A délszláv kérdés.
Budapest, szept. 24.
Tisza István gróf a délszlávok között.
Szarajevóból jelentik a Pester Lloydnak: Tisza István gróf Mosztárban is járt, a hol Nevisztics Dávid ferencrendi tartományfőnök, Komadina polgármester, Smoljan alpolgármester és Mazzi ügyész fogadta. A polgármester kivételével, a ki Bosznia és Hercegovina autonómiája mellett foglalt állást, valamennyien Boszniának Horvátországba való bekebelezése mellett nyilatkoztak.
Pilar dr., a ki a Starcsevics-párt 1914. évi programjának alapján áll, a bosnyák problémának megoldását a legfontosabb és legsürgősebb föladatnak tartja. Tisza István gróf nagy érdeklődéssel hallgatta fejtegetéseit és hellyel-közzel ellenvetéseket tett. Kitünt, hogy Tisza főtörekvése mindenről alapos tájékozást szerezni. Pilar dr. Horvátországnak, Szlavóniának és Dalmáciának Boszniával és Hercegovinával való területi egyesitését kivánta. A magyar megoldást tehát elutasitotta. Utalt arra, hogy a horvátokat követeléseiknek évtizedeken át való elutasitása a jugoszlávok karjaiba kergette. Az ugynevezett magyar megoldásnak a legkárosabb következései lennének és esetleg uj háborus bonyodalmakra vezetnének.
A Stadler-párti hoorvát jogpárti Vancas épitészeti tanácsos azt mondotta Tiszának, hogy a boszniai horvát jogpárt álláspontján áll. Az ő pártja e szerint valamennyi horvát tartománynak a habsburgi monarkia keretén belül való önálló birodalommá való egyesülését kivánja Károly király dicsőséges jogara alatt. Csak igy válhatik valóra a horvát nemzet történelmi követelése, a melynek teljesitése a monarkia nagyhatalmi állását megerősitené. Tisza István gróf, mint magyar államférfiu és politikai vezér ellenvetéseket tett és a délszláv, illetve horvát kérdés olyatén megoldását lehetségesnek mondotta, mellyel a dualisztikus államforma meg nem ingana. Ennélfogva Boszniának és Hercegovinának a horvát-szlavon-dalmát hármas királysághoz való csatolását épp annyira lehetségesnek tartja, mint Boszniának közvetetlen Magyarországhoz való kapcsolatát.
Vancas szerint a magyar nemzetnek meg kell értenie más nemzetek hozzátartozóit is. Ezért a horvátoknak a monarkia keretén belül egy önálló Nagy-Horvátország fölállitását kell követelniök és határozottan állást kell foglalniok a közvetetlen Magyarországhoz való kapcsolat ellen. Vancas azzal az érzéssel bucsuzott el Tiszától, hogy Tisza nem megközlithetetlen Bosznia jogos nemzeti törekvései számára.
Dimovics Daniló képviselő körülbelül ezeket mondotta: Valamennyi horvát és szerb párt a Stadler-párt kivételével, Szola volt tartománygyülési elnök kivételével közös memorandumot adott át Tisza István grófnak. Ez az első eset, hogy Boszniában és Hercegovinában horvátok, szerbek és szlovének egységes programot adtak. Ez a program megállapitja, hogy a szerb, horvát és szlovén egységes nép. Ennélfogva arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a délszláv-kérdés csak egészében oldható meg. Határozottan állást foglaltak a Magyarországgal való közvetetlen csatolás és a népképviselet megkérdezése nélkül tervezett egyesités ellen. Ezt a magyar nemzet szenvedései és áldozatai iránt nagy szimpátiával jelentettük ki és reméljük, hogy a magyar nemzet fiai, a kikkel már a földrajzi helyzet következtében is a legjobb és legbensőbb egyetértésben kellene élnünk, a mi törekvéseinket meg fogják érteni. A legelső föltétel, hogy a kiegyezéshez két nemzetileg és államilag egyenlőjogosult és önálló nemzet csatlakozzék. Szombaton délulán Tisza István gróf a memorandum megvitatására meghivott bennünket. Ott voltak Szola és Dimovics, a tartománygyülés volt elnökei, Jelavics és Jojkics képviselők és Ikics gimnáziumi igazgató. Tisza gróf nagyon izgatott volt és igen élesen birálta a memorandumot. A pártok engesztelődés nélkül bucsuztak el egymástól.
Spaho Mehemed dr. azt mondotta, hogy Tisza előtt a mozlim lakosság kedvezőtlen helyzetét vázolta a háboru alatt és különféle katonai és gazdasági panaszt adott elő. A bosnyák-kérdés megoldására nézve kijelentette, hogy valamennyi délszláv egyesitésének az álláspontján áll és hogy megfigyelése szerint a mozlim intelligencia, a középosztály és az alsóbb rétegek is ehhez a megoldáshoz hajlanak. A háboru előtt fönnállott ellentétek az egyes felekezetek között a háboru alatt jelentékenyen enyhültek. Az utóbbi nyilatkozata Tisza grófot láthatóan meglepte. A további beszélgetés során Tisza kijelentette, hogy a dualizmus a monarkia létkérdése és hogy minden reálpolitikus föladata a problémát a lehetőség határain belül megoldani. Erre Spaho dr. megjegyezte, hogy az egyes politikusoknak nincs mandátumuk és hogy csupán a nép törvényes képviselete, a tartománygyülés határozhat.
Arnautovics effendi serif kijelentette, hogy ő egy lehetően széleskörü autonómiát követel habsburgi jogar alatt. Országaiknak a monarkia bármelyik részéhez való közvetetlen kapcsolatában a mozlimok létét veszedelmeztetve látja. Szerinte a mozlimok kilencven százaléka e mellett az álláspont mellett foglal állást.
Gróf Tisza István miniszterelnök, báró Skerlecz Iván horvát bán és gróf Pejácsevich Tivadar volt horvát bán 1914-ben. (Forrás: wikipedia)
Tisza István gróf, mint Eszékről jelentik, a délszláv tartományokból hazatérőben ma délelőtt automobilon Eszékre érkezett és egyenest a vármegyeházára hajtatott, a hol meglátogatta a főispánt. Tisza István gróf csaknem egy óra hosszat beszélgetett a főispánnal a politikai helyzetről és informálódott a termésről, valamint Verőce élelmezési viszonyairól. Tisza azután Pinterovics dr. polgármestert látogatta meg és hosszabb politikai beszélgetést folytatott vele. Azonkivül meglátogatta Schmidt Károlyt, a gazdák egyesületének alelnökét is. Tisza István gróf kiséretével, Nádasdy alezredessel és Vukovich sorhajókapitánnyal ma délben a 28. honvédezred tiszti étkezőjének vendége volt, a hol jókedvüen elbeszélgetett horvát bajtársaival. Ebéd után automobilon Vukovárra utazott, a hol ma délután Hideghéthy volt horvát miniszterrel és Palacsek dr. képviselővel találkozott. Tisza István gróf az Eltz grófi család vendége. Onnan Tisza István gróf Khuen-Melassy Henrik grófhoz utazik Mosztárba, majd Ujvidékre indul.
Eszék felé való utján Tisza István a szomszédos Révfalu községben tartózkodott rövid ideig s az ottani kálvinista papot meglátogatta. A pap éppen a szántóföldön tartózkodott és ott értesitették Tisza István gróf jelenlétéről. Ez idő alatt Tisza a paplakban várla. A pap megjelenése után Tisza egy negyed óráig beszélgetett vele. A falu magyar lakosai Tisza automobilját virággal diszitették fel és éljenzéssel üdvözölték elindulásakor.
Tegnap este Tisza gróf Pejacsevich Tivadar grófnál időzött Nustaron és a gróffal, valamint fiával, Pejacsevich Markó gróf képviselővel hosszabb megbeszélést folytatott.
Wekerle miniszterelnök a délszláv kérdésről.
Wekerle Sándor miniszterelnök erről a kérdésről a következő kijelentést tette:
A délszláv kérdést nem mi hoztuk napirendre, hanem aktuálissá tette az a rendszeres izgatás, a melynek célja a mai közjogi kapcsolat megváltoztatása. Nem nemzeti egyesülésről van szó, a melynek mi állanánk utjában, hanem arról, hogy a monarkia és a magyar nemzet érdekei ellen össze akarnak kovácsolni olyan különböző fajokat, a melyek sem etnikailag, sem etnográfiailag, sem vallásilag, sem hagyományaiknál, sem életmódjuknál fogva nem alkottak soha és nem alkotnak ma sem egységet. Mesterséges egységet teremteni velünk szemben: ez lehet mások törekvése, de nem a mienk. Nincsen is számbavehető magyar politikus, a ki e tekintetben más véleményen volna. Magyarország történelmi jogai elismerést nyertek Bosznia Hercegovina annexiója alkalmával is. Ezt a magyar állásponot tartjuk fenn továbbra is és ragaszkodunk törvényben biztositott jogainkhoz. Másfelől azonban nem szabad idegességgel fogadni azt, hogy Ausztria is beleszól ebbe a kérdésbe. Több törvényünk kifejezett rendelkezése adja meg Ausztriának a beleszólás jogát, ugy hogy nem szenved semmi kétséget, hogy a fennálló állapotot csak közös egyetértéssel lehet megváltoztatni.
Az osztrákok állásfoglalása.
