A 400-420 ezer menekült jellemzésére a korban és azóta is sokszor használták a „vagonlakó” megjelölést, jóllehet, csak töredékük (körülbelül 12-14%-uk) lakott hosszabb ideig a rendezőpályaudvarok és a budapesti, illetve vidéki vasútállomások vágányaira félretolt kocsikban. A legtöbbször tömegszállásokon, barakkokban, iskolákban, kaszárnyákban szállásolták el őket, a húszas évektől Budapesten, illetve vidéki nagyvárosokban pedig új lakótelepek épültek számukra, mint például a budapesti Pongrác- vagy a miskolci Vay-telepen.
Jelen adatbázis alapját a Magyar Országos Levéltárban őrzött MÁV-iratanyagban őrzött listák, egyéb levéltári dokumentumok, a helyi sajtó, a menekültek érkezését 1920-1921-ben dokumentáló Erdélyi Hírek című lap alapján állította össze annak szerzője.
Mindenre kiterjedő társadalomtörténeti vizsgálatokkal nem rendelkezünk róluk, de a most fellelhető iratok alapján többségük állami, vármegyei, városi tisztviselő, illetve állami vállalat (MÁV, posta) alkalmazottja volt, akinek el kellett hagynia a szomszédos országokhoz csatolt területeket. A listában feltűnő az olyan települések súlya, amelyek fontos vasúti vagy közlekedési csomópontok voltak (pl. az erdélyi Piski vagy a felvidéki Zsolna). A hivatalos statisztika mintegy 350 ezer főt tart nyilván menekültként, akiknek csaknem 60%-a Erdélyből és Kelet-Magyarországról települt át a trianoni országba. A most közölt adatbázisban az első érkezőt 1918 elején regisztrálták, az utolsót 1928-ban, zömük 1920 vége előtt érkezett, amikor a magyar kormány drasztikusan megszigorította a „beköltözés” feltételeit, de szórványosan a húszas évek során folyamatosan érkeztek repatriáltak, egyre csökkenő számban. A rendelkezésre álló nevek és az örvendetesen szaporodó internetes adatbázisok (arcanum.hu, hungaricana.hu és társaik) segítségével valóságos családi történeteket bonthatunk ki az adatokból. Így az adatbázisban felbukkan László Gyula (1910–1998) régészprofesszor és családja (édesapja, a kiutasított állami tanító 1920 novemberében érkezett Budapestre), Emőd Tamás költő vagy Csanády Györgynek, a Székely himnusz alkotójának édesapja, Csanády Zalán, székelyudvarhelyi bíró.
Hogyan lehet használni az adatbázist?
A keresőablakba nemcsak neveket, névtöredékeket, hanem foglalkozásokat is be lehet írni, illetve a keresési kritériumokat rendezni lehet a fejlécben található piros nyilakkal. Csoportosítani lehet továbbá a távozás és az érkezés helye szerint is az egyéneket. Ha pontosan keresünk valakit, érdemes több névalakkal (pl. Szűcs/Szűts/Szüts) is próbálkozni, mert a vasútállomásokon, határátkelőhelyeken vélhetően bemondás alapján, kézzel leírott listákkal láthatóan nehezen boldogultak feldolgozóik, és a keresztnevek sem mindig stimmelnek. Előfordulhat az is, hogy valakit/valakiket többször is regisztráltak, esetleg eltérő helyeken: ennek oka lehetett – a korabeli kaotikus viszonyokon túl – például az is, hogy egyszer regisztrálták az érkezőket, amint magyar fennhatóságú területre léptek (ez 1920 áprilisáig, a román csapatok kivonulásáig még Szolnok volt!), majd még egyszer a Budapestre való érkezéskor.
Jó keresést kívánunk!
