1918. NOVEMBER 3.

A visszatérő katonák igen gyakran okoztak komoly pánikhelyzetet a hátországban. Erről szól a zentai főszolgabíró lakonikus tömörségű jelentése 1918. november 3-ról:

„Ada, Mohol, Martonos községekben november 2-ig a közrend és közbiztonság tekintetében semmi kifogásolni való sem volt. November 3-a óta teljes katonai felszereléssel, munícióval hazatért katonák otthon lévő lógós katonákkal és csőcselékkel együtt fékevesztetten garázdálkodnak, gyújtogatnak, fosztogatnak, rabolnak. Községi jegyzők, bírák és vezető emberek életét veszély fenyegeti, községüket elhagyták. Középületek, nagy mennyiségű gabonával megrakott malmok, közraktárak veszélyeztetve, ellátatlanok gabonáját nyakra főre veszik. November 3-án megalakult nemzetőrségek fegyver hiányában tehetetlenek, csendőrségek leszerelve. Óriási pánik.”

(HL Polgári demokratikus forradalom irata.)

1918. NOVEMBER 4.

A konfliktusok különösen a nemzetiségi területeken voltak nagyon súlyosak, ahol az államhatalom képviselői jobbára magyarok voltak. Itt számos esetben a helyi román vagy szláv értelmiség vette át a hatalmat a települések felett, és megkezdte saját közigazgatásának kialakítását. Az Arad melletti Tornováról például egy ilyen jelentés érkezett november 4-én:

„Tornovai postahivatal távbeszélőn jelenti, hogy két román egyenruhába[?] öltözött főhadnagy a községben megjelent lakosságot a templomba hívta és ott feleskette a román nemzeti tanácsra. A templomból kijövet Nagyromániát éltették, minden magyar házat felgyújtottak, elöljáróságot maguk közül megalapították. Magyarok elmenekültek, a posta személyzetet ottmaradásra kényszerítettek.” 

(HL Polgári demokratikus forradalom irata.)