A központosított élelmiszer-gazdálkodás mellett virágzott a feketepiac; a szabott árnál magasabb összegekért minden kapható volt. A munkaerőhiányon a nők munkába állításával igyekeztek segíteni. A társadalmat mindkét jelenség egyaránt sokkolta: a „morális ökonómiába”, azaz a helyesnek érzett árról formált elképzelésekbe ütköző élelmiszerárak, és a nők megjelenése korábban férfiaknak fenntartott területeken. A fővárosi törvényhatósági bizottságban elhangzott zúgolódásban, amely a Magyar Természetjárók Egyesületének egyik vezetőjétől, azaz a hazai turista mozgalom egyik elkötelezett hívétől származik, a két jelenség sajátosan összekapcsolódva jelenik meg. Ezt tükrözi a Fővárosi Közlönyből származó alábbi szemelvény:

„Dr. Nigrinyi György: [… h]ogyha valakit árdrágításért vagy áruhalmozásért egyszer jogerősen elítéltek és mégegyszer elköveti azt, tessék őt, amennyiben ötvenkét éves koron alul van, három hét alatt kiképeztetni, akár alkalmas, akár nem és a frontra vinni. [… ] Dr. Bódy Tivadar polgármester: És mi lesz a hadsereggel, ha ilyen embereket küldünk neki? Dr. Nigrinyi György: Ne tessék a hadsereget félteni, a hadsereg mögött lesznek ezek, a fő, hogy foglalkoztatni kell őket és minket megkímélni tőlük. […] Most már is észlelhető, hogy a férfiak nem mernek a saját nevük alatt ilyen árdrágításokat, áruhalmozásokat elkövetni, most jön a feleség, nővér, sógornő, szóval most már a nők kezdenek szerepelni. … A nők hasonló jogokat követelnek, mint a férfiak és hasonló fizetést kívánnak a női hivatalnokok, mint a férfi hivatalnokok, kérjük tehát őket, hogy ne csak a jogok, hanem a kötelességek teljesítésénél is vegyék ki a részüket és azt a nőt, akit szintén elítéltek árdrágításért, bizonyos célokra való felhasználás végett vigyék ki hasonlóképpen a frontra. (Derültség.)” Fővárosi közlöny 1918. 30. sz. Június 21. A törvényhat. biz. közgyűlése. 1143. o.

Fotó: a pesti Új Városháza ülésterme 1878 körül. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.039