Ablonczy Balázs magyar történész által soha nem látott levéltári forrásokat kutatott fel a párizsi Grand Orient szabadkőműves nagypáholy iratai között, hogy válaszoljon a kérdésre: valóban a szabadkőművesek tehettek Magyarország felosztásáról? Valamint Mackensen tábornagy valóban megvédhette volna-e Erdélyt 1918 őszén? Valóban felszedték a magyar vasúti vágányok egy részét Trianon miatt? Milyen helyi történetei vannak a helyszíni határmegállapításoknak és ezek mögött mi áll? Valóban rúzsozták magukat a Budapestet megszálló román katonatisztek? Ki volt valójában a kitalált költőnő, akinek a verse a Trianon-irodalom kötelező darabja lett a két világháború között? Vajon lejár-e Trianon 100 év után? Apponyi Albert valóban mondott olyat, amit a közösségi média és a politikusi beszédek tulajdonítanak neki? A szerző megvizsgálta a legendák eredetét, körülményeit és megpróbálta szétválasztani bennük a legendát, a valóságot és a szándékos hamisítást. A trianoni béke valós hátterének ismerete a nemzeti önismeret fontos része: a hamisítás és a rossz tudás felismerésében segít ez a kötet.

A kötet borítója

Ablonczy Balázs 1974-ben született Budapesten. Történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója és az ELKH BTK Történettudományi Intézetének kutatója, a Horthy-kori osztály vezetője. 2011 és 2015 között a Párizsi Magyar Intézet igazgatója volt. 2016-tól az MTA „Lendület” pályázatán támogatott Trianon 100 Kutatócsoport vezetője, szakterülete a huszadik század első felének magyar történelme. Családjával Budapesten él.  Legutóbbi kötete a Jaffa Kiadónál: Ismeretlen Trianon – Az összeomlás és a békeszerződés történetei, 1918-1921 (2020).