A kutatás fókuszában a magyar állam teljesítménye áll 1918-1921-ben, külön kitérve a magyar békeelőkészületekre, a gazdasági mélyrepülés mértékére, a társadalmi krízisre, a menekültekre, a hadsereg kérdésére, a paramilitáris erőszakra, a Tanácsköztársaság szerepére és a menekültek áradatára. Itt reményeink szerint Istvan Mocsy 1983-as könyve után új állításokat lehet majd tenni a menekültek integrációjáról és összetételükről, és a hadsereg kérdésében is tisztábban lehet majd látni a kutatás végén (melyek voltak az ellenállás lehetőségei, melyek voltak az alternatívák stb.). A gazdasági összeomlás közepette a nagyvárosok fűtőanyag-szükséglete, a hatósági élelmiszerrekvirálás, és -elosztás, az árak és az áruforgalom kormányzati szabályozása a nagypolitikai erőviszonyokat is meghatározó mechanizmusok voltak. Az ellenforradalmi rendszer stabilizációját az tette lehetővé, hogy saját szempontjából hatékonyabb megoldásokat talált ezen a téren, mint a Tanácsköztársaság vagy a Károlyi-kormány, s így komoly társadalmi támogatottságra tudott szert tenni. Érdemes megvizsgálni, hogy Bécshez vagy Prágához képest a magyar állam hogyan kezelte az ellátási hiányt vagy akár az egészségügyi helyzetet, elsősorban a spanyolnátha-járványt. Témagazdák: Bódy Zsombor (PPKE BTK, ellátás, társadalmi helyzet), Révész Tamás (hadsereg, honvédelem), Szűts István Gergely (menekültek, MNL VML).