Göncz László könyvének bemutatóján kutatócsoportunk vezetője, Ablonczy Balázs beszélget a szerzővel.

Január 23-án mutatták be az MTA-n munkatársunk, Romiscs Gergely új könyvét. Témája - a magyar külpolitikai gondolkodás az első világháború végén - több szempontból ma is aktuális. A Válasz Online podcastjában a szerző az összeomlás történelmi tapasztalatáról beszélget Borbás Barnával.

Kutatócsoportunk tagja, Révész Tamás cikkével indul sorozat a Transtelexen, amely a "Magyarország globális története 1869-2022" című tanulmánykötetből közöl részleteket.

A Trianon 100 Kutatócsoport tagja, Rigó Máté a Partizán Podcastban Pap Szilárddal és Éber Márk Áronnal beszélget az első világháború következményeiről.

A Trianon 100 MTA–Lendület Kutatócsoport céljai között kezdettől szerepel a trianoni menekültek számának megállapítása. Koloh Gábor kollégánk írása ezt a témakört vizsgálja.

Kutatócsoportunk tagja, Szűts István Gergely interjúja a berlini magyarokról a Kossuth Rádióban.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont podcast-sorozatában kutatócsoportunk munkatársa, Romsics Gergely beszélgetett Mélyi József művészettörténésszel a versengő emlékezetpolitikák konfliktusairól.

Egy száraz adminisztratív aktacsomó is rejthet csodálatos újdonságokat. 1920 májusában, egy hónappal a trianoni békeszerződés aláírása előtt, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium polgári iskolákat felügyelő VI/a osztálya kiadta a 41998/1920-as számú körrendeletet. Ebben felszólította a megmaradt ország polgári iskoláiban működő menekült tanárokat, hogy az összeomlás, a forradalmak, illetve az idegen megszállás során szerzett tapasztalataikat jelentésben foglalják össze. A Trianon 100 Kutatócsoport vezetője, Ablonczy Balázs írása.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete által kiadott Trianon-dokumentumok és -tanulmányok sorozat legújabb, 11. kötetét a Trianon 100 Kutatócsoport tagja, Bencsik Péter jegyzi.

Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia hadvezetése hadműveleti területeket alakított ki a birodalom mindkét felében. A hadműveleti területeket belső és külső zónákra osztották, amelyekre eltérő előírások vonatkoztak. Belső hadműveleti zónának számított az aktív frontvonalakat övező terület, míg a külső zóna ennek hátországa, utánpótlási, illetve felvonulási területe volt, amelyen harcokra már nem számítottak. Kutatócsoportunk tagja, Bencsik Péter – akinek hamarosan megjelenik a „Demarkációs vonaltól államhatárig” című könyve – a magyar terület hadműveleti zónáit mutatja be alábbi írásában.

A trianoni békeszerződés Szlovákia számára is fontos történelmi mérföldkő, amely azóta is hatással van a magyar–szlovák kapcsolatokra. Erről szól „A nemzet élete örök. Száz év Trianon óta 1920–2020” című, 2020-ban Pozsonyban kiadott könyv, amelyet munkatársunk, Zahorán Csaba mutat be.

A brünni Masaryk Egyetem folyóiratában megjelent munkatársunk, Zahorán Csaba tanulmánya a 2018-2020 közötti román és magyar évfordulós megemlékezésekről.

A Világ című polgári radikális napilap 1918. december 3-i száma részletes tudósítást közölt a két nappal korábban, december elsején lezajlott gyulafehérvári román népgyűlésről, amelyen a magyarországi románok képviselői kimondták az elszakadást Magyarországtól és az egyesülést Romániával.

Számos Trianon-értelmezés él a magyar társadalomban, és ezek nagyrészt jól megférnek, sokszor nem kizárják, hanem inkább kiegészítik egymást. Cseri Péter interjúja a Trianon 100 Kutatócsoport munkatársával, Zahorán Csabával a 24.hu-n.

A Felvidék csehszlovák megszállásának kevéssé ismert mozzanatát jelentik a megszálló hadseregen belüli konfliktusok, amelyek közül a leglátványosabb a csehszlovák légiókat vezető olasz tisztikar és a cseh és szlovák tisztek és legénység közötti ellentétek voltak. Munkatársunk, Simon Attila írása.

A Trianon után kialakult négy határszakaszból („Cseh-Szlovákország”, „Szerb-Horvát-Szlovén Állam”, Románia és Ausztria) az utóbbi minden szempontból kivételes volt. Ausztria nem volt győztes állam, így az, hogy egyáltalán igénnyel léphettek fel magyar területekért, kivételes volt.

Kutatócsoportunk legfrissebb kiadványa, a „Románia és az erdélyi kérdés 1918–1920-ban” már kapható (vagy jelenleg inkább rendelhető). A kötet csaknem száz dokumentumát L. Balogh Béni, a magyar–román kapcsolatok tapasztalt kutatója válogatta és látta el egy közel 60 oldalas, a történeti kontextust bemutató tanulmánnyal.

Az Osztrák-Magyar Monarchia föderalizálásának tervét bemutató blogbejegyzésünkben már említettük, hogy a problémakörért felelős amerikai szakértő, Charles Seymour minden logikus megoldást megpróbált körbejárni. A wilsoni 14 pont után a – nagypolitika által determinált – szakmai kiindulási pont a Monarchia területi egységének megtartása mellett az államrend demokratizálása volt. A trialista tervek tulajdonképpen alternatív konföderációs tervek voltak, de két fontos kérdésben eltértek a korábban bemutatott verziótól. Nem hat, hanem csak három tagállamra osztották volna fel a Monarchiát, és három szereplőre kiterjesztve tartották volna fenn a „dualista” államrendet (pl. a delegációkat, a közös ügyek minisztériumait). Glant Tibor ezúttal a délszláv (jugoszláv) trialista elképzelést mutatja be.