Bencsik Péter, a Trianon 100 Kutatócsoport munkatársa a Szegedi Tudományegyetem Szabadegyetemén tartott előadást Csehszlovákia megalakulásának előzményeiről, valamint szerepéről a párizsi békekonferencián.

Kollégáink a Kossuth Rádió 100 éve történt című műsorában beszélgettek a csehszlovák határkijelölésről és Csehszlovákia létrejöttéről.

A trianoni szerződés a határ összesen több száz kilométeres szakaszát vízfolyásokon jelöli ki. A leghosszabb a dunai határszakasz, de az Ipoly, a Hernád, a Ronyva, a Tisza, a Csaronda, a Maros, a Dráva, a Mura és a Lendva folyók és patakok is határrá váltak egyes szakaszokon a szerződés értelmében. Timár Gábor újabb írása a trianoni Magyarország határainak kijelöléséről.

Salgótarján keleti előterétól Ózdig – pontosabban a „ketté nem vágott” Tajtitól (szlovákul Tachty) a Magyarországon maradt Susáig – a békeszerződés szerint a vízválasztó a határ: északon a Rima, délen a Tarna és a Hangony vízgyűjtőjével. De mégsem pontosan ez – ennek viszont megvan a maga oka. Magyarország itt nem járt jól, enyhe vigasz, hogy a túloldalon maradt, elcsatolt magyarok – mert „természetesen” ez is magyarlakta vidék – legalább nem jártak nagyon rosszul.

A zemplénihez hasonlóan a Sajótól a Bódváig húzódó csehszlovák–magyar határszakasz is tartogat kisebb érdekességeket, ha nem is történt olyan látványos korrekció, mint Sopronnál, a Pinka-völgyben vagy Somoskőnél, és kísérlet sem történt rá, mint a Lendva-vidéken. A rendkívül vázlatos trianoni határkijelölés Aggtelektől Hídvégardóig adott némi manőverezési lehetőséget a határ végleges kitűzésében.