Mint ahogy a többi erdélyi nagyvárosban is, a Szatmárnémetiben 1919-et követően berendezkedő közigazgatás a román lakosság alacsony számából fakadó szakemberhiánnyal küzdött. Ez megmutatkozott a városi élet minden területén, a közigazgatástól kezdve az egyesületeken át, egészen az egyházi életig. Sárándi Tamás forrásközlése ebbe a folyamatba nyújt bepillantást.