Az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere, Ottokar Czernin gróf 1918. január 24-én reagált Wilson pontjaira az osztrák delegáció külügyi bizottságában. A miniszter szövegét bevezető, a Budapesti Hírlap január 25-i számának címlapján megjelent kommentár szerint „Azok után a tajtékzó, vulkánikus, salakhányó beszédek után, melyeket ez esztendőben ismételve hallottunk ellenségeink vezérpolitikusaitól, Czernin gróf nyilt, őszinte világos, nyugodt és felsőbbséges hangja és okoskodása mint egy jótékony és termékenyítő tavaszi fuvallat fogja bejárni a hadakozó országokat.” A bevezető pedig így zárul: „Hertling gróf a speciális magyar és osztrák érdekek védelmét rábizza külügyminiszterünkre. Czernin mai monumentális beszéde uj bizonyitéka annak, hogy ez a védelem a lehető legjobb kézben van.”
A miniszter beszéde a lapszám első három oldalán jelent meg „Czernin békeprogramja. Wilsont közös tárgyalásra szólitja föl.” címmel. A szövegben először a „bresztlitovszki tárgyalások nyilvánosságáról” és az Oroszországgal szembeni területi és anyagi követelések hiányáról esik szó, majd „Az Ukrániával való tárgyalás” és Lengyelország, Kurland és Litvánia helyzetének bemutatása következik. Ezután Czernin rátér „Az általános béke utja” kifejtésére:
Ha az oroszokkal már megkötöttük a békét, akkor nézetem szerint nem lehet sokáig föltartóztatni az általános békét sem, hiába erőlködnek az antant nyugati államférfiai. Értesültem róla, hogy nem mindenütt értik, miért jelentettem ki a tárgyalások megkezdése után elmondott első beszédemben, hogy Breszt-Litovszkban nem általános, hanem orosz különbékéről van szó. Ez szükséges megállapitása volt egy ténynek, a mit Trocki ur is föntartás nélkül elismert és szükséges volt, mivel más alapon tárgyalunk, természetesen szükebb keretek között, ha orosz békéről van szó, mint ha általános békéről. Ámbár tisztában vagyok vele, hogy az általános béke gyümölcse nem érik meg máról-holnapra, mégis meg vagyok győződve róla, hogy ez a gyümölcs már érik és hogy csak kitartás dolga, elérjük-e az általános tisztességes békét, vagy sem.
Válasz Wilsonnak
Engem e fölfogásomban ismét megerősitett az a békeajánlat, melyet az amerikai Egyesült-Államok elnöke az egész világnak tett. Wilson üzenete békeajánlat, mert 14 pontban kifejt azokat az alapelveket, a melyek szerinte az általános béke megteremtésére alkalmasak. Magától értődik, hogy az ilyen ajánlat nem lehet akképpen fölépitve, hogy minden részlete elfogadható legyen, mert ha ilyen ajánlatot készitenének, a tárgyalás egyáltalán fölösleges lenne. Akkor egyszerü igennel és nemmel meg lehetne kötni a békét. Természetesen azonban nem igy van. Nem habozom kijelenteni, hogy Wilson elnök legutóbbi javaslatai lényeges közeledést jelentenek az osztrák és magyar álláspontokhoz és hogy némely javaslatát valósággal örömmel fogadjuk.
Ha tehát tüzetesebben fejtegethetem ezeket a javaslatokat, két dolgot kell előrebocsátanom. A mennyire a javaslatok szövetségeseinkre vonatkoznak, – a német birtokállományról és Belgiumról, valamint a török birodalomról van benne szó, – kijelentem, hogy az elvállalt szövetségesi kötelességekhez hiven, szilárdan elhatároztam, hogy szövetségeseink védelmezésében a végső határig elmegyek. Szövetségeseinknek a háboru előtt való birtokállományát éppen ugy fogjuk védelmezni, mint a magunkét. Ez a négy szövetséges álláspontja a teljes viszonosság alapján.
