A Budapesti Hírlap április 12-i lapszámát is az osztrák-magyar uralkodó, IV. Károly sikertelen különbéke-tapogatózásának hullámai („Clemenceau hamisítása”), valamint a tavaszi német offenzíva fejleményei uralták (például Párizs ágyúzása). Az újság ugyan kitért a keleti hadszíntér fontos eseményeire is, bár Besszarábia Romániához való csatlakozásáról (amelyre április 9-én – a „régi”, Julián-naptár szerint március 27-én – került sor), valamint a nagy horderejű esemény vonzatairól még mindig csak töredékesen számolt be:
(5. o.)
Besszarábia egyesitése Romániával.
Marghiloman és Arion táviratváltása. Bukarest, ápr. 11.
Marghiloman miniszterelnök Arion külügyminiszterhez a következő táviratot intézte:
– A tartományi tanács kétnapi tanácskozás után április 9-én este 7 órakor 86 szavazattal 3 ellenében ünnepies módon elhatározta Besszarábia egyesitését az oszthatatlan Romániával. A román nép és a király nevében ezt tudomásul vettem és leirhatatlan lelkesedés közepette proklamáltam az egyesülést. Este 8 órakor a székesegyházban ünnepies Te Deumot tartottak, a melyen óriás tömeg vett részt, határtalan lelkesedést tanusitva. Igen boldog vagyok. Marghiloman.
Arion külügyminiszter a következőket válaszolta:
– Győzött a jog. Örömteli szivvel üdvözlöm önt a fényes győzelem alkalmából. Gyógyuljanak meg az ország sebei és a nagy cselekedet adjon Romániának fokozódó uj hatalmat. Besszarábia követte a nemzet és a jövő szavát. Arion.
A hatás Bukarestben. Bukarest, ápr. 11.
Az egyesülés hire itt a délutáni órákban terjedt el és a román lakosság körében nagy megelégedést keltett. Általános az az érzés, hogy az ország a szerencsétlen háboruból a történtek ellenére nemcsak életképesen, hanem megerősödve fog kikerülni és hogy most jobb jövő elé néz. Általános az a vélemény, hogy a Marghiloman-kabinet az egyesülés által lényegesen megerősitette állását. Besszarábia kormányzójává Stere Konstantint szemelték ki.
Constantin Stere (forrás: wikipedia)
Az egyesitésbe nekünk is beleszólásunk van. Bécs, ápr. 11. A Budapesti Hirlap tudósitójának távirata.
Románia a besszarábiai tartományi tanács határozatával Besszarábiát bekebelezte önmagába s az erre vonatkozó királyi proklamáció már meg is jelent. A kérdés megoldásába természetesen a kettős monarkiának is van beleszólása és állásfoglalásunkra a Romániának velünk szemben a jövőben tanúsitandó magatartása lesz a döntő. Másrészt azonban Besszarábia annexiója nem megy végbe egészen simán, mert az ukrajnai kormány tiltakozik ellene, a mennyiben a kérdéses terület északnyugati és délkeleti részében az ukrajnaiak vannak többségben.
A román vezérkar uj főnöke. Bukarest, ápr. 11.
A Neamul Romanesc értesülése szerint Gripescu tábornokot kinevezték a vezérkar főnökévé Persan lábornok helyére. Gripescu a román háboru kitöréséig a vezérkar főnökének helyettese volt.
A béketárgyalás. Bécs, ápr. 11. A Budapesti Hirlap távirata.
Illetékes helyen ugy értesülök, hogy immár teljes a Romániával kötendő békeszerződés szövege, ennek ellenére még jó időbe telik annak illetékes helyen való honorálása. A kereskedelmi szerződés megszerkesztése ugyanis még mindig igen jelentős nehézségekbe ütközik. Éppen ezért már eleve számolni kell azzal a ténnyel, hogy a tárgyalás további menete az eddiginél jóval lassubb lesz. Mert nem csupán a középponti hatalmak s Románia álláspontját kell összeegyeztetni, hanem a magyar és az osztrák kormányét is és az utóbbi nem jelent kisebb föladatot az előbbinél.
A 6. oldalon, a Politikai események között olvasható:
A magyar-horvát pénzügyi egyezmény.
Mihalovich Antal horvát bán ma reggel Budapestre érkezett. Vele együtt jöttek Kulmer gróf és Kriskovich osztályfőnök. A horvát politikusok ma délelőtt részt vettek a regnikoláris bizottságnak Plósz Sándor elnöklésével tartott ülésén, a melyen magyar részről Teleszky János és Hegedüs Lóránt, a kormány részéről Wekerle Sándor miniszterelnök és Popovics Sándor pénzügyminiszter vett részt. A tanácskozás délelőtt 11 órától délután fél 3 óráig tartott. A Kel. Ért. jelentése szerint a magyar-horvát pénzügyi egyezményt, a mely április végén lejár, ezúttal is ideiglenesen meg fogják hosszabbitani.
A Napihírek között (7. o.):
(Egy horvát lap megrendszabályozása.) Eszékről jelentik: A báni kormány az Eszéken megjelenő Jug horvát lap megjelenését az állam érdekeit fenyegető irásmódja miatt tizennégy napra felfüggesztette.
(A Drina áldozatai.) Ötödik napja már, hogy a Drina hajó ijesztő szerencsétlensége egész sereg embernek oltotta ki az életét, de még ma sem lehet határozottan tudni, mennyi az áldozatok száma. Az elsülyedt hajó sérülése következtében igen nehezen megy a hajó kiemelése, a viz is árad, a mi csak veszedelmesebbé teszi a munkát és fokozott óvatosságot kiván. Ugy, a hogy ma következtetni lehet, körülbelül félszáz ember lelte a sirját a Duna vizében. Eddig huszonkét halottat huztak ki a hajóból és ezek közül tizennégyre ismertek föl. A kihalászott áldozatok a következők: (…)
Még vagy huszonöten jelentették be hozzátartozóik eltünését Rudnyánszky főszolgabirónál, a ki azt hiszi, hogy az áldozatok száma ötven körül lesz. A Dunagőzhajós Társaság jelentése szerint ugy látszik, hoey a férfiteremben már nincs több halott. A női terem fölött a fedélzetet meglékelni nem lehetett, mert mélyen a viz alatt van és igy, mig a Drina fedelét meg nem emelik, nem lehet több halottat kifogni. Az Esztergom gőzös az uszályhajókkal tegnap este a szerencsétlenség helyére érkezett.
A kihalászott holttestek közül ma huszonkettőt agnoszkáltak, egyet pedig felboncoltak. A Drina kiemelését ma megkezdték s valószinü, hogy holnap délig a munkával elkészülnek. A rendőrség ma este letartóztatta a Drina kapitányát, Zwippet és a kormányost, Madácsot.
A 8. oldalon, a Táviratok között pedig:
Czernin és a csehek. Bécs, ápr. 11.
Egy látogatás alkalmával, a melyet Stanek és és Tusár képviselők e hónap 10-én Seidler lovag miniszterelnöknél tettek, ez utóbbi Czernin gróf ismert beszédére vonatkozóan a külügyminiszterrel való tanácskozás alapján kijelentette, hogy a külügyminiszter beszéde nem a cseh nép, hanem ama vezérei ellen irányult, a kik a háborut az antant győzelme által óhajtják befejezni, hogy céljukat ily módon érjék el. Czernin ezt az eljárást hazaárulásnak minősitette. Seidler kijelentette, hogy teljesen osztozik a külügyminiszternek ebben az álláspontjában, de a vádat senki se vegye magára, a ki nem akarja. Mindazok, a kik kijelentik, hogy Ausztria és Magyarország és szövetségesei győzelmét remélik és arra törekesznek, jogot támaszthatnak arra, hogy a kormány kijelentse nekik, hogy a vádakban nem részesek és hogy hazafiságukat nem lehet kétségbe vonni.
