Kollégánkat, aki Berlinben és Londonban is folytatott tanulmányokat, több cikke alapján is ismerhetik honlapunk olvasói (lásd például: Erőszak 1918 novemberében vagy Egy román röplap 1919 nyaráról), de korábban már két önálló, hadtörténeti témájú kötetet is publikált. Legújabb könyve – áll majd a hamarosan nyomdába kerülő kötet hátsó borítóján – társadalom- és kultúrtörténeti szempontok bevonásával mutatja be, hogy az első világháborút követő hónapokban a magyar kormányoknak miért nem sikerült erős hadsereget szerveznie. A kötet a leszerelés és a mozgósítás problémáját vizsgálja, mind a magyar állam, mind az egyszerű közkatonák szemszögéből. A szerző miközben megvizsgálja a Károlyi-kormány, majd a Tanácsköztársaság időszakát, megkérdőjelezi az elmúlt száz évben a hadsereg első világháború utáni helyzetével kapcsolatban kialakult legfontosabb toposzokat. Elsőként nemzetközi összehasonításban foglalkozik a katonák visszatérésével az első világháború frontvonalairól, majd részletesen elemzi a Károlyi-kormány katonapolitikáját. A könyv megmutatja, hogy milyen tényezők álltak 1918 őszén a gyors leszerelés és az eredménytelen hadseregszervezés hátterében, majd megvilágítja a proletárdiktatúra sikeres mozgósításának okait és a Vörös Hadsereg szétesésének hátterét.

A „Nem akartak katonát látni?” a történelmi Magyarország összeomlását, vagyis a magyar történelem egyik legvitatottabb időszakát vizsgálja meg. Révész Tamás azokat a kérdéseket állítja a középpontba, hogy miért nem voltak képesek a több évszázad után újra függetlenné váló magyar állam vezetői és működtetői ütőképes hadsereget szervezni a Monarchia háborús vereségét és összeomlását követően? Hogyan került sor a leszerelésre, a Károlyi-kormánytól eltérően a tanácsköztársaság vezetőinek hogyan sikerült újra mozgósítania az embereket, hogy megkíséreljék az országterület megvédését?