magyar vérrel és a világ proletáriátusának a jövőjével aljas játékot üztek.
A világtörténelmi eseményekről a történés sorrendje szerint a következők számolnak be:
Az entente jegyzéke
Március 20-án délelőtt 11 órakor Vix alezredes, a budapesti szövetséges katonai misszió főnöke a szövetséges misszió tagjainak élén megjelent Károlyi Mihálynál, a magyar népköztársaság ideiglenes elnökénél és annak szóbeli hangsulyozásával, hogy a jegyzékben foglalt ujabb demarkációs vonalat nem tekintik többé fegyverszüneti választóvonalnak, hanem politikai határnak, átnyujtott egy jegyzéket, amelyet de Lobit tábornok, a magyarországi hadsereg ideiglenes parancsnoka irt alá Belgrádban, 1919. évi március hó 19-én. A jegyzék szó szerinti szövegében igy hangzik:
Magyarországi hadsereg – de Lobit tábornok, a magyarországi hadsereg ideiglenes parancsnoka –Belgrád, 1919 március 19.
Károlyi gróf Őkegyelmességének a magyar köztársaság ideiglenes elnöke
Budapesten.
Kegyelmes Uram!
A békekonferencián, az 1919. február 26-iki ülésén elhatározták, hogy azon célból, hogy a munkálatok folyását akadályozó minden összetüzést elkerüljenek, tanácsos a magyarok és a románok között egy semleges zónát létesiteni, amelyben sem magyar, sem román katona nem lehet, amelynek azonban a fontosabb pontjait a szövetséges csapatok fogják megszállani. A főparancsnok engem delegált, hogy mindazon kérdéseket, melyek a konferencia ezen elhatározására vonatkoznak, Kegyelmességeddel egyetértőleg szabályozzam.
Budapesti képviselőm, Vyx alezredes a következőkkel van megbízva:
1. A fentemlitett elhatározást Önnek bemutatni és Önnel közölni, hogy milyen feltételek mellett szándékozom azt keresztülvinni.
2. Kegyelmességeddel egyetértésben, ezen elhatározás alkalmazásának részleteit szabályozni.
3. Ezen részletek közül nekem azokat előterjeszteni, amelyeknél közbenjárásom szükséges lenne.
A) A semleges zóna határai
A semleges zónának, amelyet a szövetséges, csapatok szállanak meg, következők lesznek a határai:
Keleti határ: Aradtól Nagyszalontáig vezető müut, a Nagyszalonta, Nagyvárad, Nagykároly, Szatmárnémeti vasutvonal, mind ezen helységek a magyar és román katonai megszállás alól ki lévén zárva, ezen fentemlitett közlekedési vonalakat azonban a román csapatok és a szövetségesek ellenőrzése alatt álló lakosság – amennyiben ezt a gazdasági szükségletek megkivánják – használhatják.
Északi határ: A Szamos és Tisza folyó, Vásárosnaménytól öt kilométerre eső pontig.
Nyugati határ: A Tiszát öt kilométerre Vásárosnaménytól északnyugatra elhagyja, aztán Debrecentől öt kilométerre nyugatra, Dévaványától három kilométerre nyugatra, Gyomától nyugatra, Orosházától, Hódmezővásárhelytől és Szegedtől öt kilométerre nyugatra huzódik.
Déli határ: Maros folyó, Arad és Szeged városok, amelyek minden magyar és román csapat kizárásával a szövetséges csapatok által lesznek megszállva.
A határok részletes vázlata későbben fog megállapittatni.
B) A zóna kiüritésének és megszállásának feltételei
A magyar csapatoknak a semleges zóna nyugati határa mögé való visszavonulása, inkluzive március 23-án kezdődik és egy maximális tiz (10) napi időközben kell, hogy befejeztessék.
Ezen idő alatt Gondrecourt tábornok, akit a semleges zóna keleti parancsnokságával biztam meg, ezt
a szövetséges csapatok által el fogja foglaltatni
és ellenőrizni fogja a magyar csapatok kiüritési mozdulatait.
A román csapatokat felhatalmazza a békekongresszus, hogy vonalaikat a semleges zóna keleti határáig előretolják, jelenlegi elhelyezésükben megmaradnak azonban mindaddig, mig a magyar csapatok ezen zóna nyugati határán tul nem jutottak.
C) Anyag
I. Hadianyag: Azon hadianyagot, amely a románok által megszállandó zónában van, francia tisztek és katonák fogják leltározni és megőrizni; ezt az anyagot, minthogy nem tekintik hadi foglalásnak, a magyarok el fogják vihetni.
