Wilson a világbékéről. Válasz Czerninnek és Hertlingnek. Budapest, febr. 12.
A versaillesi haditanács, melyen az Egyesült-Államok megbizottai is jelen voltak, Czernin és Hertling legutóbbi beszédeire a kérlelhetetlen harc folytatásának proklamálásával válaszolt s az antant sajtója ezzel egy időben azt a hirt bocsátotta világgá, hogy Wilson sem fog válaszolni a két békebeszédre. Annál meglepőbb, hogy az Egyesült-Államok elnöke nem várt gyorsasággal felel s folytatja azt az eszmecserét, melyet a versaillesi konferencia megszakitással fenyeget.
Wilson e beszédében régebbi taktikájához hiven elsősorban éket igyekszik verni Ausztria és Magyarország és Németország közé. Czernin beszédéről elismeréssel szól, megállapitja barátságos hangját, viszont Hertling nyilatkozatait határozatlanoknak s zavarbaejtőknek mondja. Fő kifogása az, hogy a kancellár nem hajlandó levonni az általa is elfogadott alapelveknek a gyakorlati következményeit. Ennek bizonyitásával azonban adósunk marad Wilson, a ki most az objektivitás látszatával, kenetes hangon ismétli meg jól ismert frázisait. A keleti fronton történt ujabb eseményeknek s főképpen az ukrajnai békekötésnek a hatása érezhető abban, hogy az uj világrend nevében tiltakozik az államok külön szerződése s egyes államoknak egymás között való megegyezése ellen. A jövőtől való aggodalmát pedig egészen megmutatja az a heves tiltakozás, melyet bármely kérdésnek katonai erővel való elintézése ellen jelent be. Ugy látszik, Wilson mégsem hisz komolyan a versaillesi konferencián elhatározott végleges győzelemben s nem hisz olyan meggyőződéssel az „amerikai segitség” döntő voltában sem, mint a hogyan Lloyd-George és társai hirdetik.
Wilson legujabb üzenete nem jelent ujabb közeledést, örvendetes csupán az, hogy az eszmecsere, melynek az általános békére kell vezetnie, nem szakadt meg. Folytatását s Wilson magatartását pedig remélhetően kényszeritő módon fogják megszabni azok a sikerek, a melyeket diplomáciánk a tárgyaló asztaloknál, katonáink pedig a harctereken kivivnak.
Wilson beszéde. Washington, febr. 12. (1–2.o.)
(Reuter.) Wilson elnök ma a következő beszédet intézte a kongresszushoz:
Január 8-án volt szerencsém önök előtt a hadicélokról beszélni abban az értelemben, a mint népünk fölfogja. Az angol miniszterelnök január 5-én hasonló kifejezésekkel beszélt. E beszédekre a német birodalmi kancellár január 24-én és Czernin gróf Ausztria- és Magyarország nevében ugyanazon a napon felelt. Örvendetes azt hallanunk, hogy óhajunk annyiban megvalósul, hogy e nagy tárgyról a nézeteknek mindennemü kicserélése az egész világ füle hallatára megy végbe.
Válasz Czerninnek
Czernin gróf válasza lényegében az én cimemre, január 8-iki beszédemre intéződött. Ez a beszéd igen barátságos hangu. Czernin e nyilatkozatomban fölbátoritó közeledést lát saját kormánya fölfogásához, hogy igazolja azt a hitét, hogy a céloknak a két kormány által való beható megtárgyalására alap kinálkozik. Ő azt is sejttette, hogy azokat a nézeteket, a melyeket kifejezésre juttatott, előzetesen velem közölték, és hogy én abban az időben, a mikor ő nyilatkozott, tájékoztatva voltam. Itt azonban bizonyára félreértés áll fönn. Én nem kaptam közlést arról, a mit ő mondani szándékozott és nem is állott fönn ok arra nézve természetesen, hogy miért lépett volna velem magánuton érintkezésbe. Én teljesen meg vagyok elégedve, ha az ő nyilvános hallgatósága közé tartozhatom.