Másodszor meg kell jegyeznem, hogy azokat a tanácsokat, hogy hogyan kell nekünk belső ügyeinket intéznünk, udvariasan, de határozottan visszautasitanom. Mi sem avatkozunk bele az amerikai dolgokba, de épp oly kevéssé kivánjuk bármely idegen állam gyámkodását. Ezeket előre bocsátva, bátorkodom a többi pontra nézve a következőket kijelenteni:
Arról a pontról, a mely a titkos diplomácia megszüntetését és a tárgyalások teljes nyilvánosságát követeli, semmi mondanivalóm nincs. Nekem, a mennyiben nyilvános tárgyalásokról van szó, ha ez a teljes kölcsönösség alapján történik, semmi kifogásom sincs ellene, nagyon kétlem azonban, hogy minden körülmények között ez lenne a legcélszerübb és a leggyorsabb utja az eredmény elérésének. Ha ugy értelmezik a titkos diplomácia megszüntetését, hogy ne legyenek titkos szerződések, hogy a nyilvánosságnak minden szerződésről legyen tudomása, ennek az elvnek a megvalósitása ellen semmi kifogásunk sincsen.
A második pont a tengerek szabadságára vonatkozik. Az elnök ur erre nézve mindnyájunk szivéből beszélt s az amerikai üzenetnek ezt a pontját teljes mértékben aláirom, főképpen azért, mivel az elnök úr a nyilt tengerek szabadságáról beszélt, a mivel természetesen nem célzott török szövetségeseink erre vonatkozó felségjogainak erőszakos megsértésére. Ebben a kérdésben magunkévá tesszük álláspontját.
A harmadik pont, a mely véglegesen állást foglal a jövöbeli gazdasági háboru ellen, olyan fontos, olyan okos, olyan gyakran követeltük, hogy éppen ezért nincs semmi hozzátenni való.
A negyedik pont, a mely az általános leszerelést követeli, rendkivül helyes és világos fogalmazásban beszél annak a szükséges voltáról, hogy a háboru után arra a mértékre csökkentsük a fegyverkezésben való versengést, a melyet az államok belső biztonsága követel. Wilson ezt minden kertelés nélkül jelenti ki. Bátorkodtam ugyanezt a gondolatot néhány hónappal ezelőtt Budapesten elmondott beszédemben kifejteni. Ez egy része az én politikai hitvallásomnak és örömmel üdvözlök minden szót, a melyet hasonló szellemben kimondanak.
A mi az Oroszországra vonatkozó részt illeti, tettekkel bizonyitottuk be, hogy barátságos szomszédi viszonyt akarunk vele föntartani.
Olaszországra, Szerbiára, Romániára és Montenegróra nézve csak megismételhetem azt az álláspontot, a melyet a magyar delegációban már kifejtettem. Én nem akarok ellenséges háborus kalandok védelmezője lenni. Én nem akarok azoknak az ellenségeinknek, a kik makacsul ragaszkodnak a végleges győzelemig folytatandó harc álláspontjához egyoldaluan olyan engedményeket tenni, a melyek állandóan kötnék a monarkiát és az ellenségnek megmérhetetlen előnyöket adnának a háborunak aránylag kockázat nélkül való elnyujtásával. Használja Wilson ur azt a nagy befolyást, a melyet kétségtelenül valamennyi szövetségesére gyakorol, arra, hogy azok is nyilatkoztassák ki föltételeiket, a melyek alapján hajlandók tárgyalni. Akkor megszerzi azt a megmérhetetlen nagy érdemet, hogy létrehozza az általános béke megkötésére irányuló tárgyalásokat. Éppen olyan nyiltan és éppen olyan szabadon, a hogyan Wilson urnak felelek, fogok válaszolni mindazoknak, a kik maguk is akarnak nyilatkozni. Egészen magától értődik azonban, hogy az idő és a háboru folytatása befolyással lesz az erre vonatkozó körülményekre. Ezt is kijelentettem már egyszer. Olaszország élő példája ennek.
A mi a 13-ik pontot illeti, nyilt titok, hogy hivei vagyunk annak a gondolatnak, hogy jöjjön létre a független lengyel állam, a mely magában foglalja a kétségtelenül lengyelektől lakott területeket. Erre a pontra nézve is, azt hiszem, hamar meg tudnánk egyezni Wilson urral, s ha az elnök ur ezt a gondolatot a népek általános szövetségével akarja megkoronázni, az osztrák és magyar monarkiával sehol sem fog ezzel a tervével ellenállásra találni.