A Tudomány és irodalom hírei között olvasható a 9. oldalon:
(Turáni Társaság.) A Kulturközéppont (Turáni Társaság) most megtartott előadó ülésén Németh József miniszteri tanácsos értekezett Ószerbia és Macedónia városairól. Ezektől a területektől északra eső Szerbia egészen, Bosznia pedig nagy részben ugy geológiailag, mint földrajzilag a nagy magyar medencéhez tartozik. Tulajdonképpen a szóban levő területeken kezdődik a hozzánk legközelebb eső Kelet. Az előadó utalt az általa tárgyalt területek és a Balkán félsziget északi része között mutatkozó földrajzi különbségre és azzal jellemezte az általa bemutatott városok helyzetét, hogy mindenütt egy egykor viz alatt levő, most termékeny talaju medencének az emporiuma. Számos történelmi adattal, kulturális és közgazdasági vonással illusztrálta a városok fejlődését és mai állapotát. Rámutatott arra, hogy a közeli keletnek e vidékeivel mi magyarok eddig nagyon keveset törődtünk, holott életérdekünk, hogy a Balkánon ugy kulturálisan, mint gazdaságilag eredményesen müködjünk. Az előadásban ismertetett városokról nagyszámu, sikerült vetitett képeket mutatott be az előadó. A nagy tetszéssel fogadolt előadást a közönség zajosan megtapsolta.
Az Est napilap 1918. április 12-i száma egy pár soros hírrel szolgált a besszarábiai eseményekről (2. o.):
Besszarábia és Románia uniója
Brassó, április 11. (Az Est tudósitójától)
A bukaresti Lumina tegnap délután külön kiadásban közölte, hogy Kisenevben összeült a nemzeti tanács és megszavazta Besszarábia unióját Romániával.
Ugyanott a lap egy rövid hírt is közölt az Osztrák-Magyar Monarchia „elnyomott népeinek” 1918. április 8. és 11. között, Rómában megtartott kongresszusáról, amelyen az emigráns cseh, délszláv és lengyel politikusok mellett szerbiai és romániai politikusok is megjelentek. A kogresszus résztvevői radikális álláspontot fogalmaztak meg – nyíltan a függetlenség és az elszakadás mellett törtek lándzsát.
Cseh-tót Kongresszus Rómában
Berlin, április 11. (Az Est rendes tudósitójának távirata)
Luganóból jelentik: A Giornale d’Italia szerint a Rómában tartandó cseh-tót kongresszus nagy történelmi jelentőséggel bir. Az osztrák kérdés a lap szerint a háboru kitörése óta nem belügy többé, hanem európai, sőt világkérdés. Az a körülmény, hogy a kongresszusra francia és angol delegátusok is érkeztek, azt jelenti, hogy e körök, a melyek a nemzetiségi kérdésben kezdetben Ausztriával rokonszenveztek, most kezdenek hangulatot változtatni.
A liberális, polgári radikális Világ 1918. április 12-i száma szintén foglalkozott Besszarábia és Románia egyesülésével (7. o.):
Proklamálták Románia és Besszarábia egyesülését
A központi hatalmak és Románia között folytatott béketárgyalások befejezését mára fontos aktus előzte meg. A román király és kormány, miután a besszarábiai országgyülés elhatározta Besszarábiának Romániához való csatlakozását, ünnepélyesen proklamálták a két ország egyesülését. A Bukarestből késő este érkezett távirat ezzel a hirrel kapcsolatban egész Románia lelkesedéséről is hirt ad, ami érthető, mert hiszen Besszarábia csatlakozásával Románia legnagyobb történelmi vágya teljesült. A központi hatalmak győzelme a keleti fronton egyszeribe véget vetett a Bratianu-féle politikusok nyugati aspirációinak és Romániát már az a veszedelem fenyegette, hogy a háboru, melyet elkerülhetett volna, még a Besszarábia iránt táplált utolsó reménységeitől is megfosztja. Nem igy történt. A győztes központi hatalmak nem álltak utjába annak, hogy Románia, mely csak vezetői politikai hibáiból rohant a világháboru tüzébe, élén belátóbb politikusaival, a békés fejlődés és boldogulás utjára térhessen.
Természetes, hogy a román király és kormány proklamációját ebben a pillanatban nem lehet véglegesnek tekinteni. Ez elsősorban Romániának a központi hatalmak irányában tanusitandó további magatartásától függ. Az egyesités tényét mindenesetre a központi hatalmak és Románia között kötendő béke ratifikálása fogja leginkább megerősiteni. Az egyesités véglegesitésének ma egyébként még egy akadálya van: Ukránia, mely szintén igényt tart azokra a besszarábiai területekre, amelyeken az ukrán elem a túlnyomó. Maga a proklamáció azonban arra a viszonyra is iránytadó, mely a jövő Romániát a monarchiához, illetve a központi hatalmakhoz kell, hogy füzze. Az egyesités proklamálása lényegesen megerősiti Marghiloman pozicióját és éppen Marghilomantól remélhető, hogy a ma még fennálló feltételek és helyi ellentétek között arra tudja vezetni hazáját, ahol jövőjét biztositva látja.