Az anyag, amely a semleges zónában van, a magyar kormány rendelkezésére bocsáttatik, amelynek szabadságában van ezt vagy a mostani helyén hagyni, vagy elvinni.
II. A magyar állam tulajdonát képező vasuti és gazdasági anyag: Ennek az anyagnak szintén a helyén fog kelleni maradni addig, amig fölötte határozat nem hozatik. Leltározva lesz és egy magyar-román komisszió a Condrecourt tábornok elnöksége alatt nekem a használatba vételének kérdésében ajánlatokat fog tenni.
D) Közigazgatás
A polgári közigazgatás a semleges zónában a szövetséges parancsnokság ellenőrzése alatt a magyar kormány kezében fog maradni; a magyar csendőrségi és rendőrségi karhatalom a fentemlitett parancsnokság vezetése alatt a rend és nyugalom fentartását fogják biztositani.
Van szerencsém Kegyelmességedet kérni, hogy sziveskedjék március 21-én tizennyolc órakor Vyx alezredessel azt a dátumot közölni, amikor a magyar csapatok a semleges zóna túloldalon megjelölt határát érték el, amint előbb a B) szakaszban emlittetett, hogy a mozdulatok március 23-án kezdődnek és hogy a maximális tiz napi időközben kell, hogy végrehajtassanak.
Az anyagok miatti kérdéseket semmiesetre sem szabad azon célból ürügyül venni, hogy ezen határidő meghosszabbittassék, minthogy minden rendelkezés megtétetett, hogy ezt a kérdést kiürités után is meg lehessen tárgyalni.
de Lobit s. k.
A Vix-jegyzék semleges övezete
A kormány elhatározza lemondását
Károlyi Mihály, a magyar népköztársaság ideiglenes elnöke a jegyzék átvétele után, március 20-án este öt órára minisztertanácsot hivott egybe, amelyen megismertette a kormány tagjaival az entente jegyzékét. A csütörtöki minisztertanácson, miután megvitatták a külpolitikai helyzetben ezzel a jegyzékkel döntően megváltozott körülményeket és azt a katasztrófát, mely Magyarország termelési rendjét fenyegeti, ha az entente legujabb követelését is teljesitenék,
a kormány tagjai, élükön Berinkey Dénes miniszterelnökkel, elhatározták lemondásukat.
A köztársaság elnöke a kormány lemondását elfogadta. A jegyzék március 21-ének tizennyolc órájára (délután hat óra) kérte a magyar kormány válaszát.
Károlyi válasza
Vyx alezredesnek, a szövetséges katonai misszió főnökének a jelzett időben dr. Podmaniczky Tibor követségi tanácsos átnyujtotta a magyar népköztársaság kormányának következő válaszjegyzékét:
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG
Károlyi Mihály, a magyar népköztársaság ideiglenes elnöke Vyx alezredeshez, a szövetséges katonai misszió főnökéhez – Budapest.
Alezredes Ur!
Ön szives volt de Lobit tábornok ur nevében egy jegyzéket átnyujtani nekem, a mely közli a magyar kormánynyal a békekonferenciának 1919. február 23-án egy semleges zónára vonatkozólag hozott határozatát.
Van szerencsém tudatni Önnel, hogy fentemlitett jegyzéket átadtam a magyar köztársaság kormányának és hogy
a kormány nincs abban a helyzetben, hogy tudomásul vehesse a békekonferencia határozatát,
és hogy közremüködjék amnak végrehajtásában. Ez a határozat teljes ellentmondásban van az 1918. november 13-án kötött fegyverszüneti katonai konvencióval, minthogy nem veszi tekintetbe az ország létérdekeit,
megakadályozhatja az ország fejlődését és zavarhatja a békét.
Minthogy a magyar kormány nem viselheti a felelősségét ennek a határozatnak a végrehajtásáért, – minthogy nem hivták meg a békekonferenciára és nem müködhetett közre a határozat meghozatalában, – kényszeritve látja magát, hogy ma lemondjon.
Fentieket tudomására hozva, van szerencsém kérni Önt, Alezredes Ur, hogy sziveskedjék megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy a békekonferencia a legrövidebb idő alatt megismerhesse a magyar kormány határozatát.
Kérem, fogadja Alezredes Ur a legmélyebb tiszteletem kifejezését.
KÁROLYI s. k.
