Charles Seymour (1885–1963) a Yale egyetem történésze, szakterülete pedig a választójog nemzetközi története és elmélete volt. Az osztrák-magyar kutatócsoport nem az Inquiry New York-i főhadiszállásán (az Amerikai Földrajzi Társaság épületében), hanem a Yale-en működött. Ez azzal járt, hogy Seymour nem, vagy nehezen és csak némi késéssel fért hozzá a New Yorkban és a Washingtonban elérhető forrásokhoz. Első jelentéseit 1918. április 1-jei dátummal nyújtotta be, és mindegyikben statisztikai alapon közelítette meg az adott problémát. Ugyanakkor mindegyikből az is kiderül, hogy Seymour nem volt gyakorlott statisztikus. Első körben benyújtott jelentéseit James T. Shotwell, a Columbia professzora értékelte, és a korridorral kapcsolatban az alábbi megjegyzéseket tette:

A benyújtott elemzések nyelvezete elegáns, hangvétele mérsékelt és tudományos. Tudományos szemmel nézve a felhasznált adatok hagynak maguk után kívánnivalót, de jelenleg nem áll rendelkezésünkre megbízhatóbb forrásanyag. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az adatok pontosításának igényét feladhatjuk. A jelentésekben minden egyes tételt össze kell vetni és korrelálni kell a hivatalos adatokkal. Ugyanakkor kétségesnek tartjuk, hogy a további kutatás eredményeként általános következtetéseinket felül kellene majd bírálnunk.

A kutatás azonban nincs befejezve. A kutatások során törekedni kell arra, hogy a feldolgozott adatok teljes jelentőségét átlássuk.  Ebben az alábbi technikai jellegű javaslatok segíthetnek. Ezek elsősorban módszertani kérdéseket érintenek, de egyes esetekben a kutatás további irányát is kijelölik.

A „Korridorról” szóló jelentés kapcsán felmerült, hogy további információkra volna szükség. A korridor célja az, hogy összekössön. Ezért ez a délszláv javaslat nyilvánvalóan sokkal inkább gazdasági, mint politikai természetű. Ahogyan az a propagandisták esetében lenni szokott, ők is elsősorban politikai javaslatként terjesztették azt elő, és ennek könnyű meglátni a gyenge pontjait. De elég-e a javaslat politikai természetének elutasítása egyben ahhoz is, hogy az egész gondolatot elvessük? Nem volna-e értelme annak, hogy sok más esethez hasonlóan ezúttal is megvizsgáljuk a „második legjobb javaslatot”, ha ezt a korridort minden bizonnyal több millió ember követeli majd? Egyszerűsítsük le a problémát úgy, hogy tekintsük azt elsősorban gazdasági és csak részben politikai kérdésnek. Segíthet-e bennünket a statisztika abban, hogy véleményt alkothassunk arról, hogy lehetséges-e garanciákat adni a térségben a szabad kereskedelmi útvonalak számára? Alkalmazhatóak-e a statisztikai elemzések esetleges nemzetközi gazdasági és politikai garanciák kérdésében?

Ezért az alábbi javaslatok merülnek fel. A jelentés szerint a legfőbb kereskedelmi útvonalak (vasúton és vízen) kelet–nyugati irányban futnak, de ezt részletes statisztikákkal a szerző nem támasztja alá. De gazdasági szempontból nézve ezt a kérdést gondosan elemezni kellene. Például mennyi tőkére volna szükség a régi vasútvonalak átvételéhez, vagy újak építéséhez? Jelen van-e ez a tőke az érintett országokban? Egy esetleges befektetésnek volna-e haszna? Milyen mérnöki problémák merülhetnek fel? A korridort követelők közül bárki felvetette-e annak gazdasági vonatkozásait? Mekkora piaca volna a csehországi ipari termékeknek Jugo-Szláviában? Stb.

