Sibilla könyvei. Megvan a külön orosz béke. Budapest, márc. 4.
Vasárnap aláirták a külön orosz békét Breszt-Litovszkban. Valósággá vált, a mi a háboru első három esztendejében lehetetlenségnek látszott. A hires londoni diplomáciai váltóról egy aláiró letörölte a nevét. Ki lesz a második? A toll már ennek is a kezében van. Aztán fog jönni a harmadik…
Alább olvashatók tizennégy cikkelybe foglalva az orosz béke föltételei. Olvassuk, olvassuk és a római legendára gondolunk Sibilla hét könyvéről. Mikor Róma drágállotta a hét könyv árát, Sibilla egyet a tüzbe vetett, de a hatért ugyanazt az árat követelte. Aztán az ötért. És igy tovább. A könyv fogyott, az ára, a maradéknak az ára mindig ugyanaz volt.
Mikor Breszt-Litovszkban az első tárgyalás folyt, akkor meg lehetett volna a békére alkudni. Az orosz békekövetek titkos reményektől megszéditve meghiusitották a becsületes alkut. Mostan diktálták nekik a békét. Ha a feltételekről nem is beszélünk, de magában az a valóság, hogy a mostani orosz kormány akkor volt népszerüsége és hatalma tetején, óriás különbséget jelent rája nézve az akkori és a most megkötött béke értéke dolgában. Nagy erővel, nagy tekintéllyel vethette volna magát Oroszország uj rendjének megalapitására. Azóta a bolysevik kormány tekintélye és hatalma megingott, a birodalom bomlása iszonyu mértékben megindult: hol van a kéz, mely feltartóztassa, az állami rend egységes vérkeringését ujra szabályozza?
De ettől ne a mi fejünk fájjon. Ránk nézve világtörténelmi dátum a tegnapi nap. Meg- és aláirták azt a dokumentumot, a mely megállapitja, hogy e borzalmas konfliktusban a keleti háborut megnyertük. Keleti ellenségeinkkel szemben a mi akaratunk győzött. A kik jöttek, hogy leigázzanak, összetörjenek bennünket és osztozkodjanak rajtunk, azok fegyverrel meggyőzve, összetörve meghódoltak akaratunknak. Elfogadták, a mit kitüztünk a béke feltételéül. És mi oly békét kötünk, a milyet még a világtörténet nem látott. A porosz militarizmus és a magyar elnyomó nem földet, nem tartományt, nem népeket követel magának diadalma és áldozatai jutalmául, hanem elnyomott népek számára a szabadságot s a függetlenséget. A kik évszázadokig járomban nyögtek: lengyelek, ukrajnaiak, finnek, a balti tartományok népei, a Kaukázus törzsei, Perzsia – mind benne vannak a mi békeszerződésünk áldott pontozataiban. Államiságuk, fajuk, nemzeti önállóságuk a mi diadalunk nyomán feltámad halottaiból, kiszabadul a zsarnok elnyomó koporsójából és ujra él és ujra lélekzik. Hihetetlen, el nem képzelhető ábránd és vágy volt ez a háboru előtt. Reális valósággá lett általunk a háboru negyedik esztendejében.
Micsoda cinikus, hazug és vakmerő képmutatás az, a mely velünk szemben kérkedik azzal, hogy ő szabadit fel kis nemzeteket és ő ajándékozza meg őket önrendelkező joggal. Mi ime már vagy egy féltucatot felszabaditottunk, ellenfeleink pedig azokat is megfosztották önálló létüktől, a kiket sikerült préda-igéretekkel ellenünk mozgósitaniok.