A kormány lemondása
Megegyeztek a kommunisták és a szocialisták – Szövetségi ajánlatunk az orosz szovjethez Csütörtökön délután öt órakor ült össze a minisztertanács, amelyet már korábban kitüztek a vidéki földbirtokfoglalások dolgában való határozathozatal céljából. A minisztertanácson Berinkey miniszterelnök felolvasta az entente átiratát. A kormány tagjai megdöbbenéssel vették tudomásul az entente parancsát és valamennyien kifejezést adtak annak a véleményüknek, hogy az ultimátumban foglalt követelések teljesitése lehetetlenség, nemcsak politikai okokból, hanem azért is, mert ily módon Budapestet olyan szük gyürü venné körül, hogy a főváros élelmezése csaknem lehetetlenné válna. A minisztertanács a helyzet sulyos voltára való tekintettel nem hozott végleges határozatot, hanem a további tanácskozásokat péntekre halasztotta el.
Megegyezés a kommunistákkal
Pénteken délelőtt a szociáldemokrata párt nevében Kunfi Zsigmond, Landler Jenő, Pogány József és Göndör Ferenc felkeresték a gyüjtőfogházban a kommunisták vezéreit, Kunfi Bélát és Vágó Bélát. Hosszas tárgyalások után
teljes megegyezés jött létre a szociáldemokratapárt és a kommunisták magyarországi pártja között.
A délutáni minisztertanácson Kunfi Zsigmond bejelentette a két párt egyesülését abból a célból, hogy
a proletárdiktaturát haladéktalanul megvalósitsák.
A kormány tagjai elhatározták, hogy visszautasitják az entente kivánságait, majd aláirták a Szende Pál által fogalmazott okiratot, amely lemondásukat tartalmazta. Nyomban a minisztertanács után báró Podmaniczky Tibor külügyminiszteri osztálytanácsos átadta Vyx alezredesnek a kormánynak az entente ultimátumára adott válaszát. Vyx alezredes a választ tudomásul vette és
szabad hazautazást kért ugy a maga, mint az összes entente-missziók és csapatok tagjai számára.
(Pesti Napló 1919. március 22. 1–2. o.)
A polgári radikális Világ pedig így számolt be a fejleményekről:
Magyar tanácsköztársaság
Az entente katonai bizottsága a magyar kormánynak tegnap ultimátumot nyujtott át. Az ultimátum egy csomó ujabb vármegyének román imperium alá való kiszolgáltatását követeli, más területeket francia megszállás alá óhajt vetni; a magyar kormány pedig huszonnégy óra alatt tartozik kijelenteni, hogy ezeket a kivánságokat – a hozzáfüzött hajmeresztő feltételekkel együtt – teljesiteni fogja. A válasz az ultimátumra az lett, hogy a kormány lemondott; és abban a percben, mikor e sorokat irjuk, Magyarország kormányzását már a munkástanácsok vették át. A magyar köztársaság átalakult tanácsköztársasággá. Ebben a lélegzetelfogó pillanatban próbáljuk meg hidegen és elfogulatlanul szemügyre venni a helyzetünket.
A nagy átalakulás Magyarországon vér nélkül, sőt ugyszólván zökkenő nélkül ment végbe. Ezt nem vártuk másképpen. De külön örömmel és elégtétellel kell megállapitani, hogy az átalakulás egyuttal meghozta a munkáspártok összeolvadását, a proletárdiktatura meghozta a proletárok egységét. Ez nagy érték; mindenképpen megóvandó eredmény; a rendnek, az átalakulás termékegységének, az uj termelő rend halékonynyá tételének legfőbb biztositéka. Ez bizonyára igy van befelé. Milyen a magyar tanácsköztársaság helyzete kifelé?
Az, hogy a helyzet ilyen megrenditő egyszerüséggel billent át balra, azt kétségtelenül azok a gonoszok, együgyüek és ostobák idézték elő, akik Párisban gyógyszer helyett mérget főznek a beteg világnak. Magyarország velük fegyverszüneti szerződést kötött. Ők nem tartották be már ezt a szerződést sem, hanem kiszolgáltatták Magyarországot alávaló kis imperializmusoknak. Most a szerződést egyszerüen széttépték. Magyarország a saját halálos itéletét irta volna alá, ha elfogadja az ultimátumukat; ez az ultimátum egyuttal világossá tette itt minden ugynevezett polgári politika teljes csődjét. A magyar tanácsköztársaság azt jelenti, hogy Magyarország szembeszáll a Párisból érkezett újabb hadüzenettel. Uj háborút jelent ez? Kétségtelenül annak lehetőségét is. Mi azonban azt hisszük, hogy nem kerül rögtön uj háborúra a sor. A gyalázatos párisi határozatot Wilson távollétében hozták. De még ha Wilson hozjárult volna is, az ultimátumnak ez az eredménye Párisban nagy riadalmat fog okozni. Mi egyáltalában nem tartjuk lehetetlennek, hogy a magyar szovjetkormány uj külügyminiszterének a következő napokban igenis módjában lesz a párisi konferencia különböző ajánlataival foglalkoznia. Akár igy lesz, akár másképpen: Magyarország barátokat és szövetségeseket csak a proletariátusban kereshet. A győzelmes orosz, az egyelőre vivódó német, a készülődő cseh, az elnyomott román, a nagyhatalmu angol proletariátus: ezek felé kell utat és tájékozódást keresni.