Azt azonban ki kell jelentenem, hogy Hertling gróf válasza nagyon határozatlan és nagyon zavarba ejtő. A beszéd tele van kétértelmü mondatokkal és nem tünik ki belőle, hogy mire irányul. Kétségtelen, hogy egészen más hangon szól, mint Czernin gróf beszéde és nyilvánvalóan más is a célja.
(…)
A népek önrendelkezése.
A mi a békére vonatkozik, vonatkozik az emberiségre is. A mit katonai erővel intéznek el, az igazságtalan módon történik, egyáltalában nincs elintézve, mert akkor rövidesen előről kell kezdeni a dolgot. Nincs-e tudatában Hertling gróf annak, hogy most az egész emberiség biróságához beszél, hogy az egész világ felébredt népei biráskodnak mindazokról a dolgokról, a mit valamennyi állam, minden államférfia mond ama konfliktus következményeiről, a mely konfliktus a világ minden tájára kiterjed. A juliusi birodalmi gyülési határozat nyiltan elfogadta az ily biróság döntését. Sem annexióról, sem kártéritésről, vagy büntetésszerü kárpótlásról nem lehet szó. Nem szabad a népeket egy nemzetközi konferencia, vagy oly megállapodás utján, a melyet egy állam ellenfelei egymás között kötöttek, egy másik államnak kiszolgáltatni. A nemzeti igényeket tekintetbe kell venni. A népeken csak saját hozzájárulásuk alapján lehet uralkodni és őket kormányozni. Az önrendelkezési jog nem puszta frázis, hanem parancsoló alapelve a cselekvésnek, a melyet az államférfiak ezentul csak saját veszedelmükre fognak mellőzni.
Mi nem teremthetjük meg az általános békét, csak azért, mert kivánjuk, vagy pedig egyszerü megegyezés utján egy békekonferencián. Nem jöhet létre a nagyhatalmak közt való külön szenvedések utján. E háboru minden résztvevőinek megegyezésre kell jutniok ama kérdések elintézésében, a melyekben érdekelve vannak. Mi olyan békét akarunk, a melyet közösen garantálhatunk és föntarthatunk.
A területi kérdések
Az Egyesült-Államok nem óhajtják, hogy beavatkozzanak az európai dolgokba, vagy pedig mint döntő birák lépjenek föl az európai vitás területi kérdések ügyében. Méltóságunkon alul van, hogy egy más népért belső gyöngülésnek vagy bomlásnak tegyük ki magunkat. Az Egyesült-Államok szivesen veszik, ha valaki meggyőzően magyarázza meg nekik, hogy azok a megoldások, a melyeket ők javasoltak, nem a legjobbak, vagy a legtartósabbak. (…)
Czernin gróf ugy látszik világosan látja a béke alapjait és azokat nyilván nem akarja elhomályositani. Ő látja, hogy egy független Lengyelország, a melyet mindazokból a vitathatatlanul lengyel területekből alkottak, a melyek egymással határosak, európai megegyezés dolga és hogy továbbá Belgiumot ki kell üriteni és helyre kell állitani, tekintet nélkül arra, hogy ez mennyi áldozatba és engedménybe kerülne s hogy a nemzeti törekvéseket ki kell elégiteni, még saját országában is Európa és az emberiség közös érdekében. Ha ő hallgat oly kérdésekről, a melyek szövetségeseinek érdekeit és szándékait közelebbről érintik, mint Ausztria és Magyarországéit, ugy ez csak természetes, mert mint sejtem, abban a kényszerhelyzetben van, hogy bizonyos dolgokban Németországra és Törökországra kell utalnia. A mikor ő elismeri annak szükségességét, hogy a kérdéses fontos elveket meg kell valósitani, természetesen azt érzi, hogy Ausztria és Magyarország kevesebb nehézségek közepette mehet bele azokba a hadicélokba, a melyeket az Egyesült-Államok kifejeztek, mint a mennyire ez Németország számára lehetséges. Ő valószinüen még tovább ment volna, ha nem kellene tekintettel lenni Ausztria és Magyarország szövetségére és Németországtól való függőségére.
A további tárgyalás alapelvei.