Mint véleményemnek az elnök uréval való összeegyeztetéséből kiderül, nemcsak azokban a nagy elvekben értünk egyet, a melyek szerint a világot e háboru befejezése után ujjá kell alakitani, hanem több konkrét kérdésben is közeledik egymáshoz a fölfogásunk. Azok az eltérések, a melyek még megmaradnak, nem látszanak olyan nagynak, hogy ezekre nézve a tisztázás és a közeledés elérhetetlen lenne. Az a helyzet, a mely abból következik, hogy Ausztria és Magyarország egyrészről és az Egyesült-Államok másrészről olyan nagyhatalmak az ellenséges államcsoportokban, a melyeknek érdekei legkevésbbé ellenkeznek egymással, megfontolandóvá teszi, nem lehetne-e ennek a két hatalomnak az eszmecserére alkalmas kiinduló pont mindazon államok között való békülékeny tárgyaláshoz, a melyek még nem kezdtek béketárgyalást. Ennyit akartam elmondani Wilson javaslatairól.
Ottokar Czernin, az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere 1916-1918 között
A lapszám 3-4. oldalán a német választ is megismerhetik az olvasók. „A német kancellár a békéről. A birodalmi gyülés főbizottságának ülése.” című cikk bemutatja Georg von Hertling gróf német kancellár beszédét, amelyben Lloyd-George és Wilson kijelentéseire is reagált. Wilson Ausztria-Magyarországot érintő pontjait a következőképpen kommentálta a német politikus:
A mi Wilson által a 9., 10. és 11. pontban tárgyalt kérdéseket illeti, azok ugy az olasz határkérdéseket, mint az osztrák és magyar monarkia jövőbeli fejlődésének kérdéseit és a balkáni államok jövőjének kérdéseit érinti, a melyeknél nagy részben szövetségesünk Ausztria és Magyarország politikai érdekei tulnyomóak. A hol német érdekek vannak szóban, azokat mi a legnyomatékosabban fogjuk megóvni, de Wilson javaslatára a választ e pontokban elsősorban az osztrák-magyar monarkia külügyminiszterének kivánom átengedni.
A 4. oldalon az éppen nem kifejezetten mozgalmas hadieseményekről tájékoztatott a Budapesti Hírlap, „Ludendorff, első főszállásmester” aláírással:
A német hivatalos jelentés. A nagy főhadiszállásról jelentik január 24-én:
Nyugati harctér: Nem történtek különösebb események. Gyalogságunk élénk földerítő tevékenysége az arcvonal számos helyén foglyokat eredményezett. A Boesinghe–Staden-vasutvonaltól északra hat géppuskát zsákmányoltunk
Keleti harctér: Nincs ujság.
Macedóniai arcvonal: Egyes szakaszokban tüzérségi tevékenység. A Doiran-tótól délnyugatra meghiusult egy angol előretörés.
Olasz harctér: A helyzet változatlan.
„A buvárhajók ujabb sikere” és a törökországi harctéri események bemutatása után több cikk is foglalkozik az oroszországi helyzettel: „A Péterváron és vidéken élő románok letartóztatása”, „Gárdaezredek a bolysevikiek ellen”, „Kerenszki ujabb föllépése”, valamint:
Kitört a román-orosz háboru. Elkeseredett harcok a Szeret és a Prut között. (Szófia, jan. 24.)
A B. T. Ü. jelenti a Dobrudzsa északi részében lévő Babadagból érkezett távirat alapján: Az orosz-román viszony rendkivül feszült. Kisebb orosz és román csapatok között folyt rövid harcok után megkezdődtek a nagyobb haderők közti küzdelmek. Ez idő szerint a világ tanuja egy uj háborunak két eddigi szövetségestárs között. A románok ama kisérlete, hogy a 4. szibériai hadtest fegyver- és lövőszerraktárait, valamint kocsiparkját hatalmukba keritsék, meghiusult. Galactól délnyugatra a Seret és Prut között három nap óta elkeseredett harcok folynak. Mindkét fél ágyukat és monitorokat visz harcba. A román csapatok nagy erősitéseket kaptak. Egy orosz dandár csapatai, nehogy a románok kezébe essenek, a fegyverszünet alkalmával megállapitott demarkációs vonalat tullépték, egyben letették fegyverüket és átadták ágyuikat, gépfegyvereiket, kocsijaikat, valamint minden felszerelésüket. Az orosz hadtest többi csapatai segitőcsapatokat várva, folytatják a harcot.