A budapesti események hire, mint egy óriási dördülés, ugy fog Európán végighömpölyögni: megriaszt itt és felriaszt ott. A párisi méregkonyha embereit meg fogja riasztani, de Bécset, Prágát, Münchent és Berlint fel fogja riasztani. Budapest ma a világtörténelemnek egy uj fejezetét nyitotta meg.
Biró Lajos.
Tanácsköztársaság és proletárdiktatura
Magyarországot az entente a románoknak és cseheknek adta / Károlyi és a kormány lemondott – A szociáldemokraták és a kommunisták a magyar szocialista pártban egyesültek – Politikai szövetség Oroszországgal – Garbai elnöklésével megalakult a népbiztosok kormánya
Magyarország ebben a pillanatban szovjetköztársaság. A politikai hatalom a munkástanács kezében összpontosul, minthogy a kormány lemondott és az imperiumot a munkástanácsra ruházta át. A forradalomnak egy uj korszaka kezdődik tehát, maga az uj forradalom. Az uj forradalom élén a munkástanács áll, mely a maga egységét hármas egységre készül felosztani: a munkás-, paraszt- és katonatanácsok diktaturájára. Az uj alakulás formája tehát a proletárdiktatura. Ebben a diktaturában egyesülnek a szociáldemokraták és a kommunisták. A két testvér-szocialista párt – melyet eddig a taktikai elvek állitottak egymással szembe – most egyesült az uralom átvételére. A forradalom fejlődésének ezt az uj fejezetét közvetlenül a magyar kérdés érlelte meg és robbantotta ki. Jelentőségében azonban a budapesti döntés része a nagy világforradalomnak, amint a magyarországi probléma része volt a megoldandó nagy világproblémának. A változás Vyx alezredes tegnapi átiratával kezdte meg a maga előrehömpölygését. Vyx alezredes a magyar kormányhoz intézett átiratában közölte az entente főhaditanácsának határozatát, eszerint: az eddigi román demarkacionális vonal még beljebb tolandó az országba, sőt azon tul egy százötven kilométer széles sem leges zóna létesitendő, melyet entente-csapatok szállnának meg. A beljebb tolt román demarkacionális vonal pedig már nem lenne pusztán katonai, hanem politikai vonal is. Vagyis ez a határozat: Magyarországot kelet felé a Debrecen–Nagyvárad vonalig nyirta volna le. Ugyanez az átirat a cseh demarkacionális vonalat is politikai vonalnak állapitotta meg. A magyar kormány ennek a határozatnak a végrehajtásáért nem vállalhatta a felelősséget, lemondott és a kormányzó hatalmat a munkástanács vette át. A hatalom átvételének belső tartalma és formája: a munkás-, paraszt- és katonatanácsok diktaturájának a megalakitása. A nagy fordulat a két nagy világáramlás ütköző területén történik, abban a Magyarországban, mely az események fejlődése folytán az utóbbi napokban a két világáramlat közé ékelt test szerepébe lépett. Az orosz szovjet-kormány hadserege kelet és észak felől Magyarország határaihoz közeledik, előcsapatai Tarnopolon tul járnak. Ugyanakkor az entente imperializmusa Magyarországon iparkodik megvalósitani a maga politikájának logikai következtetéseit. Ezen logikai következtetések közt van: a bolsevizmus, vagyis az orosz kommunizmus elleni harc és az entente fegyvertársainak politikai kielégitése, a román, cseh, szerb imperializmusnak diadalra juttatása. Az entente ezen szereplése mögött teljesen elmerülni látszanak a wilsoni elvek, az a keskeny alap is, mely a háboruban győztes nyugati imperializmusok féktelen érvényesülési akaratát egy nagy emberi szabadság-elv biztositásával látszott ellensulyozni.
