„Egyetlen békeszerződés határozatai sem voltak drasztikusabbak a trianoni szerződésnél. Ez nemcsak megcsonkította, hanem fel is darabolta Magyarországot.” (Macartney, C. 1937, p. 1.)
Amikor 1918 őszén a nagy háború frontjain elcsendesedtek a harcok, a győztes szövetségesek és az összeomlott központi hatalmak egyaránt a békekötésre készültek. A békekötés előkészületei a geográfusokat újra csatasorba állították: a határváltozások tudományos alátámasztása, az államterület integritásának védelme vagy az új (esetleg megnagyobbodott) nemzetállami tér tudományos megindoklása földrajzos szaktudást igényelt. Az addig főként akadémiai munkának élő földrajzosok állami szolgálatba léptek: a békedelegációk munkájában – elsősorban a határmegvonások szakértőiként – geográfusok is szerepet kaptak. Míg az amerikai, európai és brit geográfusok II. világháborús részvételével több elemzés (Ackerman, E. 1945; Balchin, W. 1987; Maddrell, A. 2008; Clayton D. – Barnes, T. 2015) is foglalkozott, addig alig született olyan tanulmány, amely a brit földrajzosok szerepét kutatta volna az I. világháborút lezáró békekötéseknél. Ezért is fontos Michael Heffernan (1996) elemzése, ami rámutatott arra, hogy a Brit Királyi Földrajzi Társaság (Royal Geographical Society – RGS) már 1914 előtt bekapcsolódott brit katonai térképezésért felelős hivatal (Ordnance Survey – OS) és a brit vezérkar földrajzi csoportjának (Geographical Section of the General Staff – GSGS) munkájába. Az RGS földrajzi adatokat és feldolgozásokat szolgáltatott a katonai stratégiaalkotáshoz, a birodalom határvidékeinek térképezéséhez és az 1891-ben Albrecht Penck émet geomorfológus által kezdeményezett 1:1 milliós világtérkép munkálataihoz. 1914 derekára az RGS már „a hadügymisztérium térképészeti és technikai részlegévé" vált. (Heffernan, M. 1996, p. 509). Ezekbe a munkákba bekapcsolódott a birodalom térképezési feladataiban hírnevet szerzett sir Thomas Holdich ezredes, sir Walter Coote Hedley ezredes, a GSGS vezetője, és Arthur Hinks csillagász, aki 1915-tól egyszerre volt az RGS titkára és a társaság folyóiratának a Geographical Journalnek a szerkesztője. 1914-től ők és az általuk vezetett intézmények elsősorban a Közel-Kelet és Észak-Afrika 1:1 milliós térképének elkészítésével foglalkoztak, 1916-tól kezdve azonban az európai nyugati front térképezésére és katonai stratégiai kérdéseire koncentráltak. A párizsi béketárgyalásokon a brit földrajzosok a GSGS keretében vették részt. A kis létszámú földrajzos szakértői csoportot Hedley vezette, és „tagja volt O. E. Wynne őrnagy és Alan G. Ogilvie kapitány, aki a brit delegáció térképészeti tanácsadója volt” (Heffernan, M. 1996, p. 520). A brit geográfus szakértői csoport méretében és befolyásában is alulmaradt más országok földrajzos delegációja mellett, ahogy Heffernan, M. (1996) fogalmaz: „Az a kudarc, hogy a brit geográfusok nem játszottak fontos szerepet a béketárgyaláson, valószínűleg visszavezethető a tudományterület Nagy-Britanniában ez idő tájt döntően amatőr jellegére” (p. 521).
Kétrészes tanulmányunk Heffernan idézett elemzéséhez hasonlóan egy olyan kísérlet, ami „a földrajz és a háború összetett kapcsolatát vizsgálja 1914 és 1919 között” (Heffernan, M. 1996, p. 505). Fontos különbség a két vállalkozás között, hogy míg Heffernan tanulmánya a brit földrajz és a brit földrajzosok első világháborús tevékenységét kutatta, addig a mi munkánk fókuszában egyrészt a brit geográfusoknak a háborút lezáró béketárgyalásokban játszott szerepe, másrészt a trianoni békeszerződéssel kapcsolatos véleménye, reakciója áll.
Teleki Pál: Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján, 1919. Forrás: Wikimedia Commons.
A tanulmány itt olvasható.
