(1-2. o.)

Uj Ausztria, független Magyarország.

Budapest, okt. 17.

A Habsburgok birodalmaiban a mai nap históriai dátum. Egy kiáltvány és egy beszéd, mint egy felsőbb hatalmasság két keze, kitárta a jövő kapuját. Nem a népek feszitő ereje, nem államférfiaik bölcsesége, hanem az érlelő idő és a sorsdöntő háboru csinálta meg ezt: áldozatos vérvesztés és megpróbáltatások kálváriája utján az uj Ausztriát és a független Magyarországot. Az osztrák császár kiáltványt adott ki az osztrák szövetséges országokról, a nemzetiségeknek nemzetekül való tömörüléséről és egy államszövetség kötelékében való egyesitéséről. Ezzel proklamálva van hiteles és illetékes formában az az előföltétel, a mely a hatvanhetediki kiegyezést kiveti sarkából és Magyarország uj közjogi rendezését tüzi ki napirendre a perszonális unió alapján. Kiemeljük még az osztrák császár proklamációjából azt, hogy ránk Magyarországra vonatkozóan csak egy passzus van benne, az, hogy ez az osztrák uj rendezés nem érintheti Szent István koronája területének integritását. Ez, szerintünk, természetes, mert hiszen a magyar király koronázási esküjével van érvényesen megpecsételve. De azért nem fölösleges, hogy benne van a proklamációban és elejét veszi egyfelől félreértéseknek, másfelől illetéktelen aspirációknak.

A császári levél megjelenésének napján hangzott el viszont Tisza István gróf ajakáról a kepviselőház mai ülésén egy beszéd, mely mintegy kiegésziti az osztrák proklamációt.

Tisza István gróf mai beszéde Magyarországra nézve az osztrák alakulásokkal szemben proklamálta az áttérést a perszonális unióra és a képviselőház jóformán egyhangu lelkesedéssel fogadta Tisza István kijelentéseit és fejtegetéseit. Ezt az egyhangu lelkesedést nagy erkölcsi magasságából nem szállithatja le az, hogy egy-két államférfiui csemetének Magyarország függetlensége sem kell, ha Tisza István hirdeti, a miért is provokáló közbekiáltásokkal próbálták Tiszát kihozni a sodrából. De Tisza kimondotta, hogy most semmi sem fontos, csak az ország sulyos helyzete s férfias elszántsággal tért ki minden gyermekes provokáció elöl. Higgadtan, szabatosan mondotta végig beszédét, melyet igen sok helyen a Ház viharos helyeslése kisért.

Tisza István nem maradt meg az uj közjogi rend puszta proklamációjánál. Konturjait is megrajzolta, a mikor azt mondta, hogy minden kétséget kizáróan kivánjuk vele a hadseregnek teljes kettéosztását, a magyar államnak külön külügyi képviseletét és a béketárgyaláson Magyarország képviseletét egy megfelelő pozicióval és meghatalmazással ellátott magyar ember által.

E lelkesitő fejtegetések után Tisza István gróf egy végzetes, fekete szót ejtett ki. Először a fórumon azt a lesujtó szót, hogy a háborut elvesztettük. Nem mintha meg volnánk verve, de nincs kilátásunk arra, hogy érdemes legyen ránk nézve folytatni.

Egy összeomló világ terhével esnek lelkünkre ezek a szavak. De nem szabad hitünknek alattuk összeroskadnia. Tömérdek győzelmet tud a történelem, mely dicsőség és becsület dolgában koldusszegény ehhez a mi elvesztett háborunkhoz képest. Azokat az ellenségeinket, a melyeknek rabló éhe ezt a háborut ránk kényszeritette, sorba levertük s ha ma a szláv aspirációk kicsapongása tombol is még körülöttünk, ez aspirációk főerejét és félelmes oszlopát, Oroszországot ledöntöttük. Nincs miért félni a kölyköktől, a mikor le van teritve az anyaoroszlán.

Hosszasan foglalkozott Tisza István gróf annak a szükségességével, hogy az ellenséges külföldet fel kell világositanunk hazánk állapotáról, melyet évtizedes koncentrált hazudozással olyan jól sikerült elrágalmazni. Ez különösen a nemzetiségi kérdésre vonatkozik. Nem tudom, miképpen képzeli ezt magának a munkapárt vezére. Eddig a nyugati államok nem akartak rólunk hiven értesülni, ők bérbe vették volt déli szomszédaink s némely osztrák nemzetiség aspirációit, hogy alaposabban előkészithessék ezt a háborut és nem őket vezették félre a mi viszonyaink dolgában, hanem ők intézték nagy és kombinált apparátussal a félrevezetést. Ám ha a béketárgyaláson komolyan szóba kerül a nemzetiségi kérdés: könnyü lesz ott a magyar képviselőnek a dolga, hogy állami, társadalmi, iskolai, egyházi intézményeink és törvényeink felmutatásával ámulatba ejtse a félrevezetetteket és utat vágjon a becsület s az igazság számára a becsületet és az igazságot szolgáló szivekhez.

Ha a végitélet trombitája harsogna a fülünkbe, nem kellene jobban magunkba szállani, mint az uj, közeledő szele érintésétől.

Három gigantikus feladat követeli erőnket és hazafiságunkat: a békekötés, az uj közjogi rend megalkotása és a háboru áldozatainak valamelyes helyrehozása. És csak ezentul a rendes kormányzás és törvényhozás ágbogas föladatai. Ki az a könnyelmü, ledér és hitvány lélek, a ki ilyen időben zavarni merje azokat, a kik a nemzet e munkáira hivatva vannak és munkába állanak? Ki az a lelketlen, a ki a segitségét tőlük meg meri tagadni? Itt nincs se nézeteltérés, se párt-, se magánérdek, se érzelem, se gyűlölet, se harag, itt csak hazafias kötelesség van.

A jövő kapuja ime kitárva, az igéret földje int: vesse le poros saruját kiki és lépjen át a küszöbén tiszta lábbal, tiszta lélekkel, tiszta, önzetlen szándékkal.

 

Osztrák Egyesült Államok.

Az osztrák császár manifesztuma. Budapest, okt. 17.

I. Károly, Ausztria császára, a mai napon kiáltványt bocsátott ki Ausztria népeihez, egy közvetetlen hangu, az idők komolyságától áthatott irást, a melynek van olyan mélyreható történelmi jelentősége, mint Ferenc ama kiáltványának, a melyben tudatta népeivel, hogy fölveszi az Ausztria császára cimet. Száztizennégy esztendővel ezelőtt Ferenc hatalmi szava egy uj császárságot teremtett, az akkor már haldokló római szent birodalmi császárság helyén. Ma pedig Károly eltemeti ezt a koncepciót, ezt a nagy multu politikai alakulást, hogy megteremtse helyébe az uj, a föderativ Ausztriát, az Osztrák Egyesült Államokat.

Bucsut vennünk attól, a mi elmult, a régi Ausztriától, nekünk nem nehéz. A mig az abszolutisztikus rendszer nehezedett ránk, a negyvennyolc nagy vivmányai előtt, Ausztria uralma rajtunk türhetetlen zsarnokság volt. Aztán jött egy fényes, történelmünkben örökké tündöklő korszak, a mely ugy ragyogott, mint a meteor, de épp oly hirtelen ki is lobbant: a magyar szabadság szele magával ragadta Bécs lakosságát is, a magyar törvényhozás nagyszerü lendülete megtörte a bécsi udvar ellenállását is. De a népszabadság mézesheteit hamarosan fölváltotta a keserü, véres viszály. Ausztria megrontásunkra tört, föllázitotta ellenünk hütlen nemzetiségeinket, és mivel még igy sem birt velünk, az orosz cárral gyalázatos szövetségben taposta el becsületes törekvéseinket.

Ausztria generálisai végeztették ki vértanuinkat. Ausztria cseh beamterjei árasztották el országunkat. A kiegyezés után is Ausztria nehéz kezét éreztük a torkunkon, telhetetlen mohósága szivta el legjobb életerőinket, ostoba féltékenysége állitott bennünket árnyékba a külföld előtt.

De Ausztria magában hordozta elkerülhetetlen végzetét. Mióta németjei elvesztették kapkodó dilettantizmusukkal, gerinctelen gyávaságukkal, örökké alkudozó politikai jellemtelenségükkel a hegemóniát: a belső zürzavarnak, a fejvesztett káosznak lett martaléka ez a szerencsétlen állam. A háboru mind e sebeket még kiélesitette, az egész korpuszt uj méreganyaggal fertőztette meg. A centrifugális erők fizikai törvényének kellett érvényesülnie rajta, és két hatalmas lökésben ez a törvény megmutatta elemi erejét.

Először a magyar állam hivatalos képviselője jelentette ki az országgyülésben, hogy megszünik minden közös ügyünk Ausztriával, és hozzá ezentul bennünket csakis az uralkodó személyének azonossága fog kötni. Wekerle nyilatkozata kinos visszhangot keltett a bécsi sajtóban. Szembeállitják mostani elhatározottságát minapi kijelentésével, hogy a hirtelen elválás Ausztriától a legsulyosabb gazdasági válságnak lehetne okozója. És nem érik föl ésszel, hogy az események katasztrofálisan gyors érlelődése az elhatározások és cselekedetek tempójában is nagyobb gyorsaságot követel. Wekerle tegnapi enuciációjának megadja a parlamentben kifejeződő népakarat szankcióját a többség vezérének, Tisza Istvánnak mai beszéde. „Abban a tekintetben magyar ember és magyar ember között nem lehet nézeteltérés, hogy az osztrák helyzet konzekvenciáit a magyar állam függetlensége irányában, a perszonális unió irányában kell levonni.“

A magyar kormány és törvényhozás után ma az osztrák császár vonta le az osztrák helyzet konzekvenciáit. Ausztria tehát népeinek akaratához képest szövetséges állammá alakul át. Milyen lesz ez az uj föderativ Ausztria, arról a kiáltvány nem ad tiszta képet. Nyilván még nem kész az alkotmány gyökeres reformjának terve. Nincs itt szó egyelőre, mint beszélik, a német, cseh, délszláv és ukrán államról; csak Lengyelország függetlenségét garantálta expressis verbis és Triesztnek biztosit kiváltságos különállást. Ránk nézve a kiáltvány legfontosabb pontja az, hogy az uj alakulás a magyar szent korona országainak integritását semmi tekintetben sem érinti. Nem szeretnők, ha e pontban félreértenének bennünket. Nekünk hazánk területi érintetlensége dogma, a melyről nem állhat meg vita. Ebben valamennyi magyar parlamenti párt egyetért. Ezt még Károlyiék is hangoztatták. Mi tehát a manifesztum e pontjáért nem érezzük magunkat különös hálára kötelezetteknek. Végre Ausztria császára egyuttal magyar király is, a ki önmagát csonkitaná meg, ha a magyar szent korona országait engedné megcsonkitani. És megszegné királyi esküjét, a melynek megtartására férfilelke és vallásos érzése egyaránt kötelezi. Tudomásul vesszük hát a kiáltvány e pontját. De nem érjük be vele. Hanem igenis elvárjuk, hogy a béketárgyaláson a mi meghatalmazottunk érvényt is szerez Károly magyar király e nyilván manifesztált akaratának.

Mennyire boldogul aztán Ausztria népeivel, azt megmutatja a közel jövő. A manifesztum azt kivánja, hogy Ausztria a benne egyesült nemzetek egyetértésétől megszilárditva, mint szabad népek szövetsége kerüljön ki a háboru viharaiból. A nemzetek azonban nem kivánják az egyesülést és nyomát sem mutatják az egyetértésben. Prágában vasárnap kiplakátozták a köztársaságot; tudtul adták, hogy „az egész demokratikus világ szankciójával állanak, mint egy uj állami szuverénitás képviselői, az uj cseh-tót köztársaság polgárai”. (A cseh-tót kapcsolat történelmi hamisitványát ma Tisza István dokumentálta ország-világ előtt.) A délszlávok és ukránok hajlandósága a kifelé törekvésre, az elszakadásra ismeretes. Maradnak a németek, de ezek is töredékekre bomolva, a világnézetek roppant különbségeitől elválasztva, meghasonolva.

Az ifju uralkodónak kevés csalódást és sok sikert kivánunk a mai válságból való kibontakozáshoz és a békekötés utáni nagy munkához egyaránt. De kérdés, a mire az Osztrák Egyesült-Államok épitőmestere az uj birodalmat fölépiti: az ő sziklája nem fog-e homoknak bizonyulni.

 

A császári kiáltvány.

Bécs, okt. 17.

A hivatalos Wiener Zeitung ma este megjelenő külön kiadása a következő császári manifesztumot közli:

Hüséges osztrák népeimhez!

A mióta trónraléptem, szüntelenül arra törekedtem, hogy valamennyi népemnek kivivjam a kivánt békét s hogy Ausztria népeinek megmutassam azt az utat, a melyen népi egyéniségük erejét minden akadálytól és surlódástól mentesen áldásos módon kifejthetik és szellemi és gazdasági jólétüket eredményesen érvényesithetik.

A világháboru iszonyatos küzdelme meggátolta eddig a béke munkáját. A hősiesség és hüség, az inség és a nélkülözések áldozatkész elviselése dicsőségesen védelmezte a hazát e sulyos időben. A háboru sulyos áldozatainak biztositaniok kellett a tisztességes békét, a mely Isten segitségével már a küszöbön van.

Most tehát haladéktalanul meg kell kezdenünk a haza ujjáépitését természetes, tehát megbizható alapokon. Az osztrák népek erre irányuló kivánságait gondosan összhangzásba kell hozni egymással, azután teljesiteni.

Elhatároztam, hogy ezt a munkát népeim szabad közremüködésével azoknak az alapelveknek a szellemében végzem el, a melyeket a szövetséges uralkodók békejavaslatukban magukévá tettek. Ausztria népeinek akaratához képest szövetségi állammá alakul át, a melyben minden néptörzs saját külön állami közösséget alkot letelepülési területén. Ausztria lengyel területeinek a független lengyel állammal való egyesitését ez semmiképpen sem érinti. Trieszt városa és területe népének kivánságához képest különleges álláshoz jut.

Ez az uj alakulás, a mely a magyar szent korona országainak integritását semmi tekintetben sem érinti, minden nemzeti külön államnak biztositja önállóságát. De eredményesen fogja védeni a közös érdekeket is és mindenütt érvényesülni fog, a hol a közösség az egyes államoknak életszükséglete. Különösen ajánlatos lesz valamennyi erőnek az egyesitése azoknak a nagy feladatoknak a jogos, méltányos és eredményes megoldásánál, a melyek a háboru visszahatásai.

A mig ez az átalakulás törvényes uton végbemegy, a meglevő intézmények a közérdek megvédése végett változatlanul fönmaradnak. Kormányomat megbiztam, hogy haladéktalanul készitse el Ausztria ujjáépitését. A népeket, a melyek önrendelkezési jogán az uj birodalom fölépül, fölhivom, hogy nemzeti tanácsaik utján vegyenek részt a nagy munkában s hogy ezek a nemzeti tanácsok, a melyeket minden nemzet reixrátbeli képviselőiből alkot, a népek érdekeit egymással szemben és a kormánnyal való érintkezésben érvényre juttassák.

Kivánom, hogy hazánk a benne egyesült nemzetek egyetértésétől megszilárditva, mint szabad népek szövetsége kerüljön ki a háboru viharaiból. A Mindenható áldása legyen munkánkon, hogy a béke nagy müve, a melyet megépitünk, valamennyi népünknek szerencsét hozzon.

Bécs, 1918 október 16.

Károly s. k.

Huszarek s. k.

A császári kiáltvány 

 

Hadsereg- és Hajóhadparancs.

Ugyanekkor igy szól ő felsége a hadsereghez és a haditengerészethez:

Ausztria valamennyi népei kivánságuknak megfelelően nemzeti államokká foglaltatnak össze és szövetségi államban egyesülnek.

Mig ezzel egyrészt megszüntetjük azokat az akadályokat, a melyek a népek együttélésében eddig fönnállottak, másrészről a jövőben korlátlanul szabadon marad az utjok a saját népükért és a hazáért való alkotó munkához. E jelentőségteljes pillanatban a hadsereghez és a haditengerészethez fordulok:

Soraitokban mindenkor elválaszthatatlanul öszszekötötte a hüség és az egységesség az összes nemzeteket egymással és Velem. Rendületlenül bizom benne, hogy a hüség és összetartás régóta és most is kipróbált szelleme változatlanul fönmarad. Fönn akarjuk tartani. Ez legyen Ausztria uj államainak drága öröksége, nekik és Nekem is javamra és épülésemre. Adja Isten!

Schönbrunn, 1918 okt. 17.

Károly s. k.

 

A manifesztum senkit sem elégit ki Ausztriában.

Bécs, okt. 17. A Budapesti Hirlap távirata.

A császári manifesztumot ma este hat órakor a hivatalos lap külön kiadásában terjesztették az utcákon. A hatás, melyet tett, nem könnyen állapitható meg. Egyrészt a lakosság már elő volt rá készülve, másrészt eleve az a felfogás uralkodott, hogy a manifesztumot a reixráti képviselők tulnyomó része nem tartja alkalmas alapnak az államszövetséggé való átalakulásra. Parlamenti körök szerint a manifesztumban lévő általános alapelvek gyakorlati kivitelének lehetősége egyelőre nem látható.

A csehek már tegnap visszautasitották, rámutatva arra, hogy a cseh-szláv állam alakitása nemzetközi ügy és igy a béketárgyalásokra tartozik, másrészt pedig arra, hogy a manifesztum Magyarország integritásának tiszteletben tartása miatt ellentétben áll a cseh tót állam eszméjével. A belátásos cseheknél azonban engedékenyebb hangulat észlelhető. A radikális szociálista áramlat, a mely Csehország cseh területein mindinkább előtérbe nyomul és bolysevisztikus irányba fejlődik, gondolkodóba ejtett több polgári csoportot. Mindazáltal számolni kell azzal, hogy a cseh pártok szövetsége a manifesztum ellen foglal állást.

Ugyanez mondható a délszlávokról, a kiknek szónoka ma a delegációban kijelentette, hogy a manifesztum tartalma nem érinti őket, az abban foglalt megoldási módozatot egyoldalunak tartják, mert Boszniát, Hercegovinát és Horvátországot nem érinti.

A román képviselők már tegnap nemzetgyülésnek proklamálták magukat és az öt magyarországi román képviselőt fölszólitották, hogy ehhez csatlakozzon. Követelik az önálló román államot a monarkia keretén belül Bukovina román területeiből és a magyarországi román területekből. Tehát a románok törekvései is messze tul mennek a manifesztumon. Ugyanez áll az ukránokra, a kik október 19-én Lembergben alakitják meg nemzetgyülésüket és Kelet-Galicia, Bukovina és Magyarország ukrán területeinek egyesitését követelik.

A mi a német képviselőket illeti, a hétfőn összeülő német nemzetgyülés a manifesztumtól függetlenül megy végbe. A németek az önrendelkezési jog alapján alakulnak nemzetté és minden egyébbel szemben várakozó álláspontot foglalnak el.

A manifesztum tehát senkit sem elégit ki és kilátásait csekélynek mondja mindenki. Teljesen a levegőben lóg ily módon a reixrát, a melynek a kiáltvány szerint a nemzeti államok megalakuló munkálatait folytatnia kell. A reixrát különben kedden ül össze, de érdemleges munkát alig fog végezni. Hogyan valósitja meg Huszarek kormánya a császári kiáltvány elveit, titok mindenki előtt.

 

Bécs, okt. 17. A Budapesti Hirlap tudósitójának tetefonjelentése.

A föderációs átalakulás nagy és sulyos aggodalmat kelt az osztrák németségben. Attól félnek, hogy a szláv államok közé beékelve, az átalakulás után a legnagyobb terheket nekik kell viselni, másrészt aggódnak az uj államok területén letelepedett fajtestvéreik jövendő sorsán, mert a csehek és délszlávok csupán a maguk számára követelik a népek önrendelkezési jogát, a nélkül, hogy ezt a kisebbséggel szemben is érvényre juttatnák.

Hibáztatják a németek, hogy Huszarek bejelentette a föderációs átalakulást, a nélkül, hogy Wilson válaszát megvárta vagy tartalmát ismerte volna.

A reixrát román nemzetiségü alelnöke, Simonovits azt állíija, hogy ők ismerik Wilson jegyzékének szövegét. Az ausztriai románok egyébként eleget tettek a manifesztum fölszólitásának, már megalkották a nemzeti tanácsot. Elnök Isopescul Grecul képviselő lett. Simonovits elmondotta még, hogy a magyarországi román képviselők csatlakozni fognak hozzájuk. Céljuk a magyarországi románokkal való egyesülés egy önálló föderációs állam megalakitására, a mely a Pruttól a Dunáig terjedne és Erdély románjain kívül a Bánát románjait is egyesitené. Ha majd ez az államunk meg lesz – mondotta – akkor egyezkedni fogunk a magyarokkal. Nem kétlem, hogy meg fogjuk érteni egymást. Mi ketten egymásra vagyunk utalva, mi vagyunk az egyetlen nem szláv nép, mi választjuk el az északi és déli szlávokat egymástól.

A délszlávok épp ugy megmaradnak az eddigi álláspontjuk mellett, mint a csehek. Stransky a csehek álláspontját a következő mondattal fejezte ki:

– A manifesztumot nem akceptáljuk, róla nem tárgyalunk, majd a béketárgyaláson találkozunk és beszélünk erről; mert a mi sorsunk nem itthon, hanem ott dől el.

A délszlávok a horvát kérdés rendezetlensége miatt foglalnak a manifesztum ellen állást és a magyarországi déilszlávokkal való egyesitésüket követelik.

Korossec egyébként a következőképp nyilatkozott: A manifesztum – mondotta – ránk nézve semmit sem jelent. Nem deklarál semmit, nem felel meg programunknak, követelésünknek, hiszen ebben tulajdonképpen egy szó sincs a délszláv állam deklarálásáról. Ezt tárgyalási alapnak sem fogadhatjuk el. Visszautasitjuk!

A perszonál unió nagyon fáj Korossecnek, mert keresztezi programját. Azt hiszi, hogy Magyarország is mihamar meg fogja bánni e lépését.

Az ukránok azt panaszolják föl legfőképpen, hogy a manifesztum nem állapitja meg a lengyel-ukrajnai határvonalat.

Végül még meg kell emlékeznünk az ausztriai zsidókról, a kik Galiciában köztudomás szerint kompaktabb tömegekben élnek. Ezek a zsidók azt követelik, hogy önálló nemzetként bánjanak velük. Maga a miniszterelnök Reitzes és Preiter képviselők előtt tett nyilatkozatában hajlandónak is mutatkozik az önrendelkezési elvnek a zsidókra való alkalmazására.

 

A lapszám a 3-5. oldalon közölte gróf Tisza Istvánnak a magyar képviselőházban elmondott – történelmivé vált – beszédét is, amelyben a volt miniszterelnök elismerte, hogy „ezt a háborút elvesztettük”. A számos témát érintő beszédből idézünk:

Tisza István gróf beszéde.

Tisza István gróf: Lehetően röviden beszél, mert az indemnitási vitában behatóan foglalkozhatik az időszerü kérdésekkel. Ma már az ország érdekében cselekszünk, ha bizonyos kérdéseket tisztába hozunk azzal a lelki nyugalommal, melyet a magyar nemzetnek a mai sulyos időkben tanusitania kell és azzal a szándékkal, hogy elháritsuk a nemzet utjából mindazokat a félreértéseket, a melyek a magyar nemzeti poziciót elhomályositják és gyengitik. (Úgy van! jobbfelől.)

(…)

Tisza, István gróf: Áttérek most már a másik kérdésre, a melyik lelki nyugalmunknak és higgadtságunknak föntartását és az erők egyesitését éppen oly parancsolóan megkivánja és ez a háboru befejezésének a kérdése. Én sem akarok semmiféle szemfényvesztő játékot üzni a szavakkal. Én is elismerem azt, a mit Károlyi Mihály t. képviselő ur mondott, hogy ezt a háborút elvesztettük. (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Elvesztettük nem abban az értelemben, hogy ne tudnánk még tovább is szivós és hősies védekezést kifejteni, hogy ne tudnók az ellenségnek a végleges győzelmet nagyon drágává tenni, de igenis elvesztettük abban az értelemben, hogy az erőviszonyok beállott eltolódásánál fogva a háboru megnyerésére többé reményünk nem lehet, és hogy ennek folytán keresnünk kell a békét oly föltételek mellett, a melyeket ilyen viszonyok között ellenségeink elfogadhatnak. (Igaz! Ugy van! a bal és szélsőbaloldalon. Zaj.) Ennek folytán csak helyeselhetem azt, hogy német szövetségesünkkel együtt a Wilson-féle 14 pont és az azokhoz függesztett ismert pontok alapján ajánlottuk föl a békét ellenségeinknek. Hock János: De ha kell, külön is! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Tisza István gróf: És magával ezzel a ténnyel, hogv a Wilson-féle 14 pont alapjára helyezkedtünk, adva van egész külső politikai orientációnknak egy olyan módosulása, a minőt Károlyi Mihály gróf képviselőtársam tegnap kifejezésre juttatott (igaz! Ugy van! a szélsőbalon.), mert hiszen a 14 pont egyike ugye a népszövetséget és minden külön szövetség tilalmát involválja (Igaz! Ugy van!), nagyon természetes tehát, hogy ugy a német birodalom, mint Ausztria és Magyarország, a midőn a Wilson-féle pontok között ennek a pontnak alapjára is helyezkedett, ezzel ugy a népszövetséget, mint a külön szövetségektől való tartózkodás elvét magáévá tette. (Ugy van!) Tehettük ezt annyival inkább, mert hiszen az egész világnak ez a berendezkedése, a mely a népszövetség alapján épül föl, fölöslegessé teszi a külön szövetségek rendszerét (Zaj a szélsőbalon.), fölöslegessé teszi különösen mi reánk nézve, a kiket abba a szövetségi rendszerbe, a melynek hü tagjai voltunk és vagyunk mindaddig, a mig fönnáll: egy olyan veszedelem hajtott bele – a hóditó, aggressziv, autokrata orosz birodalom törekvései ellen való védekezés szüksége (Igaz! Ugy van! a jobboldalon, és a középen. Zaj és közbeszólások a szélsőbalon.), a mely veszedelem ma, hála az Egek Urának, megszünt, ugy hogy ennek a háborunak rettentő pusztitásai és veszteségei között mint egy a magyar nemzet egész jövőjére nézve nagy horderejü aktiv tételt kell a mérlegbe beállittatnunk a hóditó autokrata, létérdekeinkkel ellentétes törekvéseket támasztó orosz cári birodalom fölbomlását. (Igaz! Ugy vari! jobbról.) Most feladatunk az, hogy azt a békét… (Zaj és közbeszólások a szélsőbalon.) Az elnök (csenget): Igazán csodálom, hogy a képviselő urak nem veszik észre, hogy a Ház osztatlan figyelmével és közérzületével helyezkednek szembe, a midőn folytonos közbeszólásaikkal zavarják a szónokokat. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés és fölkiáltások a jobboldalon és a középen: Botrány! Szégyen! Gyalázat! Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! Matta Árpád: Én a csendet kivánom mindig! (Helyeslés a jobb- és baloldalon. Zaj és fölkiáltások a szélsőbalon: Akkor ülj az elnöki székbe!) Muzsa Gyula: Nem lármázni jöttünk ide! Hock János: Ugy van! Ez nem illik! Végre egy ember, a ki elismeri a tényeket. Ez a legnagyobb győzelem. (Folytonos zaj.)

Tisza István gróf: Ismétlem, a feladat, a mely pártkülönbség nélkül mindnyájunkra vár, az, hogy a békét lehetően előnyössé alakitsuk a magyar nemzetre nézve. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelöl.) Hozzá kell még tennem, hogy mindaz, a mit külső politikánk ujabb orientálásáról mondottam. abszolute nem foglalhat és nem foglal magában semmiféle hütlenséget német szövetségesünkkel szemben. (Ugy van! Ugy van!). Német szövetségesünkkel egyetértően helyezkedtünk erre az uj elvi álláspontra, német szövetségesünkkel egyetértően kell berendezkednünk ezen az uj elvi alapon. Ez a lépés minden a világon lehet, csak nem ellenséges lépés szövetségesünkkel szemben. Ellenkezően, meg vagyok róla győződve, hogy a népeknek ebben az uj berendezkedésében is számos barátságos találkozó pont, számos közös érdek fog bennünket baráti kapcsolatba hozni német szövetségesünkkel. (Ugy van!)

De most föladatunk pártkülönbség nélkül az, hogy az elérendő békét lehetően előnyössé tegyük a magyar nemzetre nézve, hogy biztositsuk a magyar állam területi integritását (Ugy van! Ugy van! a jobb és a baloldalon.), a melyet a Wilson-féle 14 pont egyáltalán nem is támadott meg, de – mert természetesen ez magában véve nem elég – biztositsuk a magyar állam egységét, belső kohézióját is. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) biztositsuk azt, hogy a magyar állam Európának ezen a részén jövőre is az emberi haladásnak és szabadságnak az a tényezője legyen, a mely volt a multban is és a mely magasztos feladatát hiven igyekezett teljesiteni mindenha, ugy hogy nagyobb, alaptalanabb és méltatlanabb rágalmat nem mutathat fel a világtörténelem, mint azt a, fájdalom, meglehetős sikerrel járt törekvést, a mely éppen a magyar nemzetet, a mely pedig Európa biztosságáért és szabadságáért és a népek szabadságéért annyi vért áldozott, a népszabadságok ellenségének igyekezett feltüntetni. (Ugy van! Ugy van! a jobb és baloldalon. Taps jobbfelől.) Jánosi Zoltán: A reakció müve! Tisza István gróf: De arra. hogy ezt a célt elérjük, ismét kél dolog szükséges. Az egyik az erők egyesitése, hogy felejtsünk el legalább most, ezekben a sorsdöntő hetekben és hónapokban mindent, a mi elválaszt bennünket (Helyeslés jobbról.), mindent, a mi keserüséget okozhat magyar ember és magyar ember között (Helyeslés jobbfelől.) és ne nézzünk egyéb föladatot, mint azt, hogy vállvetve szolgáljuk a nemzetnek ezeket a nagy érdekeit. A másik, hogy egyesült erővel elkövessünk mindent azoknak a félreértéseknek, azoknak a tévhiteknek eloszlására, a melyek olyan tévesen állitották be a magyar nemzetet és a magyar államot, különösen az ellenséges külföld elött és a melyek – fájdalom – annyi ellenérzést, annyi ellenséges érzületet támasztottak ellenünk.

A nemzetiségi kérdés.

A legelső itt, a miben az igazságot kell szolgálnunk és lehetően bevinnünk a velünk szemben álló nemzetek köztudatába, az, hogy mi nem vagyunk és nem voltunk soha a nemzetiségek elnyomói. (Ugy van! jobb felől.) Előbb azonban a cseh-tót problémáról szólok. Vakmerőbb hamisitását a tényeknek a történelem nem tudja fölmutatni, mint a cseh-tót nemzeti vagy állami gondolatot. (Ugy van! a jobb és a baloldalon.) Hiszen egészen a legutolsó időkig a tényeknek egész sorozata, a tényeknek egész összefüggő rendszere rácáfol erre az állitásra. Utalhatok arra a hősies magatartásra, a melyet tót honfitársaink, a tót népfaj fiai ebben a háboruban a mi fiainkkal együtt vállvetve kifejtettek. (Élénk helyeslés.) Utalhatok arra a föltétlenül hazafias magatartásra, melyet idehaza az egész tótság kifejtett, utalhatok arra a tényre, hogy különösen Amerikában, de Nyugat-Európában is nagyon sok ezer tót honfitársunk élt a háboru kitörésekor. Hiszen ezek mind óriás előnyökhöz jutottak volna, ha ellenségeink sorába álllak volna, (Igaz! Ugy van!) mig ha ezt nem teszik, ha ellenségnek maradnak, kiteszik magukat talán fokozottabb mértékben az üldöztetésnek és megrendszabályozásnak és azért mégis minden jel arra mutat, hogy a sok ezer tót honfitársunk közül milyen kevesen voltak azok, a kik beálltak az ellenséges táborba. (Élénk helyeslés.) Hányan voltak közöttük, a kik végigszenvedték a csehek részéről a legborzasztóbb meggyanusitásokat, de a legnagyobb kinzásokkal sem lehetett őket arra kényszeriteni, hogy hozzájuk csatlakozzanak és a magyar nemzet ellen fogjanak fegyvert. (Taps.)

Miskolczi Imre: Ezek nem lettek, antantbarátok! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Tisza István: Ezeknek a tényeknek tudatát kell belevinnünk a velünk szemben álló hatalmak köztudatába annak igazolásául, hogy ez az egész ugynevezett cseh-tót probléma nem létezik, hogy az nem egyéb, mint a cseh népfaj rablási törekvése, (Igaz! Ugy van!) a mely sem a népek önrendelkezési joga alapján, sem a nemzeti elv alapián, sem semmiféle igazságos és helyes elv alapján meg nem okolható. (Taps.)

A mi magát a mi nemzetiségi kérdésünket illeti, mindnyájunknak igyekeznünk kell a felvilágositás fegyverével élni itt is annak kimutatására, hogy merőben téves beállitás az, mint hogyha a magyar kisebbség itt zsarnoki eszközökkel uralkodott volna többséggel biró nemzetiségekkel szemben. (Igaz! Ugy van!) a mi először a számarányokat illeti, Horvátország leszámitásával maga a magyar faj határozott többséget képvisel; egyesülve a németséggel, a melyik politikai szempontból teljesen azonositotta magát a magyar fajjal, számszerüleg Magyarország lakosságának körülbelül két harmadára rug, gazdasági és kulturális suly tekintetében pedig ennél a két harmadnál is természetesen igen sokkal nagyobb hányadot képvisel. De továbbá ama polgártársaink nagy része is, a kik nem tartoznak a magyar fajhoz és nem a németséghez, teljes hüséggel és odaadással helyezkedik a magyar nemzeti állam elvi alapjára, ugy hogy törpe kisebbség az Magyarországon, a mely a nemzeti államnak alapgondolatával ellentétbe helyezkedik. Pop Cs. István: Az egéisz nép szembehelyezkedik.

Tisza István gróf: (A román nemzetiségiek felé.) A képviselő uraknak teljességgel nincs joguk az egész román nép nevében beszélni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Vajda Sándor: Önnek egyáltalán nincs joga. Tisza István gróf: Hosszu időn át voltam az ugrai kerület képviselője, melynek választói körülbelül egy harmad részben románok. Biztosithatom róla a képviselő urakat, hogyha ott együtt megjelenünk, akkor az ottani románság 99 századrésze az én szavamra fog hallgatni. A t. képviselő uraknak sokkal jobb volna alaposabban megismerkedniök a helyzettel, mielőtt ilyen kérdésben olyan kijelentéseket tesznek, melyekkel akaratuk ellenére ellenségeink malmára hajtsák a vizet. (Helyeslés jobbfelől.) Pop Cs. István: Ezt már hallottuk! Nem hiszi senki! (Zaj és közbeszólások a jobboldalon.)

Tisza István gróf: Ismétlem, feladatunk pártkülönbség nélkül a fölvilágositás munkáját végezni és meggyőzni róla elsősorban az Egyesült-Államok elnökét, de általában a velünk szembenálló hatalmak közvéleményét, hagy a nemzetiségi kérdés egészen másként áll Magyarországon, mint ahogy azt ő velük elhitették. Ábrahám Dezső: Addig kellett volna csinálni, a mig miniszterelnök volt. Tisza István gróf: Ha emlékezetem nem csal, igen erős megtámadtatásnak voltam kitéve azért, mert mint miniszterelnök is és máskor is a magyar és nem magyar ajku polgárok közötti igazi megértés és szeretet érdekében fáradoztam. (Taps jobbról. Zaj és ellentmondások a szélsőbalon.) Szilágyi Lajos: Önök politikai furfangból másképp beszélnek most. Tisza István gróf: Ismételve kérem, ne tekintsük most azokat a momentumokat, melyek a megértést zavarják, de tekintsük azokat a nagy nemzeti szempontokat, a melyeket szolgálni minden egyebet félretéve, hazánk iránti kötelesség. (Helyeslés és taps jobbról.) Ezen a téren fölteszem mindenkiről a legjobb intenciót, de végzetes ballépést követ el az, a ki talán nem is elég alapos ismeretével az ügyeknek ma olyan irányu érintkezéseket keres az állam nem magyar ajku polgáraival, ma olyan jelszavakat hirdet a nemzetiségi politika és a nemzetiségek kielégitése terén, a melyek esetleg sokkal messzebb fognak bennünket elvinni a magyar nemzeti államnak elvi talajáról, mint a mennyire szükséges lesz, ha ezt a kérdést kellő nyugalommal fogjuk föl és ha ebben a kérdésben is, mint minden másban, tartózkodunk az egymással való licitálástól. (Elénk helyeslés jobbról s a középen. Közbeszólások a nemzetiségi képviselők padjain.) Az elnök Jurigát csendre inti.