(…)
A proklamált egyesités
Bukarestből jelentik: Marghiloman miniszterelnök Arion külügyminiszterhez a következő táviratot intézte: A tartományi tanács kétnapi tanácskozás után április 9-én este 7 órakor 86 szavazattal 3 ellenében ünnepies módon elhatározta Besszarábia egyesitését az oszthatatlan Romániával. A román nép és a király nevében ezt tudomásul vettem és leirhatatlan lelkesedés közepette proklamálták az egyesülést. Este 8 órakor a székesegyházban ünnepies Te Deumot tartottak, amelyen óriási tömeg vett részt, határtalan lelkesedést tanusitva. Igen boldog vagyok. Marghiloman.
Arion külügyminiszter a következőket válaszolta: Győzött a jog. Örömteli szivvel üdvözlöm Önt a fényes győzelem alkalmából. Gyógyuljanak meg az ország sebei és a nagy cselekedet adjon Romániának fokozódó uj hatalmat. Besszarábia követte a nemzet és a jövő szavát. Arion.
Az egyesülés hire itt a délutáni órákban terjedt el és a román lakosság körében nagy megelégedést keltett. Általános az az érzés, hogy az ország a szerencsétlen háboruból a történtek ellenére nemcsak életképesen, hanem megerősödve fog kikerülni és hogy most jobb jövő elé néz az ország. Általános az a vélemény, hogy a Marghiloman-kabinet az egyesülés által lényegesen megerősitette állását. Besszarábia kormányzójává Stere Konstantint szemelték ki.
Az egyesités még nem végleges
Bécsből jelentik: A román kormány nagy megelégedéssel vette a besszarábiai országgyülés elhatározását tudomásul, amely határozat szerint Besszarábia csatlakozik Romániához és a román király már proklamálta Besszarábia csatlakozását. Illetékes helyről közlik azonban, hogy ez a proklamáció nem tekinthető véglegesnek, mivel Romániának a központi hatalmakkal kötött egyezménye szerint az Romániának a központi hatalmak iránt tanusitandó magatartásától függ. E kérdés elintézésének különben az ukránok magatartása is utját állja, akik igényt emelnek Besszarábia bizonyos részeire, amelyekben az ukrán elem a tulnyomó.
A Világ is írt a római gyűlésről (7. o.):
Irredentisták gyülése Rómában
Luganóból jelentik: A különböző nemzetiségü irredentistáknak Rómában történt találkozásáról a következőket jelentik: A konferenciát a Kapitoliumon tartották. Állami hatóságok nem képviseltették magukat, Róma városának polgármestere azonban jelen volt és üdvözölte is a konferencia résztvevőit. Olasz részről négy szenátor vett részt, akik közül kettőn a Corriere della Sera munkatársai, továbbá a nemzeti védelem szövetségének szélsőbeli pártja nevében nyolc képviselő, végül 12 haditudósitó. Jelen voltak továbbá egy cseh-tót és egy román delegáción kivül lengyel delegátusok is nyolcan, nyolc délszláv delegátus is volt Trumbics vezetésésével, a szerb szkupstina 12 küldöttje Sztojanovics Koszta vezetésével, Steed angol publicista, Nelson Gay Florencben élő amerikai publicista, Thomas volt francia miniszter és Bouillon, a francia propaganda vezetője. A Giornale d’Italia történelmi eseménynek mondja ezt az összejövetelt és kijelenti, hogy ha a franciák és angolok nem is szerepelnek hivatalosan, jelenlétük mindenesetre figyelemreméltó, mivel arról tanuskodik, hogy Franciaországban és Angliában már megváltozott az Ausztria- Magyarországról való felfogás. A Tribuna annak az elismerését, látja ebben, hogy Oroszország helyett Olaszország vállalta el Ausztria-Magyarország nemzetiségeinek védelmét.