Annak megvizsgálása, vajjon a két kormánynak lehetséges-e tovább haladnia a nézetek e kicserélésében, egyszerü és világos. Ennek alapelvei a következők:
- Hogy egy végleges megegyezés minden egyes részének az illető esetben való igazságon és oly kiegyezésen kell felépülnie, a melyről a legvalószinübb, hogy tartós békét fog előidézni.
- Hogy népeket és tartományokat nem lehet az egyik államfelsőbbségből egy másikba áttolni, mintha csupán tárgyakról vagy kövekről volna szó valamely játékban, ha mindjárt az erő egyensulyának nagy játékában is, a mely maga örök időkre diszkreditálva van, hogy azonban
- oly területi kérdéseket, a melyeket ez a háboru fölvetett, az illető lakosság érdekében és javára, nem pedig a versengő felek kiegyezése vagy kompromisszuma egy része gyanánt kell megoldani.
- Hogy minden világosan körülirt nemzeti igényt oly messzire menő módon kell kielégiteni, mint csak lehetséges a nélkül, hogy uj elemeket, vagy a viszály és ellentét régi elemeinek megörökitését, a mely Európa és ezzel együtt az egész világ békéjét csakhamar ismét megzavarná, felvegyenek.
A háboru folytatása.
Egy ily alapon létesülendő általános béke lehet megvitatás tárgya. A míg ily békét nem biztositottunk, nem tehetünk egyebet, mint azt, hogy a háborut folytassuk. A mennyire megitélhetjük, ezeket az alapelveket mindenütt kényszerü módon elfogadták, nem tekintve a német katonai és annexiós párt szóvivőit.
Csapatainkat gyorsan a frontra küldjük és a szállitmányokat siettetni fogjuk. Egész erőnket felszabaditó háboruban fogjuk latbavetni, a mely háboru arra irányul, hogy felszabaditsa a népek, az önző csoportok és autokratikus uralkodók fenyegetésétől és előuralomra irányuló kisérleteitől. Azt hisszük, hogy az a kivánságunk, hogy uj világrend létesüljön, a melyben a józanság, igazságosság és az emberiség általános érdekei uralkodjanak, a felvigossodott embereknek kivánsága mindenütt. Ez uj világrend nélkül, a világnak nem lesz békéje. Az Egyesült Államok hatalma semmiféle nemzetre és semmiféle népre nem jelent fenyegetést. Ezt a hatalmat sohasem fogjuk támadó célokra vagy önző érdekek kielégitésére használni. Ez a hatalom a szabadságért és a szabadság szolgálatában áll.
A Budapesti Hírlap aktuális lapszámának 2–3. oldalát a választójog képviselőházi bizottsági vitája foglalta el („A választójog a bizottságban”), a 4. oldalon pedig újra a frontok hírei következtek:
A béke a keleten.
Németország állásfoglalása Trocki nyilatkozata után. Nagy tanácskozás a német főhadiszálláson. – A Budapesti Hirlap távirata. – Berlin, febr. 12.
Hertling gróf birodalmi kancellár és Kühlmann államtitkár holnap a főhadiszállásra mennek, a hol a császár elnöklésével tanácskozás lesz Németországnak Oroszország irányában követendő további magatartásáról. Mint most kiderül, Trockinak a háboru megszüntetéséről szóló nyilatkozatát és az orosz hadsereg leszereléséről szóló bejelentését Breszt-Litovszkban Kühlmann államtitkár pusztán tudomásul vette. Itt azon az állásponton állanak, hogy az orosz kormányt köti Trocki nyilatkozata, mivel ennek jogi kötelező ereje sem a középponti hatalmak részéről leendő elfogadásától, sem egyéb más feltételektől függővé nem tétetett, hogy azonban a szövetséges középponti hatalmaknak egészen szabadkezük van. (…)
A lengyel kormány lemondott Ukrajna miatt. Lemberg, febr. 12. – A Budapesti Hirlap távirata. –
Varsóból jelentik: A lengyel kormánykörökben a hangulat már annak a hirére, hogy Ukrajnával létrejött a béke, válságos lett, a mikor pedig a részletek ismertté váltak, Szepticki gróf katonai kormányzó nyomban bejelentette lemondását és Madeiszki lovag polgári adlátus is kérte hivatalától való fölmentését. Rosner udvari tanácsos, a ki mint a külügyminiszter képviselője müködött Varsóban, szintén lemondott. A lengyel kormány is benyujtotta lemondását és a régensségi tanács tagjai is a lemondás gondolatával foglalkoznak. Vezető lengyel körök a terv végrehajtását meg akarják akadályozni. A Kuharcevszki-kormány helyébe valószinüen Słecki-kabinet kerül; Słecki a kormányba való belépése előtt a nemzeti demokrata-párt tagja volt.
