Nagy-Románia létrejöttének századik évfordulója alkalmából nemcsak a „Nagy Egyesülést”, vagyis a román nemzeti egységet megvalósító román politikusokról, értelmiségiekről és katonákról emlékeztek meg Románia-szerte, hanem azokról a külföldi személyiségekről is, akik szintén szerepet játszottak ebben az eseménysorban.

Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia hadvezetése hadműveleti területeket alakított ki a birodalom mindkét felében. A hadműveleti területeket belső és külső zónákra osztották, amelyekre eltérő előírások vonatkoztak. Belső hadműveleti zónának számított az aktív frontvonalakat övező terület, míg a külső zóna ennek hátországa, utánpótlási, illetve felvonulási területe volt, amelyen harcokra már nem számítottak. Kutatócsoportunk tagja, Bencsik Péter – akinek hamarosan megjelenik a „Demarkációs vonaltól államhatárig” című könyve – a magyar terület hadműveleti zónáit mutatja be alábbi írásában.

A Budapesti Hírlap 1919. március 9-i lapszáma vegyes hírekkel szolgált. Optimizmust sugallt – mivel a béke közeledésére utalt – a blokád megszüntetését üdvözlő vezércikk, csakúgy, mint a készülő békefeltételekről vagy a „tótországi autonómiáról” szóló rövid hír (igaz, a szlovák többségű régió akkorra már kikerült a magyar kormányzat ellenőrzése alól). Ugyanakkor a felvidéki és erdélyi feszültségek továbbra is jelezték az ország helyzetének súlyosságát (a kávéházi pincérek elhúzódó sztrájkjáról nem is beszélve).