A Trianon 100 Kutatócsoport, a Budapesti Francia Intézet és a Francia Nagykövetség „Trianon, 100 évvel később. Új történelmi megközelítések” címmel szervez közös konferenciát 2021. október 14–15-én.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete „A magyar külpolitika a Horthy-korszakban” címmel rendez tudományos műhelykonferenciát a két világháború közötti Magyarország kétoldalú kapcsolatairól június 25-én, pénteken.

Glant Tiborral, kutatócsoportunk tagjával Váradi Katalin készített interjút az Újkor.hu Portré rovatában.

Nagy Gergely recenziója a Trianon 100 Kutatócsoport munkatársa, Glant Tibor által szerkesztett kötetről az újkor.hu-n.

A Századok 2020/3. számában megjelent tanulmányában a Trianon 100 Kutatócsoport tagja, Glant Tibor a magyar-amerikai kapcsolatok 1919-es alakulását vizsgálta meg.

Glant Tibor, a Debreceni Egyetem docense február 26-án beszélgetett a Campus Rádión az amerikai béke-előkészítésről most megjelent forrásgyűjteményéről.

A Trianon 100 Kutatócsoport munkatársa, Glant Tibor szerkesztésében jelent meg a kutatócsoport legújabb kötete "Az Egyesült Államok útja Trianonhoz. Az Inquiry és Magyarország jövője, 1917-1918" címmel.

Az első világháború során az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolását szorgalmazó szeparatista politikusok számos, mai szemmel nézve is abszurd követelést fogalmaztak meg. Az Inquiry névre keresztelt amerikai békeelőkészítő bizottság ezek közül kiemelten foglalkozott a „csehszlovák–jugoszláv korridor” kérdésével. A bizottság osztrák-magyar szekciójának vezetője, Charles Seymour egyik első jelentésében statisztikai alapon vizsgálta a felvetést. Az Inquiry könyvtárában 517. számmal katalogizált memorandumának címe „Szláv törekvések Ausztria-Magyarországon belül: a korridor. Statisztikai elemzés” volt, forrásai pedig a hivatalos, nyomtatásban is megjelent magyar statisztikai adatok. Glant Tibor most ezt a jelentést ismerteti.

Az Osztrák-Magyar Monarchia föderalizálásának tervét bemutató blogbejegyzésünkben már említettük, hogy a problémakörért felelős amerikai szakértő, Charles Seymour minden logikus megoldást megpróbált körbejárni. A wilsoni 14 pont után a – nagypolitika által determinált – szakmai kiindulási pont a Monarchia területi egységének megtartása mellett az államrend demokratizálása volt. A trialista tervek tulajdonképpen alternatív konföderációs tervek voltak, de két fontos kérdésben eltértek a korábban bemutatott verziótól. Nem hat, hanem csak három tagállamra osztották volna fel a Monarchiát, és három szereplőre kiterjesztve tartották volna fenn a „dualista” államrendet (pl. a delegációkat, a közös ügyek minisztériumait). Glant Tibor ezúttal a délszláv (jugoszláv) trialista elképzelést mutatja be.

A Trianon 100 Kutatócsoport tagja, Glant Tibor készülő forrásgyűjteményében az amerikai békeelőkészítő munkálatok anyagaiból mutat majd be néhányat a magyar olvasóközönségnek. Alább egy rendkívül izgalmas részletet közlünk, amely egy másféle alternatívát vázolt fel Magyarország (és az Osztrák-Magyar Monarchia) számára, mint ami végül megvalósult.

Röviden a majdnem félidős Trianon 100 MTA-Lendület Kutatócsoport tevékenységéről és terveiről.

Ma száz éve, hogy Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök a Kongresszus két házának összevont ülésén elmondott beszédében összefoglalta az Egyesült Államok akkori hadicéljait. Ezt nevezzük „14 pont”-nak.