Bevezető:

Mi történik az állami közalkalmazottal, ha az állam vagy az önkormányzat, melynek szolgálatában áll, megszűnik létezni? Elmenekül, vagy a helyén marad? S amennyiben a maradás mellett dönt, milyen kilátásokkal vág neki a határ- és államjogi változások teremtette új életének? Elbocsátják, nyugdíjazzák, vagy netán átveszik állami szolgálatba? Az elmúlt években számos munka jelent meg az utódállamokból az 1918 utáni Magyarország területére menekülő mintegy 400–420 ezer közalkalmazott Trianon utáni sorsáról. A szlovák történetíráson belül ugyanakkor az új csehszlovák közalkalmazotti réteg kiépülésének a folyamata, illetve ennek kezdeti nehézségei számítanak érdemleges kutatási területnek, melyről azonban ennek ellenére is csak kisebb esettanulmányok láttak eddig napvilágot. Mindebből kifolyólag keveset tudunk azokról a volt magyar közalkalmazottakról, akik nem hagyták el a formálódó Csehszlovákia területét, s valamilyen módon megpróbáltak beilleszkedni az új állam kereteibe. Az alábbiakban arra keresem a választ, hogy miként változtatta meg az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, Csehszlovákia létrejötte, majd a trianoni békeszerződés aláírása azoknak a magyar postai alkalmazottaknak az életét, akik az új állam területén maradtak. A tanulmányban az egyszerűség kedvéért a postás és postai alkalmazott kifejezéseket egymás szinonimájaként használom, miközben tisztában vagyok azzal, hogy az akkori posta- és távírdahivatalok személyzete a levelek kihordásánál jóval sokrétűbb feladatkört látott el.

Kassai postai alkalmazottak 1918 előtt

Steghy-Gayer Veronika tanulmánya az archívnet oldalán olvasható.

A Megszállás, impériumváltás, Trianon – I. szám további szerzői: Gyarmati Enikő, Kosztyó Gyula, Perczel Olivér és Sárándi Tamás, tanulmányaik itt olvashatók.