A Seymour-féle jelentés és elemzés nyilvánvaló „gyermekbetegségei” ellenére (feltűnően nem érti például a kivándorlás problémáját, főleg helyi szinten) érdemes megjegyezni, hogy az amerikai tudós az első pillanattól fogva ellenezte azt, ellentétben a mai Kárpátalja területén követelt (és Párizsban létrehozott) csehszlovák–román korridorral. Így a Masaryk-féle követelés még lehetséges alternatívaként is csak elvétve szerepelt az Inquiry javaslatai között, a végső jelentésbe és a párizsi Fekete Könyvbe pedig bele sem került. Seymour Párizsban is ellenezte az időről-időre visszatérően felmerülő cseh–délszláv követelést, és meg is akadályozta annak teljesítését. Semmilyen forrásunk nincs arra nézve, hogy 1918. április 1-je után bármilyen módon árnyalta vagy megváltoztatta volna a véleményét a korridor kérdésében, így ez a jelentése a kérdéskör legfontosabb forrása. Seymour statisztikai elemzéséhez kézzel rajzolt térkép is tartozik. A továbbiakban ezt a forrást közöljük.

Az Inquiry tagjai 1919-ben a párizsi békekonferencián, Seymour az álló sorban balról az első. 

(Forrás: wikipedia)

Charles Seymour: Szláv törekvések Ausztria-Magyarországon belül: a korridor

Statisztikai elemzés (1918. április 1. [Inquiry # 517])

I. Bevezetés

„A korridor” kifejezés egy olyan világosan körül nem írt területre vonatkozik, amely egyes tervek szerint összekötne két jövőbeni szláv államot: északon a cseh-szlovákokét és délen a jugoszlávokét. Első ránézésre a javaslatnak nyilvánvaló előnyei vannak. Azok a szlovákok, akik egészen Poszony [sic] (Pressburg) külső területéig terjeszkedtek (és amely várost szeretnék új államukhoz csatolni), déli irányban keresnek kijárást. Ezt a korridor biztosíthatná. Közvetlen kapcsolatot teremtene köztük és Horvátország-Szlavóniában élő rokonaik között. Továbbá elválasztaná egymástól Ausztriát és Magyarországot, németet és magyart.

A korridort cseh-szlovák körökben általában lelkesebben támogatják, mint jugoszláv körökben. A faj mindkét ága örömmel fogadná annak a lehetőségét, hogy az iparilag és politikailag fejlett csehek, valamint a mezőgazdaságból élő és elmaradott horvátok és szerbek között szabadon áramolhassanak a kereskedelmi árucikkek és politikai elképzelések. Azok azonban, akiket nem vakít el a sovinizmus, gyakran mutatnak rá két olyan tényezőre, amelyek a korridor sikeressége ellen hatnak. Egyfelől ezt a két területet összekötő földsáv elvágja a kereskedés ütőereit, a folyókat és a vasutakat, másfelől megsérti a nemzetiségi elvet, mert nem lehet olyan korridort létrehozni, melynek területén többségében ne magyarok vagy németek éljenek.

Nincs teljes egyetértés abban a kérdésben sem, hogy hol húzódjanak a korridor határai. Ha azonban feltételezzük, hogy egy olyan cseh-szlovák állam fog létrejönni, melynek Poszony [sic] is része, a leglogikusabb földsáv magában foglalná Mosont, Sopront, Vast és Zalát, majd továbbhaladna a Dunától a Dráváig. Nyugati határa a két osztrák provincia, Alsó-Ausztria és Stájerország volna (lásd a mellékelt térképet).

II. Terület és lakosság

A korridor területe, amennyiben a fentebb említett négy körzetből áll, körülbelül félúton lesz Connecticut és Massachusetts államok mérete között. Ez a 16 ezer négyzetkilométer Magyarország teljes területének huszada. A négy körzet teljes lakossága meghaladja az 1,25 millió főt, ami az 1900-as statisztikai adatok szerint Magyarország teljes lakosságának 6 százaléka. A korridor sűrűn lakott területeken helyezkedne el, ahol a népsűrűség jóval magasabb a magyarországi átlagnál. Csak az északi rész (Moson) számít gyéren lakottnak. Másfelől ebben a körzetben a lakosság létszáma az elmúlt időszakban lassan nőtt.

