Magyarországon a Minisztertanács 1919. február közepén – egy hónappal a konferencia megnyitása után – már ki is jelölte a Párizsba majdan elküldendő delegáció tagjait. (A névsorban Károlyi Mihály köztársasági elnök, valamint több miniszter, államtitkár, tudós és szakértő neve olvasható.)

A Magyarország 1919. február 20-i számának címlapja

A békekonferencia azonban nem hívta meg a magyar kormányt, sőt még annak hivatalos elismerésére sem volt hajlandó. A kormányzatnak a demokratikus reformokat és a nyugati mintájú államberendezkedést hirdető nyilatkozatait megtévesztésnek tartotta, és nem bízott abban, hogy a Károlyi-kormányzat szilárd és tartós hatalmat képes kiépíteni Magyarországon. A demokratikus kormány csakugyan megbukott, s helyét a proletárdiktatúra vette át.

Bár a tanácskormány a legkevésbé sem volt rokonszenves a győztesek előtt, a békekonferencia – amely már lezárni készült a német békeszerződést – napirendre kívánta venni az osztrák és a magyar béke ügyét is. Ezért május 1-jén táviratban kérte a tanácskormányt, hogy két héten belül küldje el képviselőit Saint-Germain-en-Laye-be, a békefeltételek „megvizsgálására”.  A tanácskormány látszólag nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a meghívásnak, mivel – felfogása szerint – a proletárállam semmi jót sem várhatott az „imperialistáktól”. Ennek ellenére a meghívás igazi áttörés lehetett volna a magyar külpolitika számára, a táviratot azonban a Szövetségesek bécsi kiküldöttjei – akik a proletárdiktatúra gyors összeomlására számítottak – nem továbbították Budapestre, és új utasítást kértek Párizsból. A békekonferencia nem ragaszkodott a meghíváshoz, s ezzel az ügy lekerült a napirendről.

Részlet a Népszava 1919. május 7-i cikkéből (4. o.)

Időközben a proletárdiktatúra hatókörén kívül megalakult egy antibolsevista ellenkormány is Károlyi Gyula vezetésével, amely a szövetségesek jóindulatú semlegességét élvezte a francia megszállás alatt lévő Szegeden. A britek és a franciák a tanácskormány lehetséges utódát látták a Károlyi-féle kabinetben, amelyben helyet kapott Teleki Pál és Horthy Miklós is, de volt liberális és szociáldemokrata tagja is.

Augusztus elején a tanácskormány is megbukott, ám helyét nem az időközben felbomlott Károlyi Gyula-kormány, hanem a Friedrich István vezette ellenforradalmi csoport foglalta el, amelynek szintén a külpolitikai elszigeteltséggel kellett szembenéznie. A Budapestre visszatérő szövetséges delegátusok szellemi felkészültség és hatalmi potenciál szempontjából egyaránt teljesen alkalmatlannak ítélték Friedrichet és minisztereit. A békekonferenciának azonban – amely az osztrák után immár a bolgár békeszerződés aláírására készült – most már igen sürgős volt a magyar béke megalkotása is. Ezért Budapestre küldte Sir George Russell Clerk brit diplomatát, hogy segítsen stabil politikai viszonyokat teremteni Magyarországon.

George Russel Clerk (Forrás: wikipedia)

Clerknak egy hónap alatt sikerült elérnie a román megszálló csapatok kivonását – egyelőre csak a Tisza vonaláig –, valamint egy olyan „koncentrációs” kormány megalakítását, amelyben a keresztényszocialista, a konzervatív, a liberális, a kisgazda és a szociáldemokrata irányzat is képviseltette magát legalább egy miniszterrel. A személyes hiúságok és ideológiai ellentétek legyőzését is megkövetelő, igen nehéz tárgyalások kompromisszummal zárultak. Clerknak sikerült Friedrichet eltávolítani a kormányfői posztról, de azt már nem tudta elérni, hogy az általa legalkalmasabbnak ítélt Apponyi Albert alakíthasson kormányt. A miniszterelnök így a fiatal és tapasztalatlan Huszár Károly lett. Időközben – szintén a nagyhatalmi elvárások jegyében – kormányrendelet született az általános és titkos választójog bevezetéséről is, januárra pedig kitűzték a parlamenti választásokat.

Karikatúra a Borsszem Jankó 1919. november 16-i számából (7. o.)

Megbízatását teljesítvén, Clerk visszautazott Párizsba és november 29-én kedvező jelentést tett a magyarországi helyzetről. A Szövetséges és Társult Hatalmak elégedettek voltak a fejleményekkel, s úgy döntöttek, megadják az elismerést a hivatalos Magyarország új kormányának. December 1-jén pedig a békekonferencia elnöke, Georges Clemenceau francia miniszterelnök hivatalos meghívót küldött a magyar kormánynak a békekonferenciára. A táviratot, amely a szövetséges katonai misszió címére érkezett, másnap Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok továbbította Huszár Károlynak:

„A Szövetséges és Társult Hatalmak Legfőbb Tanácsa budapesti megbízottja, Sir George Clerk jelentésének meghallgatása alapján elhatározta, hogy felszólítja a Magyar Kormányt, küldje Neuilly-be (Château de Madrid) a szükséges meghatalmazással felruházott megbízottait, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmakkal a békét megkössék. Ennek folytán a Magyar Kormányt felkérik, szíveskedjék megbízottait a legrövidebb időn belül Neuilly-be küldeni.”

A várva várt meghívó (Forrás: MNL OK, K 26, 1204. cs., 1919-I-6315. sz.)