(…)

 

A 6. oldali cikkek a Monarchia sorsával kapcsolatos, továbbra sem csökkenő bizonytalanságot tükrözik:

Ausztria és Magyarország még nem kapta meg Wilson jegyzékét.

Bécs, okt. 17.

Wilsonnak Ausztria és Magyarországhoz intézett jegyzékéről illetékes diplomáciai helyen ma este a következőket mondották:

– A legnagyobb határozottsággal kijelenthetjük, hogy Wilson jegyzéke a jelen pillanatig nem érkezett meg, tartalmáról semmit sem tudunk. Minden egyéb hir koholmány. Természetes, hogy ily fontos okmányt el nem titkolunk, nincs is rá okunk és abban a pillanatban, a mint megérkezik, haladéktalanul a nyilvánosság elé hozzuk. Bár ezt már többizben kijelentettük, Budapest és Bécs mégis telve van azzal a hirrel, hogy a jegyzék már itt van. Ez ellen beszél különben az eddigi tapasztalás is: Rádió utján, vagy a Reuter-ügynökség révén a jegyzék tartalmáról mindig előbb értesülünk és ennek a külföldön is előbb nyomát találhattuk, mint a hogy hivatalosan a jegyzék megérkezik.

 

Bécs, okt. 17. A Budapesti Hirlap távirata.

Mint hire jár, Wilsonnak Ausztria és Magyarországhoz intézett válaszjegyzéke kimeritően foglalkozik a nemzetiségi kérdéssel a kettős monarkiában s a jegyzék formája olyan, hogy a kettős monarkia és Amerika között a békeeszmecserének a meginditását teszi lehetővé. Wilson válasza az uj berendezkedést illetően is fog konkrét javaslatokat tartalmazni.

 

A Temps szerint Wilson csak különbékét hajlandó kötni velünk.

Genf, okt. 17.

A Temps jelenti: Wilson Ausztria és Magyarországhoz intézett válaszának az a tendenciája, hogy Ausztria és Magyarországot elszakitsa Németországtól. Enélkül nem hajlandó az antant békéről tárgyalni.

 

A spanyolnátha terjedéséről és a szociális feszültségekről tanúskodnak az alábbi hírek (9. o.):

(Hetvenkét ujabb halottja van a spanyol járványnak.)

Tegnap 975 ember betegedett meg a járványos bajban és 72 ember halt meg. A közegészségügyi bizottság, mint már jelentettük, holnap ülést tart a szükséges ujabb intézkedések dolgában. A főkapitány elrendelte, hogy a lift a beteglátogató orvosoknak, a kik magukat a rendőrség által kiállitott zöldszinü igazolvánnyal igazolják, mindenkor rendelkezésére kell hogy álljon és a liftkezelő az orvos felszállitását semmi okból nem tagadhatja meg. Azok ellen a háztulajdonosok, házmesterek és liftkezelők ellen, a kik a jövőben is megtagadják vagy megnehezitik az orvosok liften való felszállitását, a legszigorubb eljárást fogják meginditani. A Mozgófényképszinházak Országos Szövetsége kérvényt intézett a tanácshoz, melyben a mozikra tett korlátozó intézkedések megszüntetését kérte. Ez ügyben a budapesti mozgófényképszinháztulajdonosok ma küldöttségileg keresték fel Bódy Tivadar dr. polgármetert. A polgármester kijelentette a mozisoknak, hogy kérelmükről a közegészségi bizottság holnapi ülése fog határozni.

Déva. A spanyol betegség olyan nagy mértékben lépett fel a városban, hogy minden iskolát bezártak. A közkórház tele van betegekkel és a mult héten több halálozás is történt.

Szatmár. Szatmár városában és a vármegyében napról-napra nagyobb mértékben terjed a spanyol betegség. Naponkint átlag nyolc-tiz ember hal meg. A főkapitány előterjesztésére a polgármester összehivta a járványbizottságot. Királyházán, Nagyszöllősön, Halmiban és Nagykárolyban, valamint a községekben is igen nagy a halálozás száma.

Prága: Huyn gróf prágai hercegérsek Égerben bérmálás közben megkapta a spanyol betegséget.

 

A baljós kilátásokat a spanyolnátha elleni orvosságokat kínáló reklámok növekvő száma is igazolja.

(A galiciaiak ellen.)

Szakolcáról irják: A város legutóbbi közgyülésén Okányik Lajos dr. esperes-plébános inditványt terjesztett elő, hogy a közgyülés irjon fel a belügyminiszterhez a városban tartózkodó galiciai menekülteknek a városból való sürgős eltávolitása, illetőleg saját hazájukba való visszaszállitása iránt. Az inditvány megokolása kifejti, hogy ezek az idegen elemek jelentékenyen felhajtják a piaci árakat és megnehezitik a városi lakosság megélhetését. Az eltávolitásukra irányuló eljárások eddig eredménytelenek maradtak, holott más idegennek csak két heti ittmaradásra ad engedelmet a határrendőrség. Az inditványt a képviselőtestület egyhanguan elfogadta.