III. Faj

Amennyiben a szlávok korridorra vonatkozó követelését a térség lakosságának faji [értsd: etnikai] összetételének tükrében vizsgáljuk, akkor azt nem vehetjük komolyan. A teljes lakosság száma 1,279 millió fő. Ebből 147 ezer horvát és 1600 fő szlovák: előbbi 11 százalékot, utóbbi 0,1 százalékot tesz ki. Ebben a körzetben a magyarok abszolút többségben vannak. Moson kivételével (ahol a németek vannak a legtöbben, de nagyszámú magyar is él) ezekben a körzetekben a magyarok alkotják a többséget. Sopron városában a németek vannak többségben. Jelentős horvát közösségek csak délen találhatóak: a Drávától északra Zalában, ahol a lakosság 20 százalékát teszik ki. Ha ezt a térséget a szlávok politikai uralma alá adjuk, az nyilvánvaló megsértése volna a nemzeti elvnek.

IV. Vallás

A korridor vallási térképe semmilyen körülmények között nem lenne egységes, bár a római katolikusok többségben vannak. A lakosság 85 százaléka tartozik hűséggel Rómának. A legnagyobb vallási kisebbség a protestáns volna, a teljes lakosság 7 százalékával. Vasban azonban a 94 ezer protestáns a teljes lakosság 20 százalékát teszi ki, Sopron városában pedig 30 százalékát. Az összlakosság 2,5 százalékát képviselő zsidók eloszlása a tisztán vidéki körzetekben egyenletes, de nagyszámban élnek Sopron városában. A keleti ortodox vallás képviselői nincsenek jelen a térségben.

V. Írni-olvasni tudók aránya

Az írástudók aránya nagymértékben eltér egymástól az északi és déli területek között, és nyilvánvalóan leginkább faji tényezők határozzák meg. Mosonban, ahol a németek vannak többségben, arányuk magas: a lakosság 72 százaléka tud írni és olvasni. Sopronban ez az arány némileg alacsonyabb. Délen, Zalában, ahol a legnagyobb számban találhatunk horvátokat, az írástudók aránya viszonylag alacsony: mindössze 55 százalék. Ahogyan az várható volt, a korridor lakossága nagyobb arányban tud írni és olvasni, mint Horvátország-Szlavónia jugoszláv, vagy Erdély román lakta területeinek lakossága. A korridor területén élők körében az írni és olvasni tudók aránya általában megegyezik Magyarország más magyar és német körzeteinek mutatóival.

VI. Foglalkozások szerinti megoszlás

A tervezett korridor lakóinak többsége mezőgazdaságból élne. Míg északon és északkeleten a lakosság főleg iparból, délen és délkeleten (Horvátország-Szlavóniában és a Bácskában) főleg mezőgazdaságból él. A korridor lakosságának foglalkozások szerinti megoszlása a kettő között félúton helyezkedik el. A régió két déli körzete, Zala és Vas gazdasági jellegét tekintve inkább hasonlít a jugoszláv területekre: itt többen élnek mezőgazdaságból, mint Mosonban és Sopronban. Ugyanakkor a kereskedelemből és iparból élők aránya itt jóval alacsonyabb. A négy körzet közül Sopronban legfejlettebb az ipar: a lakosság több, mint 18 százaléka az iparból él.

VII. Kivándorlás

Amennyiben hihetünk a kivándorlási statisztikáknak, a javasolt korridor területei ebben a kérdésben szerencsésnek számítanak. A kivándorlók aránya kevesebb, mint fele az országos átlagnak: az 1911. évi adatok szerint 0,14 százalék, 0,31 százalékkal szemben. Ez nagyjából megegyezik a kivándorlás által leginkább megkímélt körzet, a Duna-Tisza közének mutatóival. Figyelemre méltó az, hogy a visszavándorlók aránya sokkal magasabb, mint Magyarország bármely más térségében. A korridor területét elhagyók 65 százaléka visszatér, míg a magyar országos átlag 51 százalék. Ugyanez a Duna-Tisza közén, ahonnan a legkevesebben vándorolnak el (ami a jólét nyilvánvaló bizonyítéka), 44 százalék.

A korridor körzeteinek ki- és visszavándorlási adatai jólétre és megfelelő életkörülményekre utalnak. Ez részben gazdasági tényezőknek tudható be, részben pedig annak, hogy a Magyarországon belül kivételezett helyzetben levő magyar etnikumú lakosság van többségben.

