A Népszava április 19-én a következőképp tájékoztatta az olvasókat a román támadásról – utólag már látjuk, hogy jócskán eltúlzott „kincstári optimizmussal”:

A román bojárok orvtámadása

Óriási veszteségek után kudarcot vallottak. Rövid hiradás számol be arról, hogy a csucsai demarkációs vonalon a románok a fegyverszünet nyilt megsértésével támadásba mentek át. A román bojárok orvtámadásának részleteiről a hadügyi népbiztosság részéről a következőket közlik: – A Tanácsköztársaság kormánya éppen ugy, mint az előző népkormány is, hiven és becsülettel teljesitette az ántánt-csapatok főparancsnokságával kötött fegyverszüneti szerződést, annak minden egyes pontját. Ennek ellenére az ántánt-imperialisták bojár-kirendeltsége szerdán orvul megtámadta az erdélyi fronton álló csapatainkat.

A támadás a Szinérváralja–Zilah–Csucsa-i vonalon történt.

A románok nagyobb erőket koncentráltak erre a frontrészre, minek következtében vörös katonáink helyenként hátrább vonultak, jobb állásokba. Vörös katonáink a beérkezett jelentések szerint példás hősiességgel harcoltak. Megmutatták, hogy ha kell, vérükkel is meg tudják pecsételni a proletárállam iránti hüségüket. Különösen a budapesti 32-esek, a székely 21-esek; a székely 24-esek és más ezredek küzdöttek vitézül.

A románok óriási veszteségeket szenvedtek,

de természetszerüleg a mi oldalainkon is voltak veszteségek. Katonáink számos románt foglyul ejtettek. A mieink közül alig néhányan estek fogságba, egy sem adta meg magát.

A románok, ugy látszik, azt akarják kierőszakolni, hogy csapatainkat addig a vonalig vonjuk vissza, amelyet az ántánt Vix alezredes legutóbbi jegyzékében a semleges zóna keleti határvonalaként kijelölt. Szóval

Ki akarják erőszakolni annak a jegyzéknek végrehajtását,

amely fölháboritó jogtalanságával a március 21-i eseményekre vezetett. A Tanácsköztársaság kormányzótanácsa, természetesen, gondoskodott arról, hogy

megfelelő erősitések

azonnal lemenjenek a veszélyeztetett pontokra. A hadügyi népbiztosságnak ez az információja megnyugtathat mindenkit, akiben a csütörtöki szükszavu hivatalos jelentés talán aggodalmakat ébresztett.

Nem kell tulságosan tartanunk a román bojárok csucsai offenzivájától:

Sokkal nagyobb bajban vannak a derék bojárok, semhogy a mi Tanácsköztársaságunkat veszélyeztethetnék. Értesülésünk szerint

az oroszok erélyes támadásra készülnek a román front ellen, amiért is a román hadsereg kénytelen minden erejét az orosz szovjet-hadsereg offenzivájának föltartóztatására kelet felé irányitani.

I. Ferdinánd román király és Traian Moșoiu tábornok a nagykárolyi vasútállomáson (1919)  

A románoknak tehát még sulyos és keserves áldozatokba kerülhet az a néhány kilométernyi előrenyomulás, amelyet a Szinérváralja–Csucsa-i vonalon meglepetésszerü előretöréssel elértek.

Befelé sem áll tulságosan szilárdan a bojár rablók uralma.

Kolozsvárról, Marosvásárhelyről és Erdély több más városából azt a jelentést kaptuk, hogy

a munkásság egész Erdélyben általános sztrájkba lépett.

Sőt egyes városokból az a hir érkezik, hogy

a proletárság fölfegyverkezett és hátba támadja a Vörös Hadsereg ellen támadó román csapatokat.

Hisszük, hogy derék vörös katonáink és a szövetséges orosz szovjet-hadsereg kettős falanxa közt rövidesen elmegy a bojár hadsereg támadó kedve.

(Forrás: Népszava 1919. április 18. 4. o. és április 19. 9. o., kép forrása: wikipedia)