A kötet a csehszlovákiai magyar értelmiségi lét lokális és regionális dimenzióit tárja elénk két életrajz, az elhivatott evangélikus történelem tanár, Gömöry János és az írói babérokra törő, nemzeti konzervatív Sziklay Ferenc Trianon utáni életpályájának egymás mellé állítása révén. Elképzeléseik, közösségről való gondolkodásuk feltárása során nemcsak az eperjesi és a kassai polgárság politikával, kultúrával, irodalommal és szimbolikus gesztusokkal átitatott mindennapjai tárulnak elénk, hanem országos magyar irodalmi viták, így például a Szentiváni Kúriák gyújtópontjába is kerülünk.

Trianon meghatározó módon formálta át az egykori felvidéki, a két világháború között már leginkább csak szlovenszkóiként emlegetett magyar értelmiség közösség- és nemzetképét. Jelen munka ezt az összetett folyamatot követi nyomon az evangélikus és szabadkőműves Gömöry János és a magát a keresztény nemzeti oldalhoz soroló Sziklay Ferenc személyes életútján keresztül. A szerző elsősorban arra keresi a választ, hogy milyen viták során, miként formálódott a „szlovenszkói magyar értelmiség”, milyen elképzelések és tervek ütköztek egymással, és milyen szerepe volt Gömöry Jánosnak és Sziklay Ferencnek a csehszlovákiai magyar közélet kialakításában. Hogyan alakult át a magyar értelmiség területi hovatartozás-tudata? Hogyan lett Felvidékből Szlovenszkó?

A kötet egyúttal az életrajz- és a helytörténetírás egyes elemeinek az ötvözésére tett kísérlet, melyben nemcsak a két személyiséget körülvevő kisebbségi társadalom, hanem Eperjes és Kassa két világháború közötti mikrovilága, az 1945 után végleg eltűnt régi polgárság mindennapjai és közéleti szerepvállalása, pártjainak, egyesületeinek a működése, illetve közösségi ünnepei tárulnak az olvasó elé.

http://www.kalligram.com/?cl=kniha&iid=1571

Twitter megosztás Google+ megosztás


​