A második béke is készül már: az oláhoké. Ez a béke különösen minket érdekel és Bulgáriát. Itt sem fog bennünket a boszu vezérelni, boszu az árulásért, a szövetségi hitszegésért, az orvtámadásért és a bevallott rablószándékért, mellyel határainkra törtek. Ámde mentül távolabb áll tőlünk a boszu, annál szigorubban kell szemünk előtt tartanunk a háboru előtti idők és a háboru alattiak tapasztalásait. Arról, hogy Oláhország száz éven belül velünk szemben régi játékait el ne kezdhesse ujra: arról minden áron és minden eszközzel gondoskodnunk kell. Mikor az oláhok betörtek erdélyi határainkon, ezen a helyen cikket irtunk e cimmel: Végre! Azt beszéltük akkor, hogy végre leszámolhatunk. Szemtől-szembe állunk, képmutatás és hazudozás nélkül. Mert a mi perünk, a kettőnké az oláhokkal, csak fegyverrel dönthető el. Most tehátlan eldöntetett. Megbélyegezni való élhetetlen nép volnánk, ha ezt a dicső döntést nem tudnók ugy hasznunkra forditani, hogy áldozataink gyümölcse biztositva legyen minden időkre. Határaink, oláhországi véreink sorsa, gazdasági érdekeink biztositása: ez az első. Azután jön csak Oláhország sorsa.
És a béke, a mely Keleten a földre szállt, mint a fölkelő nap, tovább tolja ellenállhatatlan világosságu és melegitő sugarait déli határainkon. Jönniök kell a szerbeknek… És tovább meg délen, hogy szemébe süssön a másik hitszegőnek is. És nem áll meg Nyugat előtt sem…
Meg kell rémülnie szivében az egész világnak. A mi szuronyainkon a békét visszük a népeknek. Keletre vittük a fölszabaditást a fizikai zsarnokság alól: nyugatra a lelki rabság és elnyomás alól való felszabaditást visszük. Nekik is felajánlottuk a Sibillák könyveit. Rájok nézve is elégett belőlük már vagy kettő.
Az egész világ sajtója. minden nemzetek gondolkozó rétegei ma azt mondják: ime, a véres aratás termésének a felét már csürjeikbe rakták. Csak bolond vagy gaz lehet az, a ki a népeket azzal tüzeli a további vérontásra, hogy a termés másik felét, immár az eddiginél rendelkezésünkre álló nagyobb erővel nem tudjuk betakaritani. Soha még hadakozó fél nagyobb számu ellenséggel nem állott szemben, mint e háboruban a középponti hatalmak. Szövetségeseinket eltántoritották, szövetkeztek mindenkivel, szinte világrészekkel ellenünk. De nekünk hatalmasabb két szövetségesünk volt: az Isten és az Igazság. Ellenségeink verekedő kedvének a forrása a feneketlen gyülölet volt. A mi vitézségünk az önvédelem és a hazaszeretet szent forrásaiból fakadt. Ellenségeink szándéka rabság és leigázás volt. A mi győzelmünk fölszabaditást jelent. Ők most is harcot üvöltenek, mi békét diktálunk. Soha hadjáratot több hazugsággal nem inditottak és nem vittek, soha hadjárat több igazsággal nem végződött, mint a világtörténet e véres könyvének első kötete, mellyel a Keleten tegnap becsukták Jánusz templomát s áldozati tüzet gyujtottak a béke oltárán.
A breszt-litovszki béke területi rendelkezései (forrás: wikipedia)
Béke Oroszországgal!
Március 3-án aláirták a békeszerződést. A németek megszüntették a hadműveleteiket. Budapest, márc. 4.
Oroszországgal megkötöttük a békét s a román békekötés is küszöbön áll, ugy hogy a középponti hatalmak keleti arcvonala teljesen fölszabadul és talán egy-két nap mulva elmondhatjuk, hogy immár csak egy fronton kell harcolnunk: a nyugatin, a mely a viszonyok mai állását tekintve, a Piave torkolatától a flandriai tengerpartig terjedő egyetlen óriás ellenséges vonalba olvadt össze.
A békét a diplomaták kötötték meg. Mégis meg kell ma állapitanunk, hogy a breszt-litovszki béke első sorban a német és a magyar és osztrák hadseregek müve. Igaz ugyan, hogy azt a helyzetet, a mely Oroszországot békére kényszeritette, az orosz forradalom teremtette meg, de az orosz forradalom egyáltalán ki sem törhetett volna a mi hadseregeink fényes győzelmei nélkül. Oroszország a tömeg és – a mint utóbb kitünt – inkább csak látszólagos erő szempontjából legkolosszálisabb ellenfelünk, mint katonai hatalom elintézettnek volt tekinthető a gorlicei győzelem után és még inkább az 1916. nyarán kudarcot vallott Bruszilov-féle nagy offenziva után, tehát már másfél évvel ezelőtt. Az akkor előállott orosz katonai helyzet érlelte meg az orosz forradalmat és hullatta végeredményben a tegnapi napon az ölünkbe az orosz béke gyümölcsét. S ha hálásak vagyunk érte diplomáciánknak, épp ugy hálásaknak kell lennünk katonáinknak is, a kik egy ma még nem tárgyalható felsőbbség fegyverhordozói voltak a keleti harctereken.
A breszt-litovszki békeszerződés számos pontja nemcsak politikai, hanem katonai szempontból is rendkivül érdekes és értékes. Nemcsak politikai, hanem sztratégiai fontossággal bir, hogy a szerződésben megállapitott oroszországi vonaltól nyugatra eső volt orosz tartományok fölött való fennhatóságról Oroszország egyszer s mindenkorra lemond, – hogy ugy ezeket, mint a kelet-anatóliai tartományokat kiüriti, hogy szárazföldi haderejét teljesen leszereli, hogy mind a saját, mind az orosz kikötőkben lévő antanthadihajókat zár alá teszi, hogy a Jeges-tengerre nézve a buvárhajó-zárlat az általános békekötésig föntartatik, hogy Oroszország kénytelen Ukrajnával is békét kötni, hogy hadifoglyainkat hazakapjuk és végül, hogy a Svédországra nézve katonai szempontból is rendkivül fontos Aland-szigetek kérdése tisztázást nyer.
Ukrajnában mai jelentéseink szerint még folyik a rendcsinálás munkája, ellenben Nagy-Oroszországban a katonai müveleteket a németek megszüntették. Ma azután valóban elmondhatják, hogy a volt orosz fronton állott valamennyi erőink felszabadultak és a nyugati front számára rendelkezésre állnak. Ha az antant szakértői már eddig is azt hangoztatták, hogy az erőegyensúly helyreállott, akkor ezt abban a formában kell koncedálnunk, hogy nyugaton a felsőbbség ma a miénk. Arról, hogy mekkora erőkkel szaporitotta a keleti fronton már eddig fönnállott helyzet a nyugati arcvonalunk erőit és mily hatalmas tartalékokkal erőshödhetik az még ezentul, talán rövidesen megemlékezhetünk. Megértjük azonban a francia sajtót, a mikor a miatt siránkozik, hogy a legutóbbi kéthetes előnyomulás ideje alatt nem kevesebb mint 3300 oly francia eredetü orosz löveget zsákmányoltunk, a melyek majd segitségünkre lesznek abban, hogy nyugaton eldönthessük a kinossá vált kérdést Amerikára nézve, hogy érdemes-e még nagyobb erőket Európába áthajóznia, avagy gazdaságosabb ismét a békeszerző álarca alá rejteni igazi arculatját.
A békeszerződés szövege (forrás: wikipedia)
A Budapesti Hírlap aktuális száma a 3-4. oldalon közli a 14 cikkelyből álló orosz békeszerződés szövegét, de több kisebb-nagyobb írást is szentel a keleti térség fejleményeinek és a vele kapcsolatos spekulációknak. Például:
A bolysevik csapatok visszavonulása Finnországból és Ukrajnából. Rotterdam, márc. 1. – A Budapesti Hirlap távirata –
A Times jelenti Pétervárról: Finnországban és Ukrajnában a forradalmi csapatok Krilenko hadseregparancsa értelmében tiz napon belül visszavonulnak.
Litvánia és Kurland jövője. Berlin, márc. 4.
Az Oroszországgal való békekötés után a közvélemény ismét foglalkozik az újonnan felállitott trónok betöltésének kérdéseivel, főként azzal, kit ültessenek Litvánia és Kurland trónjára. A szász lapok a litván trónra ismét Frigyes Krisztián szász herceget, a szász király második fiát jelölik, de emlékeztetnek Bismarck szavaira, a melyeket Hohenzollern Károly hercegnek oláhországi küldetésekor mondott, hogy tudniillik az ilyen fiatal herceget csupán a nyeregbe segitheti Németország, de lovagolnia aztán egyedül kell. Kurland trónjára Frigyes Adolf meklenburgi herceget jelölik.
