Az együttélés vége. A nemzeti önrendelkezés érvényesülése 1918–1921 között a történelmi Magyarország területén című írásában Zahorán Csaba hangsúlyozza, hogy a történelmi Magyarország felbomlásával és a nemzetiségek kiválásával könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik, amely azonban – a nemzeti narratívákba ágyazódva – meglehetősen sokszínű módon értelmezi az első világháború befejezését és következményeit. E tanulmány nem is ezek összevetésére tesz kísérletet, mint ahogy nem is a téma teljességre törekvő kifejtésére, hanem szerzője egy olyan elemzésre vállalkozik, amely egyaránt merít az egyes nemzeti történetírások eredményeiből, és a versailles-i rendezés legfőbb ideológiai alapelvét, a nemzeti önrendelkezés elvét és annak alkalmazását járja körül. Mivel az egyes nemzeti mozgalmak és régiók szisztematikus áttekintésére nincs mód, ezért a román, a szlovák és a nyugat-magyarországi német önszerveződésre koncentrál a történelmi Magyarország felbomlásának idején. A kontextus felvázolása után először a Magyar Királyság 1918. őszi helyzetére tér ki, majd az Erdély elcsatolása és a román nemzeti egység megvalósulása felé vezető fejleményeket ismerteti. Ezt követően a szlovákság Magyarországból való kiválását mutatja be, valamint az osztrák–magyar határ kijelölését, végül pedig egyfajta összegzésre tesz kísérletet, amelyben a nemzeti önrendelkezés érvényesülését és ellentmondásosságát elemzi.

A  kötet L. Balogh Béni, Majtényi György, Mikó Zsuzsanna és Szabó Csaba szerkesztésében jelent meg, kiadja a Magyar Nemzeti Levéltár.

Kollégánk tanulmánya itt tölthető le: