Megtelt a Bartók Béla úti Kelet Kávézó és Galéria, amikor december 16-án bemutatták a Trianon 100 Kutatócsoport legújabb kötetét, Révész Tamás „Nem akartak katonát látni?” című könyvét.

A bemutatón a szerző mellett a kutatócsoport két másik tagja – Szeghy-Gayer Veronika és Ablonczy Balázs vett részt –, valamint Katona Kinga, a Nemzeti Színház színésze, aki korabeli forrásokból olvasott fel részleteket.

Ablonczy Balázs kérdéseire válaszolva Révész Tamás és Szeghy-Gayer Veronika számos témát érintettek az Osztrák-Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország felbomlása, az általános válság, a hadseregszervezés, az impériumváltás és a népköztársaság, majd a Tanácsköztársaság fegyveres harcai kapcsán. Az ország területén fellángolt felkeléseket, zendüléseket és lázadásokat, valamint a frontról hazatérő katonai egységek kálváriáját és leszerelését a kiválasztott szemelvények még érzékletesebbé tették.

Szeghy-Gayer Veronika a Felvidékből épp Szlovákiává változó északkelet-magyarországi régió helyzetéről beszélt, például a kassai, eperjesi és bártfai államfordulatról, kitérve arra is, hogy a korábbi elit számos tagja a helyén maradt, és Csehszlovákiában folytatta munkáját. Érdekességként vetődött fel a szlovjákok (a Kelet-Szlovákiában élő, a szlovák nyelv jellegzetes dialektusát beszélő és erős helyi identitással rendelkező lakosok) kérdését is, de a történész szerint a kétségkívül meglévő regionális sajátosságok ellenére csak egyetlen „igazi” szlovjákról beszélhetünk, aki nem volt más, mint a „Keleti Tót Köztársaság” elnöke, Dvortsák Győző Sáros vármegyei levéltárnok. (De hasonlóan izgalmas volt az alig három hétig fennállt Szlovák Tanácsköztársaság vezetőjének, a cseh(!) Antonín Janoušeknek a működése is.)

Révész Tamás és Ablonczy Balázs kontextusba helyezték Linder Béla nem éppen kimagasló működését, és összehasonlították a Károlyi-kormányzat és a Tanácsköztársaság hadseregszervezési politikáját is – a mérleg egyértelműen az utóbbi javára billent. Az északi hadjárat mellett szó esett még a Székely Hadosztály szerepéről, a toborzás nehézségeiről és az eredményes honvédelem előfeltételeiről, amelyek közül sajnos túl kevés teljesült Magyarországon 1918-1919 fordulóján ahhoz, hogy legalább a magyar többségű határmenti területeket ne csatolják el.

 

Twitter megosztás Google+ megosztás