Az 5. oldal hírei a magyarországi politikai eseményeket taglalják: „Még ma sem kész az uj kabinet-lista. – Wekerle holnapi audienciája. – Az elégedetlen kormánypártok.” A „Napihirek” egyik cikke pedig egy korszakosnak tűnő változásról tudósít „A kőszén uralmának alkonya” címmel:
Birly Béla mérnök ma este előadást tartott az Országos Kaszinóban szükebb társaság előtt egy találmányáról, mely ha beválik és az emberiség közkincsévé lesz, óriási forradalmat jelent az emberiség fejlődésében. Arról van szó, hogy Birlynek husz éves kutatáson alapuló találmánya megdönti a kőszénnek egy évszázadra terjedő világuralmát. Gyakorlatilag megoldja, miképp alakitható át a világürt betöltő éter rezgése korlátlan mennyiségü, mindenkinek egyformán hozzáférhető munkaenergiává. Ez a gyakorlati tudós termékeny agyából kipattanó gondolat igazságtalan, kapitalisztikus társadalmi rendszerünket képes alapjában megváltoztatni, mert minden egyes embernek rendelkezésére bocsátja a boldoguláshoz szükséges munkaerőt. Jelentőségéről némi képet ad, hogy a találmány értékének néhány százaléka elegendő Magyarország összes háborus kiadásának fedezésére. A feltaláló a magyar társadalomhoz fordul, támogassa őt és tegye lehetővé gépének előállitását; ennek fejében felajánlja találmányát a nemzetnek. Hisszük, hogy a szó széles az országban visszhangra lel s önérzetünk nem engedi, hogy a magyar zseniálitás gyümölcsét más, idegen nemzet szakassza le. (…)
A 6. oldal kisebb-nagyobb cikkeiben továbbra is a keverednek a háborúval kapcsolatos és látszatra békebeli hírek:
(Széchenyi emlékezete.) A Nemzeti Kaszinó a háboru miatt az idén sem tartja meg a szokásos Széchenyi-lakomát. A január 27-én délelött 11 órakor tartandó közgyülést követő hitelesítő ülésen mindazáltal megünneplik Széchenyi emlékezetét s az emlékbeszédet Jankovich Béla titkos tanácsos, volt kultuszminiszter mondja.
(Prohászka püspök a nőkérdésről.) Prohászka Ottokár dr. székesfehérvári püspök a Szocialis Missiótársulat tagjaihoz intézett januári körlevelében a nőkérdéssel foglalkozik. Megállapitotta a püspök, hogy a nőmozgalom korántsem azonositható a választójog kérdésével és annak akár harcias és verekedő, akár békés és térhóditó megoldásával, hanem a nőmozgalom alatt a nő elhelyezkedését kell értenünk minden irányban. Mint megoldásra váró problémákat fölsorolja a püspök az önrendelkezés jogát, hogy a nők mennyire legyenek urai sajátmaguknak; a nőnevelést, a melyet nem lehet csak elméleti pedagógusokra bizni, hanem elsősorban azok beleszólását kell biztositani, a kik a nőnevelés elégtelenségét önmagukon tapasztalták és a kik a világban élve az uj idők szükségleteit megérzik. Tanulmányozni kell azonkivül a házassági és birtoklási törvényeket, hogy azok mennyiben károsak a nőre nézve. Ide számit a hivatal és fizetés kérdése is, mert eddig igen sok jövedelmező pálya van, a melyből a nők ki vannak zárva és a nők által végzett munkát kevésbé jól fizetik, mintha ugyanazt a munkát férfiak végzik. Elitéli a kettős morált, mert – mondja – a törvénytelen anya bizonyára vétkes, de a másik vétkes féllel szemben bizonyára nem jogtalan s ennek a mostani jogtalan helyzetnek kell megváltoznia.
