Könyvbemutató és beszélgetés a szerzővel
Göncz László könyvének bemutatóján kutatócsoportunk vezetője, Ablonczy Balázs beszélget a szerzővel.
A drávai határ megállapítása Trianon után
Timár Gábor és Kondor Attila Csaba cikke azt mutatja be, hogy a magyar-horvát belső határ hogyan "lépett elő" államhatárrá Magyarország és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság között.
A magyar–szerb-horvát-szlovén határ véglegesítése
A trianoni határok véglegesítése nem egy esetben egészen a húszas évek elejéig elhúzódott, és számos alig ismert, de annál érdekesebb mozzanata volt. Timár Gábor írása egy ilyen epizódot tár elénk a Magyarország és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság közötti határszakaszról.
A korridor statisztikai elemzése
Az első világháború során az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolását szorgalmazó szeparatista politikusok számos, mai szemmel nézve is abszurd követelést fogalmaztak meg. Az Inquiry névre keresztelt amerikai békeelőkészítő bizottság ezek közül kiemelten foglalkozott a „csehszlovák–jugoszláv korridor” kérdésével. A bizottság osztrák-magyar szekciójának vezetője, Charles Seymour egyik első jelentésében statisztikai alapon vizsgálta a felvetést. Az Inquiry könyvtárában 517. számmal katalogizált memorandumának címe „Szláv törekvések Ausztria-Magyarországon belül: a korridor. Statisztikai elemzés” volt, forrásai pedig a hivatalos, nyomtatásban is megjelent magyar statisztikai adatok. Glant Tibor most ezt a jelentést ismerteti.
Egy másik tervezet az Inquiry műhelyéből
Az Osztrák-Magyar Monarchia föderalizálásának tervét bemutató blogbejegyzésünkben már említettük, hogy a problémakörért felelős amerikai szakértő, Charles Seymour minden logikus megoldást megpróbált körbejárni. A wilsoni 14 pont után a – nagypolitika által determinált – szakmai kiindulási pont a Monarchia területi egységének megtartása mellett az államrend demokratizálása volt. A trialista tervek tulajdonképpen alternatív konföderációs tervek voltak, de két fontos kérdésben eltértek a korábban bemutatott verziótól. Nem hat, hanem csak három tagállamra osztották volna fel a Monarchiát, és három szereplőre kiterjesztve tartották volna fenn a „dualista” államrendet (pl. a delegációkat, a közös ügyek minisztériumait). Glant Tibor ezúttal a délszláv (jugoszláv) trialista elképzelést mutatja be.