A lakosság a falvakban megtámadta a jegyzőket, kifosztotta az élelmiszer-raktárakat, udvarházakat és kastélyokat. A legtöbb helyen a zavargásokban kulcsszerepet játszottak a katonák. Többségük nem a frontokról, hanem a hátországbeli alakulatokból, illetve a déli hadseregcsoportoktól érkezett haza, így már az őszirózsás forradalmat követő első napokban az ország területén tartózkodtak.
A kialakuló válságos helyzetről a Hadügyminisztériumba érkező jelentések alapján a katonai vezetésnek viszonylag pontos képe volt. Szinte minden nap telegramok tucatjai érkeztek a különböző katonai- és csendőrparancsnokságokról, jegyzőktől és megyei ispánoktól, részletesen beszámolva a válságos állapotokról. (Ezek közül szemezgettek korábbi összeállításaink Forrongó Magyarország címmel.)
Azért, hogy a minisztériumban jobban átlássák a helyzetet, november 9. után rendszeresen újabb és újabb térképeket állítottak össze az országban kialakult válsággócokról. Ezek többségét régi, eredetileg más célra kinyomtatott vaktérképek felhasználásával, gyakran igencsak pontatlanul készítették el. Sokszor ráadásul egész megyékről nem érkezett semmi hír, mert időközben megszakadt a minisztériummal a telefon- és telegram-összeköttetés. Az itt látható ábrák ezeknek a hiányos, de mégis igen nagy forrásértékű – és a Hadtörténeti Levéltárban kiváló állapotban megőrzött – dokumentumoknak a felhasználásával készültek.
Helyzetvázlat, 1918. november 5-9. (kattintson a nagyobb méretű változatért!)
A november 5. és 9. közötti helyzetet ábrázoló térképből jól kirajzolódik, hogy szinte az egész országban előfordultak komoly zavargások. A legfontosabb válsággócok az északi és keleti területeken, valamint a Temesközben és Hunyad vármegyében voltak. Míg északon elsősorban a tartalékalakulatok, addig Erdélyben a felbomló Goldbach-csoport tagjai, délen pedig a Balkán-hadsereg katonái okoztak felfordulást. Ráadásul északon az egykori k. u. k. ezredek cseh és lengyel katonái több ponton átlépték az országhatárt, ugyanígy keletről és délről rutén és horvát csapatok fosztogatásait jelentették.
A karhatalmi egységek felállítását követően a helyzet november közepére valamelyest javult. Először leginkább a nagyobb városokban állt helyre a rend, majd ezt követték a kisebb települések és a falvak. Mindez azonban közel sem jelentett teljes nyugalmat a hátországban. Számos helyen december közepéig újra és újra fosztogatásokra került sor, köztük a legismertebb Kaposvár Illyés Gyula által is megörökített december 11-12-i nagy kifosztása volt.
Helyzetvázlat, 1918. november 13. (kattintson a nagyobb méretű változatért!)
A történelmi Magyarország bizonyos vidékein azonban a magyar közigazgatásnak 1918 folyamán egyáltalán nem sikerült visszaszereznie az uralmát. Novemberben északnyugatról cseh, keletről román katonai egységek kezdtek beszivárogni az országba, míg délen a szerb haderő haladt észak felé. Erre nekik a hónap közepétől a belgrádi katonai konvenció – amelynek demarkációs vonalát a második térképen pontosan berajzolták – már jogi felhatalmazást is adott. Így míg a hátországban fokozatosan konszolidálódtak a viszonyok, az utódállamok katonasága egyre nagyobb ütemben és mélységben nyomult be a történelmi Magyarország területére.
(Címkép forrása: Oesterreich100.at)