Varsó az első világháború idején
Az osztrák lengyelek is elégedetlenek. Krakkó, febr. 12. – A Budapesti Hirlap távirata. –
Tegnap valamennyi párt képviselői gyülést tartottak, a melyen az egyes szónokok élesen állást foglaltak a jobboldaltól a legszélsőbb baloldalig lengyel területeknek Ukrajnához való csatolásával szemben. Elhatározták, hogy közös tiltakozó nyilatkozatot tesznek.
Bécs, febr. 12.
Az urakháza lengyel tagjai is kijelentették, hogy a békeszerződésben Ukrajnának a megállapitott határok miatt csatlakoznak a lengyel klub ellenzéki magatartásához.
Románia döntés előtt. Mackensen ultimátuma a román kormányhoz. Berlin, febr. 12. – A Budapesti Hirlap távirata. –
Románia dolgában itt tegnap az a hir terjedt volt el, hogy Mackensen vezértábornagy ultimátumot intézett a román kormányhoz. A szövetséges középponti hatalmak felhivták a jászvásári román kormányt, hogy bocsátkozzék tárgyalásba. Felkérték a román kormányt, hogy másnap, hétfő estig közölje, vajjon tárgyalásra kész-e vagy nem. Bratianu lemondása és Avereszku tábornoknak helyébe való kinevezése természetesen erre a felszólitásra vezethető vissza.
Várható a román békekötés is. Bécs, febr. 12. – A Budapesti Hirlap távirata. –
A Wiener Allgemeine Zeitung jelenti: Ide érkezett hirek szerint a román fronttal való békekötés a legközelebbi időben alighanem ténnyé válik.
Hir Ferdinánd király lemondásáról. Berlin, febr. 12. – A Budapesti Hirlap tudósitójának távirata. –
Az itteni politikai körök véleménye szerint a romániai kérdésben fordulat várható. Az estilapok jelentései szerint Románia már megkapta azt a német ultimátumot, a mely felszólitja, hogy kezdje meg azonnal a béketárgyalást. A külföldön tegnap hire járt, hogy Ferdinánd román király, tekintetbe véve a népével szemben való ferde helyzetét, fia javára lemond a trónról. (V.)
A 4. és 5. oldal további hírei a nyugati hadszíntérről is beszámolnak, beleértve a német tengeralattjárók obligát sikereit is: „Csapataink sikere az olasz fronton.” „A nyugati harctér. Az angolok vesztesége.” (…) „A januári támadások német terület ellen.” „A buvárhajóharc. Ujabb 18.000 tonna.” „Elsüllyedt angol torpedóromboló”, de újabb részletek derülnek ki az oroszországi polgárháború zűrzavaros viszonyairól is: „Az orosz polgárháboru. A lengyel légió Moszkva ellen vonul.”, „A kievi rada szent háborut hirdet a bolsevikok ellen.”, „A Volga-Ural köztársaság.” Viszonylag apró cikk számolt be egy komoly horderejű döntésről:
Az államkölcsönök érvénytelenitése. Pétervár, febr. 12.