A Berliner Lokalanzeiger értesülése szerint Kurlandban két különböző áramlat uralkodik. Az egyik irányzat azt követeli, hogy Kurlandot csatolják Oroszországhoz, illetve a Németbirodalomhoz, a császár pedig a kurlandi herceg cimét vegye fel. A másik irány önálló hercegséget óhajt Kurlandból teremteni, melynek élén valamelyik német középállamból származó herceg állana és Kurland a Németbirodalom fenhatósága, valamint a német császár főparancsnoksága alá kerüljön, mint a német katonai hatalom tagja. Ugy látszik, hogy ez az utóbbi áramlat erősebb és tulsulyra jutott. E szerint tehát valószinü, hogy Kurland önálló hercegség lesz.
Arkangelszk – köztársaság? Frankfurt, márc. 4. – A Budapesti Hirlap tudósitójának távirata. –
A Frankfurter Zeitung stokholmi tudósitója arról értesül, hogy azok az angol alattvalók, a kik most Pétervárról és Oroszország déli városaiból menekülnek, feltünő módon majdnem kizáróan Arkangelszkbe mentek. Ott ugyanis Oroszország legészakibb részén, az angolok támogatásával Arkangelszk fővárossal egy uj köztársaság van alakulóban. Míg a murman kikötőt jóformán már minden teremtett lélek elhagyta, Arkangelszkben, melyben számos kereskedelmi hajón kivül több angol hadihajó is állandóan horgonyoz, meglehetős rend uralkodik. A bolysevikok minden kisérletét, hogy az orosz jeges-tengeri flotta matrózait, valamint a kikötőmunkásokat sztrájkra és fosztogatásra birják, könnyen elfojtották.
Az ukrajnai miniszterelnök a kancellárhoz. Berlin, márc. 4.
(Wolff.) Holubovicz, az ukrajnai köztársaság miniszterelnöke Breszt-Litovszkban való tartózkodása alkalmával e hónap 2-án táviratot küldött Hertling gróf kancellárnak, a kit értesitett arról, hogy az ukrajnai csapatok a németek segitségével fölszabaditották Kievet. A kancellár választáviratában a többi közt ezt irta:
Üdvözlöm Önt és az ukrajnai hadsereget a gyors eredményhez és a német néppel együtt érzem az elégtételt azért, hogy német csapatok is közremüködhettek az ukrajnai nép fölszabaditásában. Kivánjuk, hogy mindenkor legyen hozzá szabadsága és hatalma, hogy saját jogai és saját szokásai szerint békében élhessen. A német csapatok még az Önök országában vannak. Várom az Ön értesitését s a mint Ön azt hiszi, hogy a német katonák elvégezték föladatukat, visszahivásukra aggodalom nélkül kiadhatjuk a parancsot.
Az oroszországi hírek mellett a lapszám másik legfontosabb katonai-politikai hírcsoportja a román béketárgyalásokkal kapcsolatos, amelyet néhány sor köt össze az oroszországi helyzet bemutatásával:
Breszt-litovszki delegátusaink elutazása. Berlin, márc. 4. – A Budapesti Hirlap távirata –
Breszt-Litovszkból a német és az osztrák és magyar delegátusok egy része Bukarestbe utazott és talán már ma este oda érkezik. Az orosz békeszerződést Czernin gróf és Kühlmann Bukarestben pótlóan aláirják.
A román béketárgyalás. Budapest, márc. 4.
A Romániával kötött fegyverszünetet a négyes szövetség szombaton fölmondotta. Ez a lépés ultima ratio volt Ferdinánd királlyal és uj kormányával szemben, a mely a békétől nem huzódozott ugyan, de attól visszariadt, hogy a békeföltételek megállapitásában a valóságos politikai és hadihelyzetet ismerje el irányadónak. A középhatalmak energikus elhatározása észretéritette a makacskodókat. A román kormány a fegyverszünet fölmondása után nyomban kijelentette hajlandóságát uj tárgyalásra a fegyverszünet meghosszabbitásáról, valójában a végleges béke megkötéséről.
