A Krónika aktuális része elsősorban Románia helyzetével foglalkozik, amely Oroszországnak a háborúból való fokozatos kiválásával vált tarthatatlanná. Az 1916 végén a moldvai Iaşi-ba menekülő román kormányzatnak ugyan orosz és francia segítséggel sikerült stabilizálnia a frontot és 1917 folyamán visszavernie a német–osztrák-magyar támadásokat, ám az oroszországi fordulat következtében zsákutcába került. 1918 elején békét kellett kérnie a keleten győzedelmeskedő központi hatalmaktól, erről számolt be a Budapesti Hírlap 1918. február 20-i száma, amely vezércikkét is Romániának szentelte.

Románia békét kér. Budapest, febr. 19.

Oroszország és Ukrajna után most Romániára került a sor. Románia is békét kér, talán már ezen a héten összeülnek meghatalmazottjai a mi képviselőinkkel Bukarestben vagy Foksániban, hogy megtárgyalják a béke föltételeit. Illetékes helyen azonban nem biznak a tárgyalás gyümölcsöző voltában. Románia még nem érett meg a békére, még tulságosan nagy árat szab annak, hogy letegye a fegyvert és békés, baráti szomszédságban éljen velünk.

Ámulva olvassuk ezt a félhivatalos kommentárt Románia ajánlattételéhez. És fölvetjük a két kérdést: mit árthat nekünk ma Románia fegyvere és mit ér nekünk békés, baráti szomszédsága?

Románia 1916 augusztus havának végén orvul ránk tört, megtámadta egyszerre több ponton Erdélyt és drága déli szénbányáinkat. Kezdő sikere megdöbbentett minket és megszéditette őt magát. Akkor napról-napra egy-egy uj város elvesztését, uj terület föladását volt kénytelen tudtul adni a vezérkar jelentése. Pedig helyzetünk elég sulyos és szorongatott volt északon és délnyugaton is. De a román árulásról Isten itélkezett és ezt az istenitéletet hős katonáink hü szövetségeseinkkel együtt pontosan végrehajtották. December 6-án Romániának már nem volt fővárosa; 1917 elején az ország jobbik fele már a mi hatalmunkban volt. Románia hadserege elvesztette függetlenségét, külön vezérkarát; politikája guny és megvetés tárgya lett az egész világon; királya és kormánya földönfutóvá, sok százezer lakosa hontalanná vált.

Mindez azonban nem volt elég. Romániának csordultig ki kellett üritenie a keserüség kelyhét. Fölbujtója és főfőpátrónusa, Oroszország ellene fordult, az orosz és román csapatok közt nyilt csatára került a sor, Pétervárott fogságba vetették a román követség személyzetét követestül, és Diamandi úr csak hosszas és veszedelmes utazás árán tudta megváltani a puszta bőrét, hogy most semleges földön szidja és átkozza Oroszországot, a melynek odaadó hive és akkreditált szolgája volt. Ukrajna békét kötött velünk, Mackensen a Duna mentén áll nagyszerü készségü hadakkal. Bolgár testvéreink a déli deltánál állanak őrt. Bekeritve, minden oldalról a halál rémeitől üldözve, segitséget sehonnan sem remélve, Románia eljutott a kétségbeesés megsemmisitő mélységének a legszéléig. Mit árthat nekünk ma, ha a fegyverszünet leteltével ismét megkezdi vereségei sorozatát?

Mit használ nekünk ma, ha békét köt velünk? Igen, volt idő, a mikor őszinte barátsága, a melyre Károly király tiszteletreméltó emléke és egy harminc éves szerződés elkötelezte, nagy javunkra vált volna. De akkor zsarolt és csalt bennünket, szivta a vérünket Karmen-vonatjaival, beengedte és aztán megtartotta üres vasúti kocsijainkat, kimondhatatlan gyötrelemmé tette a vele való kereskedelmi érintkezést. Végre mikor azt hitte, hogy itt az idő a nagy-román álmok megteljesitésére és most már kiszakithatja a legbecsesebb ékköveket a magyar szent korona testéből, akkor elvetette álorcáját és belénk döfte tőrét. Ha akkor, ereje telijében, hünek bizonyul, ha hüségét csak szigoru semlegességével bizonyitja: mi megbecsültük volna barátságát. Becsüljük most, mikor tudjuk, mit ér és láttuk, mit érez?

És ennek a barátságnak mer nagy árat szabni Románia! Romániának aspirációi vannak, messze elnyuló vágyai! Talán Erdélyt akarja? Vagy Dobrudzsát, a melyet a bolgároktól elrabolt? Ha minden áron a számlát akarja prezentálni másfél éves nyomoruságáért, jelentkezzék Bratianu urnál, a ki a kalandba belevitte, a királyánál, a ki elég gyönge és jellemtelen volt, hogy megtagadja nagybátyja politikáját, vagy talán az antantnál, a melynek zsoldjában szégyenletes árulását elkövette. Az antantot éppen fizető kedvében találja. Csak kopogtasson Oroszországban, a hol az utóbbi időkben ugy megszerették. Vagy Franciaországban, a melynek semmi más gondja nincs, mint Románia jövendője. Vagy Angliában, a hol a „fölszabaditott” kis nemzetek javára állandón adományokat gyüjtenek és garden-party-kat rendeznek. Vagy a római testvérnél, az olasznál, a ki ugy ül a Hétközség magas hegyein, mint Marius Kartágó romjain, siratva két és fél évi gyilkos háboru minden meddő vérontását.

Szivből kivánjuk, hogy Romániával létrejöjjön a tisztességes béke. Mert ez is egy lépéssel közelebb hoz bennünket az általános békéhez. De szertelen román követelésekről hallani sem akarunk. Az árulásnak meg kell bünhödnie. Határaink biztosságát meg kell őriznünk. És a mit a fegyverek kivivtak, azt az oláh diplomaták ravaszkodásának nem szabad tőlünk eloroznia. Nem ezért szenvedett Brassó, Fogaras, Nagyszeben, Kézdivásárhely, Petrozsény. Nem ezért ontották fiaink és testvéreink drága vérüket a határhegyekben és az oláh földön.

Az 1917-es év dél-moldvai harcainak egyik emlékhelye, a Mărășești-i mauzóleum.

Az Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatos hírek mellett a 2. oldal hírei között központi helyet foglaltak el a román vonatkozású cikkek.

Béketárgyalás Romániával. A béke kilátásai kedvezőtlenek. Bécs, febr. 19. (Magyar Távirati Iroda)

Mint értesülünk, a román kormány kifejezte azt a kivánságát, hogy a középponti hatalmak képviselőivel előzetes tanácskozást kezdjen esetleges békekötés céljából.

Czernin gróf külügyminiszter ennek folytán a legközelebbi napokban Romániába utazik, a hova a többi szövetséges képviselői is megérkeznek.

Illetékes helyen pesszimisztikusan itélik meg ennek a békének a kilátásait, mivel ideérkezett jelentésekből kiderül, hogy Románia még nem érett meg a békére, hanem olyan messziremenő aspirációi vannak, a melyek valószinüvé teszik, hogy ha tárgyalás utján nem tudná ezeket megvalósitani, továbbra is fegyveresen küzdene értük.

Czernin gróf a béketárgyaláson. Bécs, febr. 19. (A Budapesti Hirlap tudósítójának telefonjelentése.)

Czernin külügyminiszter a román kormány megbizottaival folytatandó béketárgyalás céljából már holnapután elindul Romániába s vele megy a breszt-litovszki delegáció egy része is. Berlinből érkezett hirek szerint a béketárgyalás február 22-én kezdődik. Czerninék az eddigi tervek alapján ezen a napon már valóban Romániában lesznek s nem egészen valószinütlen, hogy a jelzett napon már össze is ülnek a békedelegációk. Eddig leginkább Foksanit emlegették a tárgyalás helyéül, valószinübb azonban, hogy Bukarestben fognak tanácskozni.

A románok harca az oroszokkal. Stokholm, febr. 19. (P. T. Ü.)

Kisinevnek a románok által történt elfoglalását még nem erősitették meg, azonban erős ellenséges csapatokat vontak össze a Dnyeszter környékén. Az orosz főparancsnokság energikus intézkedéseket tett, hogy az odesszai katonai kerületben visszaverje a támadásokat és csapatait máris felállitotta tüzérségükkel együtt a besszarábiai határ mentén. Az orosz csapatok parancsnoka segitséget kért a főhadiszállástól, a honnan vörös gárdákat küldtek neki. Az orosz csapatok a Duna torkolatánál és a Fekete-tenger partján táboroznak és ellenállás fejtenek ki a román hadierőkkel szemben. Tengeri uton is küldtek megerősitést. A tengerészeti tüzérség feladata az ellenséges támadás megakadályozása lesz. Odesszában megtorló intézkedéseket tettek a román katonai parancsnokok ellen. A katonai misszió felét letartóztatták, a városban lakó román tiszteket pedig hatósági felügyelet alá helyezték.

A bolysevik-kormány ultimátuma. Stokholm, febr. 19. (P. T. Ü.)

A román vezérkar Rodaleszk ezredest és Káder kapitányt azzal a megbizással küldte hozzánk, hogy fegyverszünetet kössünk február 16-ikáig, hogy megállapodásra juthassunk a békeföltételekről, a melyeket állitólag Reisgamer százados, a francia misszió vezetője javasolt. Megállapitottuk, hogy Reisgamer százados egyáltalában nem rendelkezett meghatalmazással, és csupán arra nézve volt megbizása, hogy egy orosz-román bizottságot szervezzen, melynek föladata volna a dolgok és a helyzet tisztázása. Ugy találtuk, hogy Reisgamer százados és Rodaleszk ezredes bennünket a népjogok szerint megengedhetetlen tévedésbe ejtett. Forradalmi méltóságunkhoz képest a fegyverszünetet mindamellett a megállapitott időig tiszteletben tartjuk. Egyidejüen ultimátumot küldtünk, a melyben a román kormányt fölszólitjuk, hogy holnap reggelig fogadja el következő föltételeinket:

Besszarábiát azonnal üritsék ki a román csapatok és a Scserbacsev vezetése alatt álló forradalmi elemek, az Oroszországhoz tartozó és Besszarábiai területen lévő lefoglalt javakat azonnal adják vissza, az orosz csapatoknak román és orosz területen való akadálytalan átvonulása engedtessék meg, Roschal elvtárs és az Izmailban megölt 14 orosz katona és matróz gyilkosait szolgáltassák ki.

Kötelességünknek tartjuk, hogy mint forradalmárok és szocialisták kijelentsük, mi a román kormány és nem a dolgozó tömegek ellen viselünk háborut, mert az utóbbiakat testvéreinknek tekintjük, a kiknek a burzsoázia és a kormány ellen való harcában támogatásunkat ajánljuk föl. Ha e föltételeket nem fogadják el, a román reakcionáriusok ellen operáló hadseregek február 16-án hajnalban 5 órakor az ellenségeskedést ismét megkezdik az orosz forradalom védelmében.    

A lapszám további cikkei az oroszországi és ukrajnai helyzettel foglalkoztak: „Az osztrák miniszterelnök Ukrajnáról és Oroszországról” (1. o.), „A lengyelek Czernin ellen”, „Kühlmann a keleti helyzetről. Az ukrajnai béke a német birodalmi gyülés előtt”, „Ukrajnai küldöttség Berlinben”, „A kievi harcok”, „A pétervári állapotok” (2–3. o.), de kitért az ukrán–orosz (bolsevik) konfliktusra is:

Ukrajna harca a nagy-oroszokkal. Az ukrajnai kormány kiáltványa. Berlin, febr. 19. (Wolff)

Az ukrajnai kormány Zitomirból, mostani székhelyéről szikratáviratot küldött szét, melyben a többi között ezt mondja:

Mindenkihez! Olvastátok az orosz bolysevikok szikratáviratait és lapjait, a melyben azt mondják, hogy csupán a gyülöletes középponti rada ellen harcolnak, mely nem akarja elismerni a bolysevikok hatalmát, de nem harcolnak az ukrajnai nép ellen. Ne higyjétek ezt. Ez csak álarc és álszenteskedő ürügy. Ne a szavakat nézzétek, hanem a bolysevikok tetteit. A pétervári és moszkvai bolysevikok és a nagyorosz városok bolysevikjai irigységgel és gyülölettel nézték a kisoroszok haladását. Ez azonban csak a kisebb ok volt. A nagyobb ok Ukrajna természetes gazdasága gabonában, cukorban és a mi egyebet még országunk termelt, ezek felébresztették a telhetetlen nagyorosz nép ősrégi szokásait. Ez a nép, a mi régi zsarnokunk elhatározta, hogy kirabol bennünket és kiszivja vérünket. A bolysevik gondolatok képviselői semmiben sem tértek el a cári elnyomó és kizsákmányoló rendszertől. Éppen ugy eltapossák a nem orosz népek szabadságát és jogait és éppen ugy rabolnak, mint a cári uralom. Karkovban, Poltavában, Jakoterinoszlávban, Kievben és sok más ukrán városban rablás és gyilkolás folyik most. Minden ukrajnai embert, a ki a szociálista forradalom előtt vagy alatt lelkesen megmutatta, hogy védeni akarja hazánk szabadságát, most üldözőbe vesznek, elhurcolják a házából és a vörös gárdák agyonlövik.

Idegenek! Tudjátok-e mit jelent az, a mikor bolyseviki rekviráló bizottság van egy faluban és hogy milyen állapotban hagyja ez a falut? A bizottságokat mindenütt rablóbandák követik nyomon. Ezek a bandák foglalkozás nélküli besugók vezetése alatt vannak. Azok a régi világból való zsandárok, a kik megszokták, hogy a cári uralom nevében ártatlan és védtelen embereket elpusztitsanak, most folytatják munkájukat s szenvedést s rémületet terjesztenek országunkban, a melynek egyetlen büne az, hogy termékeny s szereti a szabadságot és a békét. Idegenek, a kik szabadon éltek atyaitok földjén, hallgassátok meg felkiáltásunkat és értsetek meg bennünket! Mi is a társadalmi szabadságunkért, asszonyaink és gyermekeink megmentéséért és önrendelkezési jogunkért harcolunk, a melyet ki akarnak csavarni a kezünkből. Idegenek! Ha barátai vagytok az igazi társadalmi és demokratikus szabadságnak, terjesszétek ezt a felhívásunkat! Küldjétek el minden országba, a hol sem reakciós, sem anarkista rombolók nem tudják meggátolni, hogy az igazság és a szabadság szavát meghallják!

Ukrajnával még a „Táviratok” között (6. o.) is találkozhatott az olvasó:

Ukrajna nyugati határa. Hadisajtószállás, febr. 19. (Magyar Távirati Iroda.)

Az Ukrajnával való békeszerződés 2. cikkének határozmányait, a melyek az uj határ tekintetében helyreállitják azt a státus quo antét, a mely a nagyorosz birodalommal szemben fönnállott, most már teljesen végrehajtották. Tegnap óta csapataink az egész területet az ország határáig incidens nélkül megszállták.

Bár a többi frontról csak néhány rövidebb hírrel szolgált a Budapesti Hírlap, ezúttal sem hiányozhattak a tengeralattjáró-harc eredményei: „A buvárhajók ujabb sikere”, ugyanakkor egy cikk franciaországi fejleményekről („A francia szocialisták Elzászról és a gyarmatokról”), illetve a finnországi helyzetről számolt be:

A finn forradalom. A fehér gárdák harca. Stokholm, febr. 19.

A fehér gárda több napi eredményes harca és a Finnországban ellanyhult harcok után látszóan ismét kiélesedik a harc, minthogy az oroszok ujabb nagy segitőcsapatokat kaptak könnyü és nehéz tüzérséggel. Az oroszoknak Aland szigetéről való eltávolitása sem megy egészen simán. Borovszki közbelépése ellenére is igen heves harcok folytak vasárnap késő éjszakáig az oroszok és az alandi fehér gárdák között.

Ukrajnai katonák megszállták Sveaborgot. A Finnországban lévő ukrán katonák vezérei kijelentették, hogy itt akarják legyőzni az orosz kormányt. Az ukránok azzal fenyegetőznek, hogy bombázni fogják a flottát, ha a tengerészkatonák részt vennének a zavargásokban.

Pétervár, febr. 19. (P. T. Ü.)

Majdnem egész Délfinnország a vörös gárda kezében van. A helyzet napról-napra javul. Északon heves harc folyik. A vörös gárda győzelme bizonyos. A finn lakosságnak több mint a fele a vörös gárda uralma alatt áll.  

A 4. oldalon magyarországi események következtek, többek közt a választójogi vita folytatódásával („A választójog a bizottságban”) és Wekerle nyilatkozatával az oroszországi hadifoglyokról („Oroszországi hadifoglyaink sorsa”).

A „Napihirek” közül:

(Magyar nemesség.) A király az ellenség előtt hősi halált halt Léderer Miksa alezredes kiskoru árvájának, Léderer Miklósnak, valamint törvényes utódainak néhai atyja érdemei elismeréséül borszcevkai előnévvel a magyar nemességet adományozta.

(Az állami tisztviselők mozgalma.) Gyuláról jelentik: A gyulai állami és egyéb köztisztviselők vasárnap délelőtt Nagy Kálmán dr. itélőtáblai biró elnöklésével rendkivül látogatott nagygyülést tartottak az elviselhetetlen drágaság következtében támadt sulyos helyzet orvoslásának megvitatására. Az egyhangulag elfogadott határozati javaslat szerint megkeresik az Állami Tisztviselők Országos Egyesületét, hogy abban az esetben, ha az 1917 december 9-iki országos kongresszus memorandumának meghatározott időponton belül való teljesitésére a kormánytól nem kap biztositékot, haladéktalanul szervezze meg a királyhoz vezetendő küldöttséget. Ugyanilyen állásfoglalás céljából az állami egyesület valamennyi vidéki körét megkeresik. Ugyancsak fölkérte a nagygyülés Békésvármegye valamennyi országgyülési képviselőjét az állami tisztviselők emlékiratának támogatására.

(A kisszőnyi gazdaember kalandja.) Kis István kisszőnyi gazdaember, a kit valami ügyesbajos dolga ebbe a bünös fővárosba szólitott, sokáig meg fogja emlegetni azt a kalandját, a mely itt érte őt a nyugati pályaudvar várótermében. Az egyik padon a pénzét számolgatta, a mely elég tisztességes összeg volt, kétezerötszáz korona. Szépen sorjában egymásra rakta a ropogós és kevésbbé ropogós bankókat és féloldalt hajolva vizsgálgatta, rendben van-e a számolás, a mikor a feje fölött hátulról előrenyult egy kéz, fölmarkolta a bankókat és a következő pillanatban a bankókkal együtt futásnak eredt a titokzatos kéz tulajdonosa, egy fiatalember. Kis István uram föl akart ugrani, hogy a tolvaj után fusson, de nem tudott fölkelni, nem engedte a ködmöne. A furfangos tolvaj ugyanis előbb szép csöndben a pénz számolgatásába elmélyedt embernek a ködmönét két furóval odaszögezte a padhoz. Mire a szerencsétlen földmives kiszabaditotta magát ebből a fogságából, a tolvajnak már hire-hamva sem volt. Most bottal ütik a nyomát.   

Az irodalmi és művészeti hírek egy sor bemutatóról („Három egyfelvonásos, öt tréfa, nyolc magánszám és egy duett – ez adja a Modern Szinpad mai bemutatóját”), és számos programról számoltak be, például:

(Az Egyetemi Kör hangversenye.) Az Egyetemi Kör március 17-én, a hadból visszatérő egyetemi hallgatók javára nagy hangversenyt rendez a Zeneakadémia termében.

(Medgyaszay Vilma.) Medgyaszay Vilma február 24-én tartja a Zeneakadémián második előadóestéjét. A jegyvásárlás arra vall, hogy a müvésznő ez alkalommal is zsufolt sorok előtt fog szerepelni. A budapesti közönség ugyanis olyan nagy érdeklődést tanusit az előadás iránt, hogy a jegyek tulnyomó része máris elkelt. (Harmónia.)

(Berzeviczy Albert előadása Szófiában.) A Magyar Keleti Kulturközéppont és a Magyar Keleti Gazdasági Középpont által Szófiában rendezett előadás-ciklust Berzeviczy Albert, a Tudományos Akadémia elnöke nyitja meg március 8-án. Előadását német nyelven tartja Bolgárok–magyarok cimmel.   

(Gyóni-ünnep.) Pozsonyból irják nekünk: A Pozsonyi Irodalmi Társaság vasárnap a városi szinházban nagyszabásu Gyóni-ünnepet rendezett. Gyóni Géza pozsonyi életét és irodalmi munkásságát Albert József ismertette. Az ünnepen Magda Helén, Rubinyi Tivadar, Tresztyénszky Ferencné és Ujházy Lola müködött közre.

(A koronázás müvészi és müszaki munkái.) Ezzel a cimmel Kertész K. Róbert kultuszminiszteri osztálytanácsos diszes szakmunkát irt a koronázótemplom, az esküemelvény, a koronázódomb és a menet egész utvonalának müvészi diszitéséről, Lechner, Pogány, Kós és Györgyi épitőmüvészek sikerült alkotásairól. Igen helyénvaló volt ezt a mulandóságnak szánt müvészi produkciót pompás kivitelü képekkel gazdagon illusztrálva megörökiteni, mert hü és méltó emlékét őrizhetjük benne a ragyogón szép ünnepségnek. Kertész ismerteti mindazokat a nehézségeket, a melyekkel a müvészeknek, a bizottságnak, az iparosoknak és a munkásoknak rövid három hét alatt, télviz idején a sulyos háborus körülmények között meg kellett küzdeniök. Leirja azt az izgalmas hajszát, a mellyel az idegfeszitő munka járt és érdekes bepillantást vet a müvészi alkotás és teknikai kivitel szinfalai mögé. Müvét a szerző legfelsőbb engedelemmel a királynak ajánlotta. A munka ára tizenkét korona és megrendelhető lapunk könyvkiadóhivatalában.  

