Ahogy azt Zeidler Miklós A revíziós gondolat című könyvében (Osiris, 2001) is bemutatta, Rothermere saját lapjában, a Daily Mail 1927. június 21-én megjelent cikkében hívta fel a figyelmet a „magyar kérdés” rendezetlenségére. A lord az etnikai elvből kiindulva azt vetette fel, hogy az 1920-ban jóváhagyott trianoni államhatárokat a nyelvhatárokhoz kellene igazítani, amivel az elcsatolt magyar népesség jelentős része visszakerülhetne Magyarországhoz. Az elképzelés nagy visszhangot váltott ki a magyar nyilvánosságban, a szomszédos országokban ugyanakkor – nem meglepő módon – számos ingerült reakciót szült. Magyarországon ezt követően megélénkült a revizionista szervezkedés, hamarosan létrejött a Magyar Revíziós Liga is, Csehszlovákiában, Romániában és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban pedig antirevizionista mozgósításokra került sor.

A brit lordnak a magyar–szomszéd konfliktus megoldására – vagy legalábbis mérséklésére – tett jószándékú javaslata azonban meglehetősen pontatlan volt. Ahogy az például a Magyarság 1927. június 24-i számában, illetve az Ujság 1927. július 24-i lapszámának címoldalán közreadott térképvázlatokon is jól látszik, az ún. „Rothermere-vonal” úgy északon, mind keleten eltért a tulajdonképpeni magyar–szlovák/ruszin/román nyelvhatártól, délen, a délszláv állam viszonylatában pedig egy olyan horvátországi sávot jelölt meg visszacsatolandó magyar lakta területként, ahol valójában nem is élt jelentősebb magyar népesség (miközben a több százezres magyar lakosságú Bácska kimaradt a revíziós tervezetből).

A Magyarság június 24-i számában megjelent térkép.

Az Ujság 1927. július 24-i számában megjelent térképvázlat.

Az Ujság szerkesztősége a következő magyarázatot fűzte a vázlathoz: „A fenti térkép nem azt akarja jelenteni, melyet a nemes lord a maga tájékoztatására tőlünk vár, csak azt, mely Rothermere elképzeléséről bennünket tájékoztat. Ennek a térképnek a váza, a külső határokkal a Daily Mail-ben jelent meg, mi csak elláttuk statisztikai magyarázatokkal és a városok feltüntetésével, miket ez a terület magában foglal. Nélkülözhetetlen tájékoztató ez, mielőtt az ország közvéleménye megfelel a lord kivánságának, hogy miből lehet kiindulni, mint a lord által elérhetőnek vélt követelésből.” Sokatmondó a rövid szöveg befejezése is: „A nemes lord a térkép megszerkesztésénél azt kivánja, felejtsük el közben, hogy magyarok vagyunk, mert mint ilyenek, természetesen a térképünk azonos volna a régi Magyarország térképével. Nagyon értjük ezt az utmutató kérést, viszont ő is érti, hogy nagyon nehéz neki eleget tenni.”

A Magyarság 1927. július 1-jei számában megjelent rajz már egy „javított” Rothermere-vonalat ábrázol. A képet kísérő szöveg pedig ezekkel a sorokkal zárul: „…nyomatékosan ki kell emelnünk azt a cikkből kivilágló nagyjelentőségü tényt, hogy Rothermere lord nem csupán a határos magyar nyelvterületet kivánja visszacsatolni, hanem a nagykulturáju délvidéki németeket is ki akarja szabaditani a balkáni uralom alól. Kétségtelenül logikus volna, ha nemes lord az északon, a magyar nyelvterület közelében, élő derék szepesi németek visszacsatolása mellett is lándzsát törne, hiszen azokat is megsemmisitéssel fenyegetik a csehek.”