VIII. Erdők

A korridor körzetében az erdőkkel borított területek aránya a magyarországi átlag alatt van: 22 százalék, 27 százalékkal szemben. Egész Magyarország területén csak két olyan térség van, ahol ez az arány még alacsonyabb: a Duna és Tisza között elhelyezkedő központi Alföldön, valamint a Bánátban. Mosonban az erdővel borított területek aránya mindössze 5 százalék. Vasban, ahol a legmagasabb, csak 27 százalék. Az erdőgazdálkodás alá vont területek aránya szintén alacsony. Magyarország egész területén az erdővel borított területek kétharmadán folyik szisztematikus erdőgazdálkodás, Horvátország-Szlavóniában ennél is magasabb az arány. A korridor területén ez mindössze az erdővel borított területek felére igaz. A legtöbb erdővel bíró Vasban ez az arány egyharmad.

IX. Mezőgazdasági területek

A mezőgazdasági [termő-] területek aránya (48,3 százalék) meghatározza a korridor körzeteinek gazdasági karakterét. Ennek azonban csak töredéke (kevesebb, mint 20 ezer hektárnyi terület) áll folyamatos művelés alatt. A térség nyilvánvalóan kevésbé mezőgazdasági jellegű, mint Magyarország déli területei (Baranya, Bácska és a Bánát), ahol a mezőgazdasági területek aránya eléri az 57 százalékot. Ezen a téren azonban fejlettebb, mint Horvátország, ahol ez az arány egyharmad. A folyosó négy körzete közül az északiban a legmagasabb a mezőgazdasági területek aránya. Délen, Zalában ez a mutató mindössze 40 százalék.

X. Mezőgazdasági termelés

Magyarország számára a korridor körzetei nem elsődlegesen fontosak a mezőgazdasági termelés terén. Itt jóval kevesebb búzát termelnek, mint Baranyában, Bácskában és a Bánátban. Torontál vármegyében (melynek területe ötnyolcada a korridorénak) kétszer annyi búzát termelnek. A teljes magyarországi mezőgazdasági termelésnek mindössze 4 százaléka származik ezekből a körzetekből. A rozstermelés terén a korridor övezete a teljes magyarországi termelés 12 százalékát adja, s ezért ezen a téren jóval fontosabb, mint a tőle délre és délkeletre elhelyezkedő területek. A korridor körzetei adják a magyarországi árpatermelés 7 százalékát. Kevésbé jelentős a zab-, kukorica- és burgonyatermesztés. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó területek közül a korridorban található vármegyék fontossági sorrendben a központi Alföld és a Bánát után következnek. Relatív fontosságuk nagyjából megegyezik Horvátország-Szlavóniáéval, mennyiségben pedig többet is termelnek.

XI. Szőlőtermelésre fordított területek és szőlő- és bortermelés

A korridor övezeteiben a szőlőtermelésre fordított területek aránya 1,5 százalék. Ez megegyezik Horvátország, valamint a déli magyar régiók mutatóival. A legfontosabb bortermelő vidék Zala, ahol a szőlőtermelésre fordított földek aránya 2,8 százalék, északon Mosonban termelik a legtöbb bort: hektáronként 13 hektolitert. Zalában ez az adat hektáronként 3 hektoliter.

XII. Vasutak

A javasolt korridor területe relatíve jól el van látva vasútvonalakkal. Csak a Duna–Tisza közén magasabb a vasút által kiszolgált területek aránya. Ugyanez igaz a vasút által kiszolgált lakosság arányára is… [további, nehezen értelmezhető szöveg]

XIII. Postai és távírói statisztikák

A korridor lakosságát relatíve nagyszámú posta- és távíróhivatal szolgálja ki. Ez az arány jóval magasabb, mint Horvátország-Szlavóniában. A postahivatalok lakosságra vetített száma magasabb, mint Baranyában, Bácskában és a Bánátban, de a távíróhivatalok aránya alacsonyabb. […] A lakosság számára vetített elküldött táviratok száma nagyjából megegyezik Magyarország más területeinek mutatóival.

(A térképvázlat részlete)

[Ezt követően a fenti szövegben bemutatott statisztikai adatokat táblázatokba rendezve is ismerteti. Kizárólagos forrásai a Magyar statisztikai évkönyv vonatkozó kötetei.]