A „Fővárosi ügyek” között:

Budapest élelmezésügyi kormánybiztosa.

Az élelmezésügyi kormánybiztosokat már kinevezték, Budapest azonban hiányzott azon területek fölsorolásából, a melyekre a kinevezett kormánybiztosok hatásköre kiterjed. Budapest élelmezésügyi kormánybiztosának Bartha Albert vezérkari alezredest emlegették, a kinek egyébként ambiciója is volt ez az állás, a városházán azonban idegenkedéssel fogadták a jelölést, mert nem találták szerencsés megoldásnak, hogy a kormánybiztos katona legyen, még pedig nemcsak a főváros, hanem a polgári fogyasztó közönség nézőpontjából sem. Polgári kormánybiztos ellen nem volt a fővárosnak kifogása. Igy Ivády Béla miniszteri tanácsost, a ki a háboru kezdete óta a közélelmezés ügyeivel foglalkozik, szivesen látták volna, de Ivádyt Pestmegye kormánybiztosává nevezték ki. A fővárosnak ezt az álláspontját, bár nem hivatalosan, kifejezésre juttatták Wekerle Sándor dr. miniszterelnök előtt, a kinek még azt is fölemlítették, hogy a főváros egyáltalán nem szolgált rá arra, hogy katonai ellenőrt ültessenek a nyakára. A miniszterelnök, a ki azelőtt sem ragaszkodott Bartha kinevezéséhez, teljes mértékben méltányolta a főváros álláspontját, sőt egyelőre az a helyzet, hogy Budapest nem kap élelmezésügyi kormánybiztost.   

A „Közgazdaság” rovatból pedig:

Rendelet a gazdák szénellátásáról.

A tavaszi munkálatokhoz és a csépléshez szükséges szén biztositása most mindennél fontosabb kérdés az országra nézve. A mult esztendőben a Haditermény bizonyos termények átengedése fejében 10.000 tonna szenet kötött le Németországban. Sajnos azonban ennek alig 50 százaléka érkezett hozzánk, a többit a németek nem szállitották. Értesülésünk szerint Vázsonyi Jenő szénbiztos beható tárgyalást folytat a mezőgazdaság szénellátása érdekében, a melyet uj alapokra akar helyezni. A legközelebbi időben rendeletet fog kiadni, a melyben fölszólitja a gazdatársadalmat, hogy jelentse be a tavaszi szántáshoz és a csépléshez szükséges szénmennyiséget, a mit azután a szénbizottság a Haditermény közremüködése nélkül fog a gazdák részére biztositani.  

A 9. oldalon ismertették a szórakozóhelyek programjait:

Nemzeti Szinház: Don Karlosz, Operaház: Don Juan, Vigszinház: Őszi vihar, Király Szinház: A pacsirta, Magyar Szinház: A szerető, Városi Szinház: Kóristalány

Az Olympia programjában a „Newyork szépe” c. dráma mellett a „Legujabb harctéri fölvételek” is szerepel.

Levelezés: Édes kis nefelejts: Levele végtelen örömet hozott! Mindent megigérek. Irhatok? Kézcsók.

Házasság: Ismeretség hiányában ezuton szeretnék 34 éves rokonom részére hozzáillő keresztény nyugdijas hivatalnok férjet, lehet rokkant is, kisebb hibával. Rokonom szép keresettel, kétezer korona készpénzzel, berendezett lakással bir. Csakis teljes cimmel megirt levelekre válaszolok, melyeket „Otthonszerető 35018” jelige alatt a kiadóhivatal továbbit.

Betegápolás: Hölgyek segélyt és szülés esetén fölvételt nyernek, egy kitünően oklevelezett, intelligens szülésznőnél, aki kiképzettsége és sok évi klinikai gyakorlata által kezdőtől megkülönböztetendő. (…)

Twitter megosztás Google+ megosztás