Kollégánk a „Trianon, 100 év után. Határon átnyúló együttműködés Közép- és Kelet-Európában” című, a Magyarországi Francia Nagykövetség, a Budapesti Francia Intézet, a CESCI és az IFECO által közösen szervezett konferencián tartott előadást október 27-én.

Kollégánk a szeptember 9-i Science Meetupon „Az ázsiai csendestárs: Trianon japán szemmel” című előadásában a trianoni békeszerződés japán diplomáciatörténeti vonatkozásait járja körül.

Kollégánk a BUKSZ 2021/1. számában három olyan, a trianoni centenárium évében megjelent kiadványról ír, amelyek a békeszerződést és következményeit földrajzi szempontból, a térképek felől közelítik meg.

1919 novemberében Sir George Clerknek bizonyos dél-magyarországi, a bácskai és bánáti svábok képviselőiként fellépő személyek egy memorandumot adtak át Budapesten, amelyben e területek Magyarországhoz tartozása mellett érveltek, illetve esetlegesen egy, a régió sorsáról döntő népszavazást javasoltak.

A határőrizeti szervek feladatainak Trianon után is fontos részét képezte a határesemények (más szóval határincidensek) észlelése és jelentése. Bencsik Péter kollégánk egy ilyen incidenst vizsgál.

Milyen megállapodás nyomán került Lengyelországhoz Árva és Szepes vármegye egy része?

Timár Gábor, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének vezetője, a Trianon100 blogjának állandó szerzője az Európa Rádióban beszélt a déli határszakaszra vonatkozó tervekről és a határkijelölés lépéseiről.

Megjelent a kutatócsoportunk tagja, L. Balogh Béni által társszerkesztett „Az együttélés történelme: nemzetiségi kérdés Magyarországon” című kötet, benne olvasható kollégánk, Zahorán Csaba tanulmánya is.

A Lechner Tudásközpont Alaphálózati és Államhatárügyi Osztálya, az Arcanum Adatbázis Kft., a Trianon 100 Kutatócsoport és az ELTE TTK együttműködésének eredményeként a békeszerződés aláírásának évfordulóján, 2020. június 4-én a MAPIRE történeti térképes portál publikálta a határmegállapító bizottságok által a békeszerződés döntéseinek figyelembevételével készített nagy méretarányú térképeket.

Az Európa Rádió műsorában a magyar–román határkijelölésről.

Magyarország határait több száz kilométeren folyók, vízfolyások adják. Hogyan jelölték ki ezeket a határokat?

A Maros, a Tisza, a Duna és a dél-erdélyi hegyvidék által közrefogott, mintegy 35 ezer négyzetkilométer kiterjedésű történelmi tartomány, a Bánság (németesen Bánát) az I. világháború idejére etnikailag szinte tökéletes keveréket alkotott. A Torontál, Temes és Krassó-Szörény vármegyék alkotta területen majdnem pontosan egynegyed arányban éltek németek, magyarok, románok és szerbek, de más nemzetiségek, pl. bolgárok és szlovákok is képviseltették magukat.

A történelmi Magyarország északkeleti része, a ma túlnyomórészt Ukrajnához tartozó Kárpátalja nagyjából az Ungvár–Munkács–Nagyszőlős vonaltól északkeletre ruszin többségű volt, szórványként német, magyar és román lakossággal. A békekonferencián Ukrajna kérdésével sokáig nem tudtak mit kezdeni, pedig a területhez etnikai alapon leginkább arrafelé lehetett rokon lakosságot találni, miközben a szomszéd államok aspirációi természetesen ebben az irányban is megjelentek.

Kollégáink a Kossuth Rádió 100 éve történt című műsorában beszélgettek a csehszlovák határkijelölésről és Csehszlovákia létrejöttéről.

A történelmi Magyarországból nemcsak a szomszéd országoknak jutott zsákmány: kisebb területeket Lengyelország, Fiume városát pedig Olaszország szerezte meg. Ezeket a területi változásokat azonban hiába keressük a trianoni szerződésben, mely szigorúan csak az új ország határaira koncentrál. De hol, milyen szerződésben találjuk meg Árva és Szepes egyes részeinek Lengyelországhoz csatolását?

A trianoni Magyarország határainak kijelölését elemző cikksorozata újabb részében Timár Gábor a belgrádi egyezmény következményeiről és a déli határ alakulásáról ír.

A trianoni szerződés értelmében megtörtént részletes határmegállapítás a többi határszakaszhoz képest a magyar–román határon okozta a legkevesebb meglepetést. A román fél és a határmegállapító bizottság nem titkoltan őket támogató antant-párti többsége minél rövidebb úton szerette volna lezárni a folyamatot, így komolyabb módosításra nemcsak elvi okokból nem adtak lehetőséget, de a bizottsági ügyrend megállapításával rögtön elejét is vették annak.