Amely pillanatban Magyarországon a munkástanács vette át a hatalmat, ennek a munkástanácsnak természetesen azonnal döntenie kellett megvalósitandó politikai taktikáját illetőleg. A munkástanács állásfoglalása – mint az Garbai Sándor ott elmondott beszédéből kitünik – abból indult ki, hogy az entente haditanácsának Magyarországra vonatkozó határozatát elfogadni lehetetlen és az imperializmusok őrültségével itt is szembe kell szegezni a proletariátus diktaturáját.
A diktatura átvételének két nevezetes megnyilvánulása van: a munkástanács határozata a vörös hadsereg megteremtésének a szükségéről és kimondása annak, hogy a magyarországi proletárdiktaura politikai szövetségre lép az orosz szovjetköztársasággal. Ez tehát teljes politikai szembehelyezkedést jelent az entente-tal, melynek csapatai és szövetséges csapatai Magyarországon a megszállást gyakorolják. A proletárdiktatura, mely a mondott okokból indult ki és a jelzett állásfoglaláshoz vezetett, nem maradhat semleges a Magyarországon adott katonai állapottal szemben. Befelé a proletárdiktatura azt jelenti, hogy az a kompromisszumos kormányzás, mely az utóbbi hónapokban a polgárság és a munkásság képviselőinek közös müködése formájában folyt, most megszünik és a kormányzás a szocialista és kommunista alapelveknek a proletárdiktatura utján való megvalósitását fogja tartalmazni. Az a vészes ütközőpont, mely a két szocialista frakció: a szocialisták és kommunisták összecsapásában, a szocialisták testvérharcában fenyegetett, a két frakció békés egyesülése által ki van küszöbölve. A vérontásnak, a pusztulásnak ez a kiindulási pontja eltünt. A proletárdiktatura két akadálylyal találja magát szemben: az entente-imperializmusok és a velük szövetséges szomszédországok imperializmusainak megszálló csapataival és a polgárságnak azzal az ellenforradalmár részével, mely a proletárdiktaturába és a vagyonközösség elveiből folyó változások keresztülvitelébe belenyugodni nem tud és inkább hajlandó a történelmi átalakulás nagy mozzanatait vérbe boritani, semhogy az uj világ megszületését a lelki átalakulás lendületével támogatni tudná.
De a polgárságnak ebből a veszedelmes táborából senkinek sincs joga „jó magyarságára” hivatkoznia, miután elolvasta Károlyi Mihálynak, a köztársaság elnökének proklamációját, melyben lemondását is tudatja. Ebben a proklamációban Károlyi világosan megmondja: mit jelent a párisi konferenciának az a határozata, melylyel Magyarországot odadobják a románoknak és a cseheknek.
Az entente Magyarországról, mint hadtápterületről akarja megvivni harcát a bolsevizmussal szemben és ezért zsoldként dobja oda Magyarországot a megszálló román és cseh imperializmusnak.
Nyilvánvaló ezek után, hogy Magyarország problémája most még inkább az emberiség problémája, mint volt eddig és hogy Magyarország a kelethez való csatlakozással csak nyerhet.
Az, ami ma Magyarországon történik, az emberiség evoluciójának egy fejezete, melyen világerők, az egész emberi fajból kibontakozó erők törnek a megvalósulás állapota felé. És mi nem az emberiség haladási vonalának az ingadozásán függünk rebbenő szemmel, hanem a vonal végső irányába nézünk, ahol az embernek, ennek a nagyobb boldogságot kereső szomoru álltnak, valami igazi és szebb horizontja dereng, mint igéret és mint kitűzött cél. A nagy kataklizis, melyben az emberiség európai része öt év óta kinlódik, Magyarországon hirtelen fordulattal nyugatról keletre taszitotta a politikai megvalósulások iránytüjét. Nagy rázkódások és nagy megpróbáltatások köszöntenek ránk. A gondolkodás időszakát az egymásból rohanvást születni készülő események fogják felváltani. Kétségtelen, hogy a passziv alkalmazkodási kényszernek az entente által ránkdiktált korszakát az önelhatározásu cselekvések napjai fogják most fölváltani. Igaz szivvel kivánjuk, hogy mindaz, ami jönni fog, sohasem jusson ellenkezésbe az emberiség mély és tiszta érdekeivel és hogy az emberiség általános érdekeiből mit se törhessenek le az egyetemességgel szembeálló külön frakciók a maguk kicsinyes céljaikkal.
A Vix alezredes által átnyújtott jegyzék ismertetését pedig a következő cím vezeti be: Párisban Romániának itélték egész Erdélyt
(Világ 1919. március 22. 1. o.)
(Illusztrácók forrása: Wikipedia)