Az osztrák képviselőházban, mint Bécsből nekünk jelentik, általános ellenzéssel találkoznak a magyar kormány ismeretes szándékai a bosnyák-kérdésben. Legélesebben a délszlávok és a csehek nyilatkoznak a dologról, kik ma már a legélesebb harcot jelentették be Magyarország ellen. A cseh közjogi klubot 26-ára egybehivták Prágába, a cseh pártok elnöksége pedig 30-án fog értekezletet tartani Bécsben. Ezen az értekezleten állitólag a délszlávok és a nagylengyelek is részt fognak venni. Bizonyos, hogy az első plenáris ülésen nemcsak a csehek és a délszlávok, hanem a többi párt is szóba fogja hozni a kérdést sürgős interpelláció alakjában. A német pártok külön bizottságot alakitottak a délszláv kérdés megvitatására. Ez a bizottság haladéktalanul össze fog ülni. Lengyel részen kijelentik, hogy a délszláv kérdést csak a lengyel kérdéssel kapcsoatban szabad megoldani. Politikai körökben elterjedt hirek szerint az osztrák kormánynak az az álláspontja, hogy a szóban forgó ügyben döntésről egyelőre szó sem lehet.
A napihírek közül (6. o.) két kisebb cikket választottunk ki:
(Mozognak a pánszlávok.)
Késmárki tudósitónk jelenti: A pánszlávok Liptószentmiklóson bojkottálták az állami főgimnáziumot. Gyermekeiket tömegesen kiléptették és ezek ebben az évben Késmárkon és Iglón iratkoztak be középiskolába.
(A román trónörökös házassága.)
Bukarestből irják a P. Ll.-nak: Beavatott körökben már egy hete tudták, hogy Károly román trónörökös Odesszában Lambrino Zizi kisasszonnyal, egy elhunyt román őrnagy leányával házasságot kötött. A még csak huszonöt éves trónörökös a hasonló koru hölgynek, a ki egy előkelő, de elszegényedett moldvai bojár családból való s a legjobb körökben megfordult, már évek óta vonzalmának feltünő bizonyitékát adta. A viszony köztudomásu volt s már a háboru alatt Jászvásárott gunyosan emlegették, hogy a trónörökös többet tartózkodik Lambrinóék házában, mint a fronton. A mikor a trónörököst néhány hónappal ezelőtt, mint ezredtulajdonost Piatra Neamciba, egy kis moldvai városkába helyezték át, Lambrino kisasszony is oda utazott, s rokonainál szállt meg. A fiatal pár körülbelül két héttel ezelőtt egy fiatal tiszt kiséretében automobilon Piatra Neamciból elutazott, s eljutott Ukrajna határáig, a hol a trónörököst fölismerték. A trónörökös azt mondta, hogy a fiatal tiszttel, a ki a hölgygyel meg akar esküdni, Odesszába utazik, s erre megengedték neki, hogy utját folytassa. Odesszában a trónörökös szeptember 12-én házasságot kötött Lambrino kisasszonnyal. Az esketést egy román pópa végezte, a ki a trónörököst Ferdinandovicz Károly néven vezette be az anyakönyvbe. Szüleivel a trónörökös csak a befejezett tényt közölte s egyuttal utasitást kért a királytól, hogy haza utazzék-e. A házasság Romániában teljesen érvényes, a román alkotmány az egyenjoguság fogalmát nem ismeri, a trónörökös állását tehát a házasság jogilag nem érinti. A király mindent elkövet, hogy érvénytelennek nyilvánittassa a házasságot s pénzzel iparkodik a Lambrino családot kelégiteni. Ebből a célból elküldte a katonai iroda főnökét, Balif tábornokot Odesszába, hogy magyarázza meg a trónörökösnek, milyen sokat kockáztat ezzel a házassággal, s hogy rávegye, térjen vissza Romániába. A tábornok csak annyit tudott elérni, hogy a fiatal pár vele együtt utra kelt Romániába. A trónörökös teljesen fiatal feleségének a befolyása alatt áll, a ki alacsony termetü, éppenséggel nem szép asszony, s a kinek pikáns orcácskáját feltünően nagy orra, melyet görög őseitől örökölt, dominálja. A fiatal asszonynak mindazonáltal erős varázst gyakorol, s vagyontalansága ellenére sok kérője volt. Szellemileg kétségkivül fölötte áll az urának. A trónörökös esete a mostani király esetére emlékeztet, a ki trónörökös korában el akarta venni Erzsébet királyné egyik udvarhölgyét, Vakareszku Helént. A királyné beleegyezett a házasságba, a király azonban és a kormány az ország és a dinasztia veszedelmét látták ebben a tervezett házasságban s meghiusitották.
Károly román trónörökös és felesége, Zizi Lambrino.