Hogy Románia elszánta magát erre az egyetlen cselekedetre, a mely még megmentheti mostani szorongatott, minden oldalról körülzárt állapotából, az nagyon is érthető. Nem tulozzuk e vétkes ország nyomoruságát, ha a haditérképre tekintve azt állitjuk: a megsemmisülés közvetetlen veszedelme fenyegeti, ha az utolsó pillanatban észbe nem kap. Ránk nézve azonban végtelenül fontos és ma is nyilt kérdés marad: milyen békét nyerhet Románia? Milyen elnézésre, engedékenységre van jussa az 1916 szeptemberi betörés után? Minő garanciák fogják megóvni érdekeinket az elkövetkezhető román támadások ellen, ha már nagylelkün lemondunk a megtorlásról azokért, a mik másfél esztendővel ezelőtt történtek?
Mindezekre a kérdésekre a legközelebbi napok meg fogják adni a feleletet. De a középhatalmaknak a maguk összességében, Magyarországnak pedig külön már eleve megvannak az irányelvei, a melyek érvényesüléséről a Romániával való békekötésnél nem mondhatunk le.
A középhatalmak egy értelemmel követelni fogják Dobrudzsát a bolgár szövetséges részére. Bulgária derék, hösi népe és fenkölt lelkü királya sulyos, válságos percekben állottak oldalunkra, és csatlakozásukkal eldöntötték a Szerbia ellen intézett offenzivánk sorsát. A bukaresti békében az elárvult, cserben hagyott, vérvesztéstől gyengült Bulgária kezéből kiragadták e virágzó, termékeny tartományt; de ez a föld az övé a történelem és a nemzetiségi elv jogán. Ezt nem jutalmul, ajándékul kapja, hanem jogos örökségeként követelheti Bulgária.
Ugyancsak valamennyi szövetségesnek közös érdeke, tehát közös követelése a Duna teljes fölszabaditása. E hatalmas viziuton a magyar vállalkozás, a magyar kereskedői szellem nagyszabásu forgalmi hálózatot alkotott, a mely a háboru előtt gazdasági életünk megbecsülhetetlen tényezője volt. Uj kapcsolatunk Ukrajnával csak akkor válhatik értékessé, ha a Duna alsó folyásán keresztül le a Fekete-tengerig előttünk szabad az út. Szabad és nagy arányban fejleszthető, teknikai szempontból is egy megsokasodott hajóforgalom kivánalmainak megfelelő.
A magyar követelésekre nézve ebben az egyébként pártokra szaggatott, széjjelhuzásra hajlamos közvéleményben teljes az egység. Követeljük a testünk biztonságát, a területünk épségét, a védekezésünk hathatós voltát, a nyugalmat a felől, hogy kivülről rablók többé váratlan rajtaütéssel nem támadhatják meg határmenti városainkat és falvainkat. A hozzájuk vezető utakat tehát záró erősségekkel kell fölszerelnünk és ez erősségek helyeit oly területen keresnünk, a mely a háboru előtt román kézen volt. Szigoruan ragaszkodunk a sztratégiai határkiigazitáshoz, mert nem akarunk hóditani, csak biztosságban élni. De senki fia hóbortos akácfa-elmélete kedvéért nem mondhatunk le, nem is akarunk lemondani erről a létföltételünkről.
Végre pedig jogos magyar követelés az is, hogy a béke adjon kezességet a politikai izgatás, a magyar földön élő románok állandó és módszeres lázitása ellen. Szerbia vonakodott az 1914. julius havában biztositékot adni arra nézve, hogy az okrána nem folytatja a délvidéken földalatti munkáját. Szerbia keservesen meglakolt. A román okrána, a kulturliga nem volt kisebb bünös szerb testvérénél. De reméljük, hogy Románia okult Szerbia tragikus példáján. Elég volt a bukaresti „tudományos” akadémia tudománytalan magyarfalásából, az oláh füzfapoéták lázitó versikéiből, az izgatók és hivatásos népbolonditók csereforgalmából. Mi drága áron vásároltuk meg a nyugalmunkat. De most már nyugalmat is akarunk. Szerte az egész országban. és elsőül a végeken.
Ha e követeléseknek az észretért Románia eleget tesz, akkor élni fog. Talán kissé meggyöngülten – a hogy az osztó igazság és a történelem sorsát intéző örök erkölcsi hatalmak követelik – de uj fejlődésre képesen. Ha nem,– akkor öngyilkosságot követ el és maga készitheti el sirversét.