A brit sajtómágnás kezdeményezésére a Magyarság július 24-i száma is kitért. A Hol legyen a Rothermere-vonal? című cikk Teleki Pál ún. „vörös térképével” nyit (jobban mondva annak fekete-fehér változatával, amelyen vonalkák jelölik a magyar és nem magyar népességet), majd az alábbi szöveg következik: „Rothermere lord Nagy Emil országgyűlési képviselőnek közvetítésével azt az üzenetet küldte a magyar társadalomnak, hogy propagandája részletes és minuciózus anyagának kibővitése céljából támogassa őt amagyar társadalom. E felszólitás lényege az, hogy a magyar társadalom minden tényezője, ereje, tehetsége és müveltsége szerint vegyen részt a trianoni béke átmeneti és részleges módositásának előkészitésében.”

Ezt követően a cikk egy olvasói kezdeményezés bemutatásával folytatódik:

„A Magyarság egy olvasója beküldött nekünk egy általa elképzelt Rothermere-határt, amely az etnográfiai és geográfiai elemek kombinációján alapszik. A feltevés az volt, hogy magyar impérium alá csatoltassék vissza a Rothermere-féle akció következtében a magyar etnográfiai területtel közvetetlenül összefüggő, ámde a trianoni határból kiszorult népelem. Tekintettel azonban arra, hogy a magyar és nemzetiségi etnográfiai területek érintkező felületei tele vannak részint magyar, részint tót, német vagy román nyelvszigetekkel, amelyek azonban a magyar nyelvmedence gravitációja alatt állanak: az elgondolás szerint, ezeket a diaszporákat a Rothermere-vonalnak fel kell ölelnie, illetőleg az uj magyar államterület alá kell foglalnia. E térkép megszerkesztésénél olvasónkat még az a szempont is vezette, hogy ezek a nemzetiségi szirtek teljesen a magyar nyelvterületek gazdasági és erkölcsi befolyása alatt állanak.”

Egy olvasónk igy rajzolta meg az ugynevezett Rothermere-vonalat. A fekete vonal a trianoni határ, a szaggatott vonal pedig a Rothermere-vonal, amely – olvasónk rajza szerint – az ugynevezett Ruszinszkó egész területén az ezeréves határral azonos s ugyancsak a történelmi Magyarország határával halad együtt Pozsonytól egészen a Duna és Tisza torkolatáig.

„A magunk részéről eleget óhajtván tenni Rothermere lord felszólitásának, lapunk hasábjain közöljük a történelmi Magyarország etnográfiai térképét a trianoni vonallal. Ez a térkép Teleki Pál gróf tervei szerint készült, s azon a geográfiai gondolaton alapszik, hogy egy nyelvterület állami hovatartozásának rendezése és egy nyelvterület politikai sulyának természete egyenes arányban áll a népsürüség mértékével. Megjegyezzük, hogy a közölt térképen a magyar nyelvterület függélyes vonalkákkal van árnyalva, a nemzetiségeké vizszintes vonalkákkal, ideszámitva a hozzánk jóban-rosszban feltétlenül ragaszkodó németséget is, a lakatlan, vagy csekély népességü vidékeké pedig fehér foltokkal. A rideg tárgyilagosságnak ezt a módszerét azért alkalmazzuk, hogy követeléseinket a gyanunak vagy kétségnek legkisebb homálya se boritsa el.”

Az ún. „vörös térkép”. Forrás: wikipedia

A cikk végül egy felhívással zárul:

„Felszólitjuk olvasóinkat: járuljon mindenki képzettsége és helyismerete alapján e Rothermere-vonal tökéletesitéséhez, még pedig oly módon, hogy alapul az etnográfiai és politikai határok kombinációját tekintse. Felhivjuk egyuttal lapunk közönségét, vágják ki ezt a térképet és minél több példányban küldjék el külföldi ismerőseiknek. Ne felejtse el senki se, hogy ügyünk sikeréhez a dolgok mostani állapotában három tényező szükséges: propaganda, propaganda, propaganda!

(Forrás: Magyarság 1927. június 24. 1., július 1. 6., július 24. 9., Ujság 1927. július 24. 1.)