Ha azt halljuk, hogy „vagonlakó”, akkor általában azok a képek ugranak be, amelyek a történelmi Magyarország felbomlása miatt elmenekült, és kényszerűségből jó ideig budapesti pályaudvarokon, átalakított vagonokban élő családokat ábrázolják. Voltak azonban más „vagonlakók” is, munkatársunk, Szeghy-Gayer Veronika egy róluk szóló kiállítást tekintett meg Kassán.

Ez a rövid, de sokszereplős történet tömören összefoglalja, hogy az első világháború emlékezete mennyire megosztotta az egyes nemzetiségi csoportokat, s adott esetben micsoda konfliktusokat gerjesztett a kis közösségeken belül. De talán még többet mond el zsidók és nem zsidók, zsidók és magyarok viszonyáról.

Öt fontos társadalomtudományi, kultúrtörténeti, gazdaságpolitikai jellegű kötetet mutattak be április 4-én a Pozsonyi Magyar Intézetben. Három kötet a Fórum Kisebbségkutató Intézet gondozásában jelent meg, kettő pedig a Kalligramnál. A bemutatott munkák között kutatócsoportunk tagjainak – a honlapon már beharangozott – kötetei is szerepeltek.

A kötet a csehszlovákiai magyar értelmiségi lét lokális és regionális dimenzióit tárja elénk két életrajz, az elhivatott evangélikus történelem tanár, Gömöry János és az írói babérokra törő, nemzeti konzervatív Sziklay Ferenc Trianon utáni életpályájának egymás mellé állítása révén. Elképzeléseik, közösségről való gondolkodásuk feltárása során nemcsak az eperjesi és a kassai polgárság politikával, kultúrával, irodalommal és szimbolikus gesztusokkal átitatott mindennapjai tárulnak elénk, hanem országos magyar irodalmi viták, így például a Szentiváni Kúriák gyújtópontjába is kerülünk.