Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia hadvezetése hadműveleti területeket alakított ki a birodalom mindkét felében. A hadműveleti területeket belső és külső zónákra osztották, amelyekre eltérő előírások vonatkoztak. Belső hadműveleti zónának számított az aktív frontvonalakat övező terület, míg a külső zóna ennek hátországa, utánpótlási, illetve felvonulási területe volt, amelyen harcokra már nem számítottak. Kutatócsoportunk tagja, Bencsik Péter – akinek hamarosan megjelenik a „Demarkációs vonaltól államhatárig” című könyve – a magyar terület hadműveleti zónáit mutatja be alábbi írásában.

Az antanthatalmakkal megkötött fegyverszünet a felbomló Osztrák-Magyar Monarchia – és benne a Magyar Királyság – legtöbb állampolgára számára közel sem jelentette a béke korszakának beköszöntét. Pont ellenkezőleg. A hátországban egy régóta nem látott erőszakhullám söpört végig. Szinte nem volt olyan település, ahol ne került volna sor atrocitásokra. Révész Tamás korabeli vázlatok alapján készült térképek segítségével jeleníti meg a válságos helyzetet.