A középponti végrehajtó bizottság február 3-iki ülésén az államkölcsönök érvénytelenitéséről a következő dekrétumot bocsátotta ki:
Mindazokat az államkölcsönöket, a melyeket az orosz burzsoázia kormányai vettek föl, 1917. dec. 1-től kezdve (ó-naptár szerint) érvényteleneknek nyilvánitjuk. A decemberi szelvényeket már nem fogjuk kifizetni. Érvénytelenek továbbá mindazok a garanciák, a melyeket a kormányok különböző vállalatok kölcsöneiért adtak. Az összes külföldi kölcsönök föltétlenül és kivétel nélkül érvénytelenek. (…)
Az 5. oldal nagy részét újra a magyar belpolitika foglalja el: „A választójogi blok feloszlása.”, majd egy orosz hadifogságba esett országgyűlési képviselő-főhadnagy oroszországi kalandjainak leírása következik („Zalán Gyula képviselő szökése orosz fogságból.”), valamint a Monarchia egy másik részéből, Csehországból érkező hírek:
Megalakult a cseh közjogi demokrata párt. – Kramarz dr. – a pártelnök. – Budapest, febr. 12.
Az uj cseh közjogi demokrata-párt a Narodni Listy-ben a cseh néphez intézett fölhivást tesz közzé, melyet alantiakban kivonatosan mutatunk be.
Évszázadokkal a fehérhegyi katasztrófa után ime jelentkezik az igazságosság, hogy hangoztassa hatalmi szavát a cseh nép érdekében, mely tervszerüen elnyomva és megalázva, azt hiszi, hogy jóvátevődik majd a Fehérhegy és a nép nemzeti élete elnyeri végre is minden emberi törekvés koronáját: a szabadságot. De a népek szabadsága nem jön magától a mi munkánk nélkül, további küzdelemre, sőt talán további áldozatokra is fel kell készülnünk. A háboru számos akadályt háritott el és egynémely félreértést megszüntetett. Mindenekelőtt azonban a cseh-tót nemzet állami szabadságának gondolatát az egész nemzet tulajdonává tette.
Karel Kramář cseh politikus - volt birodalmi képviselő, Csehszlovákia leendő miniszterelnöke
A politikai pártok, kiket az alulirott meghatalmazottak képviselnek, elhatározták, hogy az egyenetlenségben rejlő káros hatást kipusztitva az egész cseh-tót néphez fordulnak és kijelentik, hogy megalakitották a cseh közjogi demokrácia egységes szervezetét. Az uj párt főfeladata lesz közös munkával kiküzdeni és fölépiteni egy saját államformát, a cseh államot, melynek alapkövei a cseh korona oszthatatlan országai és a tótság lesznek.
Ama magasztos közjogi tény nyomatékos hangsulyozásával, hogy az uj pártban a régi cseh országok, Csehország, Morvaország és Szilézia egymásnak testvéri jobbjukat nyujtják, meg kell emlékeznünk és szivesen kell üdvözölnünk tót testvéreinket, a kiket a rettenetes magyar kormány egyelőre a nyilvános nyilatkozattételtől eltilt.
Majd igy végződik a felhivás: közjogi demokraciánk zászlaja alá hivunk tehát mindenkit, a ki velünk egyetért s a kit az idő próbái megacéloztak. A mai nappal vége minden türelemnek, vége a puszta szemléletnek, elérkezett kivétel nélkül mindenki számára a tevékenység, a fáradhatatlan munka és az áldozatkész bátorság ideje.
A felhivás aláirói: Kramarz dr., Raschin dr., Stranszky dr. és Schamal dr.
Ez virágnyelven körülbelül felmondása a hüségnek. Igaz, hogy oly hazafiak égisze alatt, a kiket a császári kegyelem metszett le az akasztófáról. Mi nyugodtan nézzük a cseh lelki lázadást. A háborut nem vesztettük el a cseh ezredek árulásától; talán kiheveri Ausztria és a dinasztia azt is, ha a cseh polgári politikusok emelik föl (az antant felé) a két karjukat.
A tótokra való szemtelen spekulációra már megkapták a csehek a választ a miavai derék tótoktól és jeles főszolgabirájoktól.
A további belpolitikai és napihírek közül kiemelkedik:
(Abdul Hamid temetése.) Konstantinápolyból jelentik: Abdul Hamid koporsóját a Begler bég palotából tengeri uton vitték a régi Serail palotába. A halottas imákat a Zsófia mecsetben végezték. A temetés uralkodót megillető disszel ment végbe. A koporsó mögött a trónörökös és a császári hercegek haladtak, köztük az elhunyt szultán fiai, a kedive s a kabinet összes tagjai. Az elhunyt szultánt nagyatyja, Mehmed szultán mauzoleumába temették el.
A 7. oldal apró hírei ismertetik például „A munkások lisztkvótáját”, de olyan beszámolók is olvashatók, mint „Müvészest és báli mulatság Alagon”, „Himzés-, csipke- és legyezőkiállitás” vagy „Jogászest Kolozsvárott.” De beszámol a lap „Elrejtett élelmiszer felkutatásáról” is: A Közélelmező Hivatal rendőri osztálya az államrendőrség támogatásával nagy kutatást tartott a budapesti raktárházakban, továbbá nyolcvanhat szállitó és beraktározó cég raktárában, hogy az egyes cégek és magánszemélyek által ott elrejtett, a zugforgalomnak szánt élelmiszert és más árucikket lefoglalhassa. A kutatás mindenütt eredményes volt. A hatóság emberei sok mindenféle elrejtett árut lefoglaltak. (…)
Az Irodalom és müvészet hírei a 7. oldalon ismét mintha csak a békeidőket idéznék fel:
(Kamarazene.) Ma este volt Hubermann Broniszláv Fischer Edvin és Schuster Sándor második trióestje a Zeneakadémia nagytermében, a melyet ez alkalommal zsufolásig megtöltött a közönség. A kitüzött programból ma Beethoven esz-dur és g-dur, valamint Brahms c-moll triója volt müsoron. A müvészeknek ez a második közös föllépése – produkciójuknak az átlagot messze meghaladó értékes müvészi szinvonalával – ujból igazolta alkalmi szövetségük jogosultságát s ezt az ítéletet a közönség folytonos tetszésnyilvánitásával pecsételte meg.
(A csoportkiállitás megnyitása.) Az Ernst Muzeumnak tegnap nyilt meg legujabb kiállitása, a melyen nyolc müvész vesz részt. A kiállitást a miniszter nevében Nagy Árpád dr. miniszteri osztálytanácsos nyitotta meg. A megnyitáson jelen voltak Szurmay Sándor honvédelmi miniszter, Végh Gyula dr., az Iparmüvészeti Muzeum igazgatója, Petrovics Elek dr., a Szépmüvészeti Muzeum igazgatója és rendkivül nagyszámu közönség.
A Fővárosi ügyek híreinek címei azonban már újra a háborús viszonyokról árulkodnak: „Hónaponkint husz deka vaj.”, „A lisztadag leszállitása.”, „Az eltüntek és rokkantak hozzátartozóinak hadisegitsége.” A közgazdasági hírek közül már a háború utáni időre való készülődésről is olvashatunk:
A magyar fatermelők és Bukovina ujjáépitése.
A bukovinai országos kormány akciót kezdett az elpusztitott területek ujjáépitésére, a melyhez tavasszal akarnak hozzáfogni. A reorganizációhoz hivatalos számitás szerint 120.000 köbméter gömbfa szükséges, a melynek biztositására e hónap 11-én Csernovicba a magyar és osztrák fatermelőket tanácskozásra hivták egybe. Ugy tudjuk, hogy magyar részről két cég nyilatkozott a szükséges faanyag eladására. Az egyiknek Rusz-Moldovicában (kimpolungi járás) gőzfűrésze van, a melyet azonban az oroszok szétromboltak és most helyreállitása szükséges.
És egy fura kis hír, szintén a 8. oldalról:
Német söradó. Berlinből jelentik: A birodalmi kincstári hivatal söradó behozatalát tervezi olyanformán, hogy a malátaadót métermázsánként 20 márkáról 60 márkára fogják növelni.
A lapszám a Délibáb című, folytatásokban közölt regény újabb része és a színházak és mulatók programjai mellett a szokásos apróhirdetések és üzenetek sokaságát közli.
