A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete által kiadott Trianon-dokumentumok és -tanulmányok sorozat legújabb, 11. kötetét a Trianon 100 Kutatócsoport tagja, Bencsik Péter jegyzi.

Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia hadvezetése hadműveleti területeket alakított ki a birodalom mindkét felében. A hadműveleti területeket belső és külső zónákra osztották, amelyekre eltérő előírások vonatkoztak. Belső hadműveleti zónának számított az aktív frontvonalakat övező terület, míg a külső zóna ennek hátországa, utánpótlási, illetve felvonulási területe volt, amelyen harcokra már nem számítottak. Kutatócsoportunk tagja, Bencsik Péter – akinek hamarosan megjelenik a „Demarkációs vonaltól államhatárig” című könyve – a magyar terület hadműveleti zónáit mutatja be alábbi írásában.

Megjelent a Trianon 100 Kutatócsoport legújabb kötete, amelyben Murber Ibolya az egykori Nyugat-Magyarország 1918 és 1924 közötti sorsát dolgozza fel.

Kollégánk a „Trianon, 100 év után. Határon átnyúló együttműködés Közép- és Kelet-Európában” című, a Magyarországi Francia Nagykövetség, a Budapesti Francia Intézet, a CESCI és az IFECO által közösen szervezett konferencián tartott előadást október 27-én.

Fixl Antal német nemzetiségű pinkamiskei lakost 1920 januárjában országon belüli csempészet vádjával állították bíróság elé. A gabona szállítása állami monopólium volt, s azokat, akik ezt külön engedély nélkül tették akár belföldön is, több rendelet értelmében csempésznek tekintették. Bencsik Péter kollégánk írása egy újabb csempészperről.

A European Review of History – Revue européenne d'histoire folyóirat friss temaikus számában, amely az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlására fókuszál, megjelent kutatócsoportunk munkatársának tanulmánya.

1920. szeptember 3-án Berzence község külterületén a csendőrség megállított két, búzát szállító csurgósarkadi parasztgazdát és velük tartó társukat. Azzal vádolták meg őket, hogy a szállítmányt a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba akarták átcsempészni. Bencsik Péter, kutatócsoportunk tagja a két éven át húzódó per szálait göngyölíti fel.

A történelmi Magyarországból nemcsak a szomszéd országoknak jutott zsákmány: kisebb területeket Lengyelország, Fiume városát pedig Olaszország szerezte meg. Ezeket a területi változásokat azonban hiába keressük a trianoni szerződésben, mely szigorúan csak az új ország határaira koncentrál. De hol, milyen szerződésben találjuk meg Árva és Szepes egyes részeinek Lengyelországhoz csatolását?

A trianoni határok véglegesítése nem egy esetben egészen a húszas évek elejéig elhúzódott, és számos alig ismert, de annál érdekesebb mozzanata volt. Timár Gábor írása egy ilyen epizódot tár elénk a Magyarország és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság közötti határszakaszról.

Kollégánk, Simon Attila szerkesztésében és bevezető tanulmányával hamarosan megjelenik a Trianon 100 Kutatócsoport újabb kötete, a „Csehszlovák diplomáciai iratok a magyar–szlovák államhatár kijelöléséhez (1918–1920)” című forrásgyűjtemény. A dokumentumok között számos fontos levél is szerepel, amelyek segítenek megvilágítani az új határtervek mögötti motivációkat is.

Milyen okok vezettek az első világháborút követő katonai összeomláshoz és a hadsereg leszereléséhez? Miként változott az élelmiszer-ellátás 1917 és 1922 között, és mi volt a politikai jelentősége ezeknek a változásoknak? Hogyan lehet a határmegvonás földrajzi következményeit új módszerek alapján vizsgálni? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresi a választ az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport.