A térképek méretaránya a dunai és a román határszakaszon 1:5000, az osztrák–magyar és a korabeli csehszlovák–magyar határon (beleértve a mai ukrán határszakaszt is) 1:2880. A jugoszláv-magyar határszakaszról a trianoni szerződés hatályba lépését követően 1978-ig nem készültek térképszelvények, csupán a határleírás térképvázlatai állnak rendelkezésre, ezek közelítő méretaránya 1:5000.

A trianoni szerződés értelmében elkészített 1:2880 méretarányú szelvények mozaika a mai műholdas és térképi adatbázison (Bánréve térsége).

A térképek és vázlatok elsődleges forrása a 2009. évi XII. törvény mellékleteként a Magyar Közlönyben megjelent térképsorozat, amely a mai szlovák és román határ teljes hosszára vonatkozóan nemcsak az eredeti és mindmáig hatályos és használt szelvényeket tartalmazza, hanem az azokra időközben, kétoldalú egyezmények eredményeként végrehajtott területcserék eredményezte módosításokat is. A Közlönyben az osztrák–magyar határszakasz csak a határleírások vázlatos mellékleteivel jelent meg. Emiatt az osztrák, valamint a Közlönyben szintén nem publikált mai ukrán határszakasz térképszelvényeit közvetlenül a Lechner Tudásközpont Alaphálózati és Államhatárügyi Osztálya bocsátotta rendelkezésünkre (nem mellesleg a Közlöny mellékleti példányait is ők készítették el még 2009-ben, 13000 oldal terjedelemben).

A magyar–jugoszláv határ újfelmérése és térképezése 1973 és 1979 között valósult meg, ma az ennek keretében létrejött dokumentumok képezik a hatályos térképi határdokumentációt. Így, bár maga a határvonal változatlan, ezen dokumentumok nem részei a trianoni szerződéshez kapcsolható kartográfiai adatbázisnak. A délszláv–magyar határszakasz határvázlatait a Lechner Tudásközpont kb. 70%-ban eredeti és 30%-ban másolati példányként szkennelésre átadta, jelenleg a MAPIRE portálon az A és az F határszakasz, tehát kb. a mai magyar–szlovén államhatár és a Tiszától keletre húzódó szakasz érhető el, a többi feldolgozása és publikálása folyamatban van. Ugyancsak vázlatként szerepel a portálon a trianoni osztrák–magyar határ legészakabbi szakaszának nagyobb része – ez az a rész, amelyet a párizsi béke értelmében csatoltak el és ma szlovák–osztrák államhatárként funkcionál (e vázlat méretaránya 1:5760). Ennek szelvényei, csakúgy, mint a teljes eredeti, színezett délszláv határvázlat-sorozat a Nemzeti Levéltárban érhető el, velük azonban eddig nem született megállapodás a rendelkezésre bocsátásról.

Az 1922 és 1925 között elkészített határtérképek és vázlatok érdekessége, hogy technikailag csak abban a térképi koordináta-rendszerben voltak elkészíthetők, amelyek az akkori kataszteri térképrendszer alapját is képezték: ezek az 1920-as években Magyarországon hatályos – és nem egységes – rendszerek voltak. Ezeket a magyar földmérés 1975-ben az Egységes Országos Vetületre cserélte, a kataszteri adatbázis legkésőbb 2005-ig mindenütt át is állt erre, a szomszéd országok pedig értelemszerűen sokkal korábban „lecserélték” a magyar rendszert. Az államhatár „érzékeny” jellege miatt a legtöbb viszonylatban napjainkig az eredeti (trianoni) térképészeti rendszer hatályos. A trianoni határ így konzervált máig olyan térképészeti rendszereket, amelyekben már sem nálunk, sem a szomszédos országokban semmilyen hatályos téradat nincs nyilvántartva.

A MAPIRE portálon – ha bekapcsolunk egy térképi vagy műholdas referencia-képet („Alaptérképek” néven a térkép alatt jobbra található) – úgy a korabeli térképeket a mai terepre helyezve tudjuk böngészni az átlátszóság változtatásával. Ahol a kettő között minimális (tehát maximum néhány méteres) vízszintes eltérés adódik, annak érdekes módon nem a határokmányok pontatlansága, hanem a mai globális adatokban megjelenő kis csúszás az oka. Mind a határszelvények, mind a vázlatok csak az államhatár közvetlen környékét mutatják be, feltüntetve valamennyi határjelet (jellemzően a határköveket) és azok azonosító számát, amely a kőre magára is rá van festve.

A Nagy-Milic csúcsán álló határkő a határtérképen és a terepen. Az azonosító szám mindkét helyen szerepe: a kő tetején a kereszt közepe a pont terepi helye, a kő tetején a két kis iránynyíl a következő határjelek irányát mutatja.

Ha végigbarangoljuk az államhatárt, Kübekháza térségében észrevehetjük, hogy a délszláv határszelvény-sorozat keleti irányban lényegesen, kb. 13 kilométerrel túlnyúlik a szerb–román–magyar hármashatár-ponton. Ennek okát blogunk egy korábbi bejegyzésének végén olvashatják.

Timár Gábor (ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék)

Varga Norbert (Lechner Tudásközpont, Alaphálózati és Államhatárügyi Osztály)