A Katolikus Rádió műsorában munkatársunk, Révész Tamás tavaly megjelent könyvéről volt szó.

1918 novemberében Románia az utolsó pillanatban visszalépett az elveszítettnek tűnő háborúba. Csapatai alig két hónap leforgása alatt megszállták a történeti Erdélyt, ahol azonnal meg is kezdődött az új berendezkedés kiépítése. A korszak fontos román forrásaiból válogatva L. Balogh Béni ezeket az eseményeket idézi fel (a forráskiadvány megjelenése hamarosan várható).

1923-ban – vagyis évekkel az első világháború harci cselekményei és a békeszerződések megkötése után – avatták fel Bukarestben az Ismeretlen Katona Sírját. A háborúban elesett 350 000 román katona előtt tisztelgő alkotás a modern nacionalizmusok egy tipikus, Benedict Anderson szavaival „lenyűgőző jelképe”, amely egyszerre állít emléket a hősi halottaknak és áldozatuk gyümölcsének, jelen esetben Nagy-Romániának.

1919 májusában osztrák-magyar hadifoglyok kis csoportja egy búcsúlevelet fogalmazott meg, mielőtt otthagyták az olaszországi munkaszázadot. Levelükben azzal indokolták a döntésüket, hogy a bolsevizmus terjedése és a román támadás miatt nem ülhettek tétlenül, Magyarország megmentése érdekében el kellett szökniük. Juhász Balázs írása.

Interjú Ablonczy Balázzsal a mandiner.hu-n, 2018. szeptember 1.

Megjelenés előtt a Trianon 100 újabb eredménye, a Bódy Zsombor által szerkesztett tanulmánykötet, amely a "Konfliktusok, kihívások, változások a háború és az összeomlás nyomán" alcímet viseli.

Linder Béla híres „nem akarok többé katonát látni beszéde” talán az elmúlt évszázad leghíresebb hadügyminiszteri felszólalása volt, amelyet azóta már számtalan alkalommal idéztek és értelmeztek. A Népszava „A tisztek fölesküdtek a magyar szabadságra” című cikkében 1918. november 3-án beszámolt a budapesti helyőrség tisztjeinek esküjéről. Az alábbiakban a cikk alapján Linder beszédének teljes szövegét közöljük.

1918 őszén az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását korábban nem látott erőszakhullám kísérte. November elején-közepén az akkori Hadügyminisztériumot elárasztották a különböző törvényhatóságoktól, vidéki polgármesterektől, csendőrőrsökről és katonai állomásparancsnokságokról érkező jelentések, amelyek fosztogatásokról, lázongásokról és esetenként gyilkosságokról számoltak be. Ezeknek az atrocitásoknak nem csak a helyi parasztság, hanem sok esetben a felbomló alakulataikat egyszerűen otthagyó visszatérő katonák voltak a főszereplői és a helyi vasutasok, jegyzők és csendőrök az áldozatai. A jelentésekből a történelmi Magyarország utolsó heteinek válsága és a viharos változások drámai képe bontakozik ki. A Krónika most induló sorozatában jobbára ezek közül a Hadtörténelmi Levéltárban és a Magyar Országos Levéltárban őrzött jelentések közül válogatott a Trianon 100 munkatársa, Révész Tamás.

Az MTA BTK Lendület Trianon 100 Kutatócsoportjának és az ELTE BTK Néderlandisztikai Tanszékének közös konferenciája.

Az MTA-Lendület Trianon 100 kutatócsoport és az ELTE BTK Néderlandisztika Tanszéke, abból a célból, hogy összegezze az eddig felhalmozott tudást a kérdésben, egyúttal új szempontokat fogalmazzon meg és utakat nyisson a kutatásban, Budapestre, 2018. november 9-10-én kétnapos konferenciát hirdet menekülés, háború utáni népességmozgás -mozgatás, menekültek integrációja témakörében.

Szűts István Gergely cikke a Pro Minoritate legújabb számában.

A Krónika következő része azt mutatja be, hogy Az Est – Miklós Andor független, népszerű bulvárlapja – cikke hogyan mutatta be Wilson „14 pontját”.

Most induló sorozatunkban, a Krónikában főképp az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának és az új berendezkedés kialakulásának fontos eseményeire koncentrálunk. A korabeli magyarországi sajtó beszámolóiból csemegézve próbáljuk meg közelebb hozni a fordulatokban gazdag 1918–1920 közötti időszakot.

Ma száz éve, hogy Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök a Kongresszus két házának összevont ülésén elmondott beszédében összefoglalta az Egyesült Államok akkori hadicéljait. Ezt nevezzük „14 pont”-nak.

Kutatócsoportunk tagja, Nagy Szabolcs új tanulmánya – „Az 1916-os erdélyi betörés egyes hatásai a háromszéki nemzetiségi együttélésre” – a Belvedere Meridionale folyóirat 2017/3. számában az első világháborús Erdély interetnikus viszonyaiba nyújt bepillantást.

A bécsi Collegium Hungaricum épületétől alig néhány utcányira nagyrészt még ma is állnak azok az épületek, amelyekbe 1914 szeptemberétől a Galíciából és Bukovinából érkező menekültek beköltöztek. Szűts István Gergely írása az első világháborús bécsi menekülthelyzetről.

Ha azt halljuk, hogy „vagonlakó”, akkor általában azok a képek ugranak be, amelyek a történelmi Magyarország felbomlása miatt elmenekült, és kényszerűségből jó ideig budapesti pályaudvarokon, átalakított vagonokban élő családokat ábrázolják. Voltak azonban más „vagonlakók” is, munkatársunk, Szeghy-Gayer Veronika egy róluk szóló kiállítást tekintett meg Kassán.

Into the Unknown. Visions and Utopias in the Danube-Carpathian Region in 1917 and Beyond (nemzetközi interdiszciplináris konferencia, Ljubljana, 2017. május 10–12.). A német Institut für deutsche Kultur und Geschichte Südosteuropas an der LMU München és a Ljubljanai Egyetem szervezésében megtartott kétnapos, kirándulással egybekötött konferencia az első világháború századik évfordulójával kapcsolatos rendezvények közé sorolható.