Smuts tábornok budapesti tárgyalásai
Az entente egyenrangu félnek tekinti a Magyar Tanácsköztársaságot – Végleg elejtették a katonai intervenció tervét – Smuts tábornok megegyezést akar létre hozni egyrészt Magyarország és az entente, másrészt Magyarország és szomszéd államai között
Ma hajnalban különvonaton Budapestre érkezett Smuts tábornok, az entente és az Egyesült-Államok megbizottja, hogy tárgyalásba bocsátkozzék a Magyar Tanácsköztársasággal. Smuts tábornok küldetése nemcsak azt jelenti, hogy az entente vezető köreiben a békés megegyezés szelleme kerekedett felül, hanem igazolja a tanácskormány külpolitikájának realitását is. Mert a fiatal Magyar Tanácsköztársaság rövid kéthetes fennállása után ki tudta vivni azt, hogy az entente komoly figyelmet szenteljen a magyar ügyeknek s hogy a párisi békekonferencia az angol hadikabinet egyik legtekintélyesebb tagját küldte Budapestre a békés megegyezés érdekében.
Kétségtelen, hogy az entente politikai irányváltozása főként Amerika és Anglia befolyására vezethető vissza. A franciák csak kénytelen-kelletlen törődtek bele a békés politikába, hiszen a Temps tegnap még azt irta, hogy „a magyarországi forradalom uj háboru kezdetét jelenti s hozzáfüzte, hogy a budapesti magyar szovjet azok között a katonák között, akik román zászló alatt Erdélyben állnak, a cseh csapatok között a tót vidékeken és a szerb csapatok között, amelyek a Bánát egy részét megszállva tartják, bőségesen fog cinkostársakat találni.”
Franciaország minden lehetőt elkövetett, hogy az amerikai katonai tényezőket rábirja a magyarországi bolsevizmus ellen való fegyveres fellépésre. Már-már ugy volt, hogy vagy Foch tábornagy, vagy Mangin tábornok utasitást fog kapni, hogy a cseh-szlovák, a szerb és a román fronton, valamint a keleti fronton szövetséges katonai zónát létesitsen a bolsevizmus továbbterjedésének megakadályozására. De a budapesti hirek, amelyek kétségtelenné tették, hogy a Magyar Szovjetköztársaság nem gondol katonai fellépésre egyik szomszédja ellen sem s Vix jelentése, amely szerint a magyar szovjetkormány is állja a novemberi fegyverszüneti szerződést, Párisban – mint már jeleztük – lényeges hangulatváltozást idézett elő. De csak az utóbbi napokban, mert a magyar részről érkezett megnyugtató kijelentések nyilván nem jutottak el Párisig, sőt ellenkezőleg, bizonyos részről ugy rendezték a dolgot, hogy hamis hireket terjesztettek az orosz és a magyar bolsevizmus viszonyáról, mintha az együttesen készülne háborura az entente ellen. Amerika azonban felismerte a megtévesztést és erélyesen szembeszállt minden oly törekvéssel, amely az Egyesült-Államokat ujabb hadmüveletekbe szerette volna belevonni.
Mikor Amerika határozott állásfoglalása nyilvánvalóvá vált, a franciák is mindjárt más hurokat kezdtek pengetni. Renaudel nagy beszédet mondott a kamarában, amelyben a hadihitel megtagadását követelte s kifejtette, hogy Franciaországnak nem lehet érdeke a francia nép elvéreztetése és a proletártömegek erőszakos kiirtása. Renaudel beszéde olyan nagy hatást keltett, hogy Abrami államtitkár kénytelen volt felvetni a bizalmi kérdést s beszédében ismételten megigérte, hogy a francia kormány semmiféle oroszországi akcióban sem fog részt venni.
Abrami után Chapedelaine képviselő is felszólalt; ismertette az orosz vörös hadsereg erőviszonyait s ez az ismertetés még jobban lehütötte a francia imperialisták harcias hangulatát. Chapedelaine ugyanis adatokkal bizonyitotta, hogy az orosz bolseviki vörös hadsereg 1,300.000 emberből áll, ehhez járulnak a lettek és körülbelül 100.000 kinai katona. A hadsereg napról-napra gyarapszik. A vörös hadsereg kitünően fel van szerelve. A fegyelem nagyon erős.
