Az első világháború hadi cselekményeit 1918 őszén fegyverszüneti egyezmények zárták le, 1919 januárjában pedig Párizsban összeült a békekonferencia. A tanácskozásokon csak a győztes hatalmak képviselői vettek részt. A veszteseket – az eredeti tervektől eltérően – később sem vonták be a megbeszélésekbe, csupán meghallgatták észrevételeiket, amelyeket azonban általában el is vetettek. A békeszerződésekben ily módon szinte kizárólag a győztesek akarata érvényesült, ez alól csak a török béke volt – részben – kivétel. A békekonferencián való részvétel ennek ellenére minden vesztes állam számára fontos volt. Kollégánk, Zeidler Miklós írása Magyarország meghívásának elhúzódó folyamatáról tudósít.

Kutatócsoportunk munkatársa, Simon Attila szerkesztésében és bevezető tanulmányával jelent meg a Trianon 100 MTA-Lendület Kutatócsoport legújabb kötete: „Csehszlovák iratok a magyar–szlovák államhatár kijelöléséhez (1918–1920)” címmel.

Kutatócsoportunk tagjai, Ablonczy Balázs és Romsics Gergely a Tanácsköztársaság és a párizsi békekonferencia sajátos kapcsolatáról tartottak előadást 2019. május 10-én. A Clio Intézet és Budapest Főváros Levéltára közös előadás-sorozatának ötödik rendezvényét Bödők Gergely moderálta.

Kutatócsoportunk tagjai, Ablonczy Balázs és Romsics Gergely a Tanácsköztársaság és a párizsi békekonferencia sajátos kapcsolatáról tartottak előadást 2019. május 10-én.

1918 októberétől kezdve minden magyar kormány készült a párizsi békekonferenciára. Végül csak az ellenforradalom győzelme után, a szövetségesek nyomására létrejött, ún. koncentrációs kormány kapott meghívást. A küldöttség tagjai számára a konferencia mind karrierjüket, mind világlátásukat meghatározó tapasztalattá vált. Zeidler Miklós az idei év során négy részben megjelenő sorozatának első blogbejegyzése.

Adolf Černý naplóját akár a Trianon 100 Kutatócsoport kiadványa, a Zeidler Miklós által szerkesztett kötet csehszlovák (-lengyel) párjának is tekinthetnénk. A munka az 1919-es párizsi békekonferencia mindennapjaiba enged betekintést, kiegészítve Černý cseh és lengyel kollégáinak személyes levelezésével. A politikusok visszaemlékezéseihez és levelezéséhez képest új szögből világítja meg a fontos diplomáciai tárgyalásokat.