(A temesvári müegyetem.) Temesvárról jelentik: Szombaton Tóth Lajos dr. kultuszminisztériumi miniszteri tanácsos vezetésével hattagu bizottság érkezik ide, a melynek az a feladata, hogy a Temesvárra tervezett müegyetem felállitásának előfeltételeiről tanácskozzék és a helyi tényezőkkel részleteiben tanulmányozza az ügyet. Azt tervezik, hogy az uj müegyetem első évfolyamát ideiglenes helyiségben már ez év szeptemberében megnyitják.
Egy másik cikk a szénellátás korlátozásáról ad hírt, valamint arról, hogy „Magyar nyelven irt levelezőlapot hozott ma a posta Szaratovból, a hol sok jó magyar katona szenvedi az orosz fogságot.”
Szintén a hátország mindennapjairól tanúskodik a következő két hír:
(Uj rendszerü ácsorgás.) A következő levelet kaptuk: A minap a feleségem beállt az ácsorgók közé, kik a József-köruti községi élelmiszer előtt sorakoztak föl, hogy hust és tojást kapjanak. S szerencséje volt, mert néhány perc mulva sikerült befurakodnia az ajtón. Feleségem az utolsó volt az igy belülrekerült csoportban s igy természetesen utolsónak maradt a vásárlók között. Az ügyelő rendőr ugyanis szigoruan vigyáz, hogy senki be ne juthasson a boltba, míg az előző csoport kielégitve nincsen. Feleségem szóval megvette a tojást s utána hust kért. De nagyot nézett, mikor a kiszolgáló kisasszony a következő kijelentéssel kedveskedett neki: Ha hust is szeretne nagysád, menjen vissza kérem s álljon a sor végébe. Majd ha sorra kerül ujból, hust is kaphat. – Szóval, ha petrezselymet, lisztet, hust és tojást akar venni valaki, akkor álljon a sor hátába s talán egy óra mulva kaphat petrezselymet, de esetleg később s esetleg már nem is kap, akkor menjen ki és kezdje a kálváriát elől a liszt miatt, akkor ismét sorakozzon s igy kezdődik a kis gyerekjáték elülről. Közben persze dél lehet, este lehet, éjfél lehet, de ez cseppet sem zsenirozza azokat az urakat, a kiknek első és legfőbb gondja lehetne, hogy törődjenek valamit a veszkődő néppel. Hát szépen törődnek! A feleségem persze hus nélkül jött haza.
(Leleplezett fiumei játékbarlang.) Fiuméból jelentik nekünk: Egy itteni magánházban a rendőrség játékbarlangot fedezett fel, a melyben minden este óriás összegekkel – kétmillió koronáig terjedő összegekről van szó – játszottak. A résztvevők egyike egy este félmillió koronát veszitett. A rendőrség jelentékeny pénzösszeget foglalt le és kezébe került a játékosok jegyzéke is, a melyben ismert budapesti, horvátországi és más multimilliomosok nevei szerepelnek.
A 7. oldal híreiben újra megjelennek a wilsoni pontok:
Lloyd-George és Wilson békeföltételeinek egyesitése. (Münkhen, jan. 24.) – A Budapesti Hirlap távirata. –
A Münchener Neueste Nachrichten jelentése szerint Bookmaster lord a Daily Newsben kijelentette, hogy e hét folyamán az uj párisi értekezleten meg fogják kisérelni Lloyd-George és Wilson békefeltételeinek egyesitését és annak lehetővé tételét, hogy igy az antantszövetségesek Oroszországnak és a középponti hatalmaknak közös jegyzéket küldhessenek.
Az osztrák lengyelek és az önálló Lengyelország. (Bécs, jan. 24.) – A Budapesti Hirlap távirata. –
A lengyel klub legutóbbi három ülése a lengyel delegátusoknak a béketárgyaláson való részvételével, valamint a Lengyelországra vonatkozó önrendelkezési jog kérdésével foglalkozott. Az egyes pártok erre vonatkozóan inditványokat terjesztettek elő. A konzervativ-csoport az egész galiciai királyságnak a Károly király örökös jogara alatt feltámadó lengyel állammal való egyesitését, Volhiniának Lengyelországhoz való kapcsolását, a tengerhez való szabad utat s a lengyel állam delegátusainak a béketárgyalásra való bocsátását követelte. A szociáldemokraták inditványa a katonai megszállásnak a lengyel királyságban való megszüntetését, az országgyülésbe való szabad képviselőválasztást s az elhurcolt lengyelek szabadonbocsátását sürgeti. A klub ezután bizottságot küldött ki közös inditvány fogalmazására. Az elnök személyére nézve a frakciók eddig nem tudtak megegyezni.
Az irodalmi és művészeti hírek közül:
(Kamarazene.) A Dohnányi-Hubay-Molnár-Kerpely kvartett ma este Schubert-estét rendezett a Zeneakadémia nagytermében. Az esz-dur zongorahármasban föl-fölcsillanó magyaros motivumok teljes pompájukban bontakoztak ki a magyar müvészek játékában. Schubert dalos zsenijének ragyogó terméke, az f-dur zongoranégyes következett ezután s befejezte az estét a bübájos pisztráng-ötösnek színes, plasztikus és temperamentumos elöadása. A közönség mindvégig lelkesen ünnepelte a müvészeket. Az utolsó számban a nagybőgőn Tintner Bertalan játszott.
(Zenekari hangverseny.) A Budapesti Zenekaregyesület február 9-iki estéjén mutatja be Bartók Béla uj müvét a Magyarvidéki román népies táncokat és Berényi Géza Megnyitóját. (…)
(Cabiria utolsó napjai.) Harminc napon át a Royal-Apollóban állandóan táblás ház előtt került eddig bemutatásra a nagyszerü filmszenzáció: a Cabiria. A darab olyan remekmü, a mely lever minden más filmterméket. Szerzője témáját az ókor küzdelmes világából meritette. Róma és Kartagó ádáz küzdelme jelenik meg előttünk és szemünk előtt elvonulnak a történelem nagyszerü alakjai: Fulviusz, Hannibál, Scipió és mások. A nézőt a filmen lejátszódó események egyik ámulatból a másikba sodorják. Az Etna kitörése és a nyomában támadt pusztitó tüzveszedelem, paloták rombadülése, emberek és állatok tüzhalála inditja meg a megdöbbentő események sorát. Róma ostroma Kartagó ellen és Kannibál seregének átkelése az Alpokon, ennek a nagyszerü filmnek a középpontja. Éppen ezért nem csoda, hogy a mozi történetében páratlan az a siker, a mely ezt a filmet kiséri. Heteken át ezer és ezer ember nem tudott jegyet kapni a Cabiria előadására, mert a pénztár nap-nap után már kora délután kifüggeszti a Minden jegy elkelt táblát. A Royal-Apolló müsoráról néhány nap mulva ennek ellenére lekerül a Cabiria, hogy az ország vidéki városaiban folytassa diadalutját. (…)
A lapszám 8. oldalán pedig a hirdetések mellett a színházak és szórakozóhelyek műsorai olvashatók, a Nemzeti Színháztól az Operaházon, a Modern Színpadon és a Télikerten át az Intim-kabaréig és az Olympiáig.
A reklámok közül bizonyára felkelti az olvasó figyelmét a „Terror” patkány- és egérirtóbacillus szimattal hatásban felülmulhatatlan. ’Terror’ por – A legjobbnak bevált rovarpor, svábbogár stb. ellen”, a „Pneumatika-Ballinit immár beigazoltan a legjobb gummipótló kerékabroncs a monarchia legtöbb autóin fel van szerelve”, illetve Jókai Mór leghiresebb regénye – A szerelem bolondjai – második rész az Omniában!”
Végül szintén egy, a normalitást idéző hirdetés: „A Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamarától fenntartott nyilvános, három évfolyamu Női Felső Kereskedelmi Iskola Pozsonyban. Érettségi vizsgálat. Állásközvetités. Internátus. Értesitőt kivánatra küld: az Igazgatóság.