Ilyen körülmények között a négyek tanácsának nem lehetett nehéz mérsékeltebb politikára birni Clemenceaut. A négyek tanácsa ugyanis tegnapi ülésén végleg elejtette Clemenceau és Foch inditványát, hogy az entente állitsa vissza a katonai frontot Oroszországgal és Magyarországgal szemben. A négyes tanács nem hivja vissza azonnal a csapatokat, de elhatározta, hogy sem municiót, sem hadianyagot nem küld többé az Oroszországban levő csapatoknak. Lloyd George és Wilson kiemelte a francia javaslattal szemben, hogy az uj hadjárat katonai szakértők véleménye szerint legalább egy esztendeig tartana s különben is Lenin megigérte, hogy lemond a külföldi propagandáról, ha az entente-csapatokat visszarendelik. A négyes tanács erre elhatározta, hogy formális elismerés nélkül tudomásul veszi a budapesti és moszkvai kormány fönnállását és tárgyalást kezd velük. A békemegbizottak belátták tehát, hogy a kardcsörtetés ideje lejárt s igy került sor Smuts tábornok kiküldetésére. Ez eleinte elkedvetlenitette a francia köröket – ezek ugyanis azzal érveltek, hogy „a francia tábornokok ép olyan jól el tudták volna látni az ügyeket” – de később a franciák is hozzájárultak a határozathoz.
Jan Christian Smuts 1919-ben
Smuts tábornok magyarországi küldetésének ugyanolyan jelentősége van, mint Allize francia követ bécsi megbizatásának s a „Neue Freie Presse” értesülése szerint, igen valószinü, hogy Allize és Smuts később beszámolnak egymásnak benyomásaikról. Smuts tábornok azt a megbizást kapta, hogy mint egyenrangu féllel s az engedékenység szellemében tárgyaljon a Magyar Tanácsköztársaság vezetőivel, s lehetőleg igyekezzék megegyezést létrehozni Magyarország, Románia, Szerbia és a csehszlovák állam között. Ezzel Mangin tábornok tervezett katonai missziója tárgytalanná vált s Mangin már vissza is tért Mainzba.
Az „Echo de Paris” szerint a négyes tanács már azt is elhatározta, hogy Smuts tábornok jelentése beérkezése után Magyarország képviselőit is meghivja Párisba, hogy ott politikai kérdésekről szakvéleményt terjesszenek elő és javaslatokat vegyenek át. Magyarország igazságos követelései figyelembe fognak vétetni.
Smuts tábornok, – aki politikai ügyekben már gyakran tanujelét adta objektiv itélőképességének – csütörtökön a bécsi entente-missziók tagjaival folytatott tanácskozást, azután különvonaton Budapestre utazott, ahová nagy kisérettel ma hajnalban érkezett meg. Ugyancsak tegnap este utazott Budapestre Cunningham angol ezredes Phillipots angol konzullal, az amerikai, angol és olasz katonai missziók tagjaival s igen figyelemreméltó, hogy francia nincs a küldöttségben.
Smuts tábornok még a délelőtt folyamán érintkezésbe lépett a kormányzótanács tagjaival s haladéktalanul megkezdték a tárgyalásokat, amelyek a legjobb eredménynyel biztatnak. Éjszaka érkezett angol hiradás szerint Smuts tábornok megbizatása az, hogy megértesse a magyarokkal és románokkal, hogy a katonai határoknak célja, elejét venni a kölcsönös támadásoknak. E határok csak ideiglenesek és a végleges határokhoz semmi közük.
Smuts tábornok missziójáról beavatott bécsi diplomáciai forrásból arról értesült a Pesti Napló munkatársa, hogy ez a misszió szoros összefüggésben áll azzal, hogy az entente valamilyen formában, bár szelid hangon, ultimátumot intézett Magyarországhoz, amelyben kérdést tett fel, vajjon akarja-e az uj Magyarország az entente elismerését, mert ha akarja, akkor nemzetgyülés vagy szovjet megválasztása formájában bizonyságot kell tennie arról, hogy a magyar nép meggyőződése és hangulata tényleg a bolsevizmus mellett van, nem pedig ellene, mert az entente csak az esetben tárgyalhat Magyarországgal, illetve Magyarországnak akármelyik kormányával, ha amögött tényleg az egységes népakarat áll.
(Pesti Napló 1919. április 5. 1–2. o.)
Kép forrása: wikipedia
