„A mai magyar történeti tudat egyik legismertebb és legstabilabb szimbólumának kétségkívül a történelmi Magyarország ábrázolása számít. Azok a körvonalak, amelyek a dualista nemzetállam-építés, majd a magyar irredenta kultusz, illetve a történelemoktatás révén és a populáris kultúra termékein keresztül beépültek a magyar műveltséget szerzők képzeletébe, pontosan kijelölve az »elképzelt magyar nemzeti teret«. Azt az »ideális« Magyarországot, amely egészen 1918 végéig hétköznapi valóságnak számított, ám a trianoni békeszerződés, majd főleg a második világháború után fokozatosan egyfajta vágyképpé, az »elveszett (magyar) paradicsom« utáni nosztalgia jelképévé vált. Hogy aztán napjainkban könyvesboltok polcairól, különféle hivatalok faláról, honlapok és portálok tömkelegéről, továbbá pólókról, kitűzőkről és autómatricákról köszönjön vissza. Ez azt is jelzi, hogy a nehezen leírható (csipkézett szélű, fekvő ovális a horvát nyúlvánnyal?), mégis »minden magyar« számára azonnal felismerhető alakzat bizonyos értelemben továbbra is hétköznapjaink része maradt, hiába szűnt meg kereken egy évszázada az előképeként szolgáló államalakulat.
Mivel alapvetően egy térképről van szó – a történelmi Magyarország első világháború előtti megjelenítéséről –, várható volt, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulója környékén a számos művészeti, emlékezetpolitikai és tudományos (vagy annak szánt) alkotás között idővel »Trianon« földrajzi szempontú, vagyis térképes elemzései is megjelennek. Tulajdonképpen inkább az a furcsa, hogy egészen a 100. évfordulóig kellett várni az ilyen jellegű munkákra. Eddig ugyanis még nem adtak ki hasonló tematikus kötetet, annak ellenére, hogy a trianoni békeszerződés következményeinek térképes szemléltetésével gyakran találkozni a magyar nyelvű könyvekben, a tankönyvekben is. A Rónai András által szerkesztett, 1945-ben publikált Közép-Európa atlasz új kiadása mellett számos, Trianonnal és kontextusával foglalkozó térkép jelent meg például a Köztes-Európa 1763–1993 című vaskos kiadványban, Zeidler Miklós Trianon című munkájában, a Magyarország az első világháborúban című atlaszban, a Cartographia történelmi atlaszaiban, a Stiefel történeti térképei között vagy a volt MTA Történettudományi Intézetének műhelyeiben folyó munka eredményeként. Mindenesetre nem kellett csalódnunk: 2020-ra három komolyabb kiadvány is megszületett, amelyeknek már a címe – vagy legalább az alcíme – is utal rá, hogy a trianoni kérdés központi helyet foglal el bennük: a térKéptelen(?) Trianon című atlasz, A számontartott nemzet – A Trianon előtti és utáni évtizedek Magyarországa statisztikai térképeken című album, valamint a Térképek a trianoni békediktátum történetéhez című kézikönyv.”
A lapszám megvásárolható az Írók Boltjában és az ELTE Bölcsészettudományi Kar Jegyzetboltjában.