A fegyverszünet felmondásának és az új fegyverszüneti, illetve a leendő béketárgyalásokról szóló beszámoló után két másik román vonatkozású hír következik:
A tárgyalás kedvező eredménnyel biztat. Berlin, márc. 4. – A Budapesti Hirlap tudósitójának távirata.–
A bukaresti béketárgyaláson gyors munkára számitanak. Az a körülmény, hogy a középponti hatalmak a fegyverszünetet csakis pozitiv béketárgyalás föltételével akarták aláirni, illetve meghosszabbitani, világosan megmutatta a román kormánynak, hogy a tárgyalás halogatása a hadmüveletek ujrakezdését jelentené. Avereszku tábornok román miniszterelnök és Kühlmann államtitkár levélváltása következtében aztán megegyezés jött létre a tárgyalás folytatását illetően. Politikai körökben az a vélemény alakult ki, hogy Románia immár a mi békeföltételeink alapjára helyezkedett, mert különben céltalan lenne a tárgyalás folytatását illető kivánsága. S igy a békekérdés további kialakulása elé jó reménységgel kell tekintenünk.
Alexandru Averescu tábornok, 1918 február-márciusában Románia miniszterelnöke (forrás: wikipedia)
Avereszku lemondásának hire. Genf, márc. 4.
A Havas-ügynökség jelenti Jászvásárból: Itt kétségtelennek tartják, hogy az Avereszku-kormány legközelebb le fog mondani. Azt hiszik, hogy Románia ujabb elhatározásáról a király elnöklésével tartandó koronatanácsban fog dönteni. Ezt a koronatanácsot minden valószinüség szerint már megtartották.
Talaat basa nagyvezér Bukarestben. Konstantinápoly, márc. 4.
Talaat basa nagyvezér a Romániával való béketárgyalásra Bukarestbe utazott.
A magyarországi események közül négy érdekes hírt választottunk ki a március 5-i lapszámból:
Ujvidék határozata.
Ujvidék szabad királyi város törvényhatósági bizottságának közgyülése állást foglalván a cseheknek Magyarország területi épsége ellen intézett támadásaival szemben, feliratban követeli a kormánytól, hozza nyomatékosan tudomására az illetékes tényezőknek, hogy ha Ausztria népei a kiegyezésnek bármilyen megváltoztatására törekszenek, ugy a megváltoztatás a mi hozzájárulásunkkal nem lehet más, mint a két államnak teljes különválása a perszonális unió alapján. Kéri továbbá, hogy a kormány haladéktalanul tegye meg a lépéseket az iránt, hogy hazánk területi épségének bármily oldalról jövő támadás elleni megvédésére intézményes biztositékul az önálló magyar nemzeti hadsereg felállittassék.
Hajdumegye a magyar-román határkiigazitás mellett.
Debrecenből jelentik: Hajdu vármegye rendkivüli közgyülésén elhatározta, hogy a Wekerle-kormányt üdvözli és támogatásáról biztositja. Kolozsvár város átiratára kimondotta a közgyülés, hogy a magyar-román határ kiigazitását kivánja.
A horvátországi pénzügyi egyezmény.
Zágrábból jelentik: A horvát országgyülés ma első és második olvasásban elfogadta a Magyarországgal való pénzügyi egyezmény meghosszabbitásáról szóló törvényjavaslatot.
(Az uj flottaparancsnok.) Debrecenből jelentik nekünk: Nagybányai Horthy Miklós, az uj flottaparancsnok a debreceni kollégiumban végezte tanulmányait, 1886-ban tett érettségit Debrecenben és a tengerészeti pályára lépett, a hol 1914-ben elérte a sorhajókapitányi rangot. Kivüle két testvére járt még a debreceni ősi kollégiumba: Horthy István,a 13-as huszárezred parancsnoka, az egykor hires urlovas és Horthy Szabolcs, Szolnokmegye volt főispánja, a ki az orosz harctéren hősi halált halt. Atyjuk, Horthy István, a heves–nagykunsági református egyházmegye gondnoka volt. Az uj flottaparancsnok kinevezése alkalmából Debrecen város tanácsa mai ülésén Márk Endre polgármester inditványára egyhanguan elhatározta, hogy szeretettel üdvözli a volt debreceni diákot. Az üdvözletet távirati uton juttatták el hozzá. Horthyt a kollégium tanári kara